A próféták tevékenysége

A szövetség tíz parancsolatát tartalmazó kőtáblát szent tárgyként tisztelték, és egy szent ládában, az ún. frigyládában őrizték, illetve vitték magukkal vándorlásaik során. A letelepedés után a frigyládát őrző szent sátor Siloban volt, ez volt a zsidó törzsek vallási központja, aminek nagy volt a jelentősége, hiszen politikai központ vagy főváros akkor még nem létezett. Az államalapítás után Dávid és Salamon megépíttette Jeruzsálemben a frigyláda számára az első kőtemplomot. Ez lett az új vallási központ.

Ezen kívül más, kisebb szentélyeket is emeltek Jahvénak. A zsidók azonban a földműveléssel együtt átvették a helyi kánaáni őslakosok kultuszait is, abban a hiszemben, hogy ők ugyanazon istent tisztelik. A kánaániak sok istent tiszteltek, ezek közül is különösen egyet, a Baál nevű, bika alakú termékenységistent, aki minden évben újra születik, akárcsak a természet. A Baál kultuszba emberáldozat is beletartozott, általában az elsőszülött gyermek feláldozását tartották szükségesnek. A kétféle kultusz egymás mellett, részben összefonódva élt.

Maga Salamon is emelt oltárokat más istenségeknek, ahogy felesége sem Jahve híve volt. A jeruzsálemi templom felépítése is mutat kánaáni hatásokat. Mikor megjelentek a nehézségek - előbb Salamon országának kettészakadása, majd az asszír és babiloni támadás -, a helyzet megváltozott. Az újabb próféták egyre határozottabban léptek fel a Kánaáni istenek és kultuszok átvétele ellen.

(A próféták Jehova követeinek tartották magukat, akiken keresztül maga az Isten közli utasításait az emberekkel. Szó volt már Sámuel prófétáról, de Mózes is próféta volt.) Az első és legjelentősebb közülük Illés próféta volt, aki a hagyomány szerint csodák segítségével bizonyította be az északi Izrael állam népének, hogy Jehova tiszteletét kell követni. A királlyal (Aháb) és föníciai feleségével (Jezabel) szemben is fellépett, akik maguk is a kánaáni isteneket tisztelték. Részben Illés hatására, de már halála után Izraelben megölték Ahábot és kiirtották Baál híveit. Ez azonban gyengítette annak lehetőségét, hogy Izrael összefogjon más vallású kis országokkal az asszírok ellen, részben talán ezért is esett áldozatul azok hódításának.

Júdában is hasonló nézeteket hirdettek a próféták, és itt is merészen szembeszálltak az uralkodókkal. Előbb az asszírok megjelenésekor Ézsaiás (vagy Izaiás), később az újbabiloni hódítás idején Jeremiás. Mindketten azt állították, hogy az idegen támadás nem Jahve gyengeségét mutatja.

Ellenkezőleg: valójában Jahve büntetése a törvényektől való eltévelyedés miatt. Két nagy bűnt róttak fel társaiknak: az egyik az idegen istenek tisztelete, a másik pedig az, hogy aki tiszteli is Jahvét, valósában nem az ő elvei szerint él. Megelégszik az áldozatok gépies bemutatásával, szertartásokkal, és közben csak a saját javára gondol, nem segít a szegényeken és elesetteken. Ez ellentétes volt a régi törzsi korszak erkölcsi elveivel, de a próféták szerint az Isten által parancsolt életmóddal is. A próféták felfogása szerint Jahve még mindig nem az egyetlen isten, de erősebb, hatalmasabb a többi nép istenénél. Megjósolták, hogy haragja nem tart örökké, majd elküld egy embert Dávid leszármazottai közül, az ún. messiást (megváltót), aki megszabadítja a zsidókat az idegen elnyomás alól és újra létrehozza Dávid államát. Minél sanyarúbb lett a zsidók sorsa, annál inkább rászorultak arra, hogy higgyenek a próféták tanításainak, ha nem akartak végképp kétségbe esni. Így minél jelentéktelenebb lett a zsidók hatalma és befolyása a térségben, annál nagyobb jelentőségűnek gondolták Jahvét.

Az Úr parancsai a kiválasztott népnek

Mózes II. könyve 20. Rész. 2. Én, az Úr vagyok a te Istened, aki kihoztalak téged Egyiptomnak földjéről, a szolgálat házából. 3. Ne legyenek néked idegen isteneid énelőttem 4. Ne csinálj magadnak faragott képeket, és semmi hasonlót azokhoz, amelyek fent az égben, vagy amelyek alant a földön, vagy amelyek vizekben a föld alatt vannak. 5. Ne imádd és ne tiszteld azokat; mert én az Úr a te Istened féltőn szerető Isten vagyok, aki megbüntetem az atyák vétkét a fiakban, harmad és negyed íziglen, akik engem gyűlölnek. 6. De irgalmasságot cselekszem, ezért ezer íziglen azokkal, akik engem szeretnek, és az én parancsolataimat megtartják. 7. Az úrnak, a te Istenednek a nevét hiába fel ne vedd, mert nem hagyja az Úr azt büntetés nélkül, aki az ő nevét hiába veszi fel. 8. Megemlékezzél a szombatnapról, hogy megszenteljed azt. 9. Hat napon át munkálkodjál, és végezd minden dolgodat; 10. De a hetedik nap az Úrnak, a te Istenednek a szombatja: semmit se tégy azon sem a magad, se fiad, se lányod, se szolgád, se szolgálóleányod, se barmod, se jövevényed, aki a te kapuidon belöl van; 11. Mert hat napon teremté az Úr az eget és a földet, a tengert és mindent, ami azokban van, a hetedik napon pedig megnyugovék. Azért megáldá az Úr a szombatnapját, és megszentelé azt. 12. Tiszteld atyádat és anyádat, hogy hosszú ideig élj azon a földön, amelyet az Úr a te Istened ád tenéked. 13. Ne ölj! 14. Ne paráználkodj! 15. Ne lopj! 16. Ne tégy a te felebarátod ellen hamis tanúbizonyságot. 17. Ne kívánd a te felebarátodnak házát, ne kívánd a te felebarátodnak feleségét, se szolgáját, se szolgálóleányát, se ökrét, se szamarát, és semmit ami a te felebarátodé.