Athén gazdasága Periklész korában

"A déloszi szövetség tagjai által fizetett hozzájárulás címén évi 600 talentum folyik be rendszeresen a város kincstárába, a jövedelmeket nem számítva. Ezen felül 6000 talentumnyi vert pénzt őriznek a fellegvárban. Ez, amikor a legtöbb volt, 300 híján 10 000 talentumot tett ki. Ezenkívül pénzzé fel nem dolgozott aranyban és ezüstben, magánosoktól és a néptől származó fogadalmi ajándékokban, az ünnepi felvonulásokhoz és versenyekhez használt szent felszerelési tárgyakban, a perzsa háborúk eredményeiben és más hasonló anyagokban legalább még 500 talentumnyi érték van. Mindehhez jön még a többi szentélyből számbavehető, ugyancsak nem kevés értéktárgy. Ott van még a Pallasz Athéné szobrát borító arany. Periklész kimutatta, hogy a szobron 40 talentumnyi súlyú arany van, és ez teljes egészében leszedhető." (Thuküdidész)

A rabszolgák és a metoikoszok Athénban

"A rabszolgák és metoikoszok zabolátlansága viszont Athénben a legteljesebb, ott nem szabad megverni sem őket, és utadból sem áll félre a rabszolga. Hogy mi az oka ennek a helyi szokásnak, mindjárt megmondom. Ha az volna a törvény, hogy a szabad ember megütheti a rabszolgát, vagy a metoikoszt, vagy a szabadon bocsátottat, bizony gyakran athéni polgárt verne meg abban a hiszemben, hogy rabszolga. Mert a nép ruházata ott semmivel sem jobb, mint a rabszolgáké vagy a metoikoszoké, és a kinézésük sem jobb. Ha meg azon is csodálkoznék valaki, hogy hagyják, hogy a szolganép ott bőségben, sőt egyesek nagylábon élnek, kiderül, hogy ezt is megfontolásból teszik. Ahol ugyanis tengeri hatalom van, feltétlenül szükséges az, hogy a rabszolgák, pénzért szolgáljanak, hogy megkapja munkájából a részesedést, meg az, hogy szabadjára engedjék őket. Ahol viszont már gazdagok a rabszolgák, ott többé már nem előnyös, ha az én rabszolgám fél tőled, persze Lakedaimónban fél tőled a rabszolgám. Ha azonban a te rabszolgád fél éntőlem, az a veszély fenyeget, hogy saját pénzét is ideadja, csakhogy személyét ne fenyegesse veszély. Ezért engedélyeztük a szabad beszédet a rabszolgának éppúgy, mint a szabadoknak, és a metoikoszoknak éppúgy, mint a polgároknak, hiszen az államnak szüksége van a metoikoszokra a nagy csomó mesterség meg a hajózás miatt. Ezért engedélyeztük hát, érthetően, a metoikoszoknak is a szabad beszédet."

(Pseudo-Xenophón, Kr. e. 5. századi athéni arisztokrata)

A görög történelemben klasszikus kornak nevezik a perzsa háborúktól a Kr. e. 300-as évek közepéig tartó időszakot. Többek között azért, mert ekkor keletkezett a görög földön mindaz, amelyet az utókor is példaértékűnek tart, mind a kulturális, mind a politikai élet területén.

A kor irányadó városállama Athén - melynek jó hírét a perzsákon aratott győzelem öregbítette - szövetségi rendszert hozott létre s ellenlábasával, Spártával szemben kisebb csatározások után, Kr. e. 446-ban 30 évre békét kötött. Így a mindössze 2600 km2 -nyi városállam, Attika az Égei-tenger meghatározó nagyhatalma lett. A külső veszély elhárítása után Periklész, a kor leghíresebb athéni politikusa a város fejlesztéséhez foghatott.

Általában Periklész korát szokták aranykornak nevezni, kifejezve ezzel a városállam gazdagodását, a kulturális és politikai vívmányok jelentőségét.