A köztársaság

Rómában megszűnt a királyság. Vezetőket választott ugyan a nép, de vigyázott, hogy a hatalom egy ember kezében se váljék zsarnoksággá. Tarquinius Superbus kiűzetése után minden évben két-két consult választottak, ezek megosztották maguk között a hatalmat és ellenőrizték egymást. Mellettük az atyák testülete, a senatus döntött az állam ügyeiben. A consulok és a senatus álltak a római köztársaság élén...

[A Tarquiniusok többször kísérelték meg a Rómába való visszatérést, fellázítva az etruszk városokat, de mindhiába.] A Tarquiniusok még egyetlen kísérletet tettek hatalmuk visszaszerzésére, amikor a latin királlyal szövetségben vonultak Róma ellen. Rómába a veszélyre való tekintettel rendkívüli hatalommal felruházott vezetőt, úgy nevezett dictatort [diktátort] választott a senatus. Ennek megbízatása legfeljebb hat hónapra szólt, s a tetteiért nem tartozott beszámolási kötelezettséggel. Az ő vezetésével kemény küzdelemben legyőzték a latinokat, akikkel - miután Róma meggyőződött hűségükről - a békén kívül vendégbarátságot kötöttek. A latinok ettől kezdve Róma hű szövetségesei lettek...

A latinokkal kötött béke és barátság öröme mögött ott fenyegetett a volcus támadás réme. Róma azonban úgy látszott, nem törődött ezzel a veszéllyel. Belső meghasonlás láza égette, sorvasztotta. Kiélesedett a rég lappangó gyűlölködés az atyák és a nép, a patriciusok és a plebejusok között. A nép ugyanis a sok háború és a velejáró adó miatt nagymértékben eladósodott. Az adósok ellen szigorú törvényeket hoztak az atyák: aki meghatározott időben nem fizetett, annak javait a hitelező lefoglalhatta, elárverezhette, magát az adóst fogságba vethette... Sokan az adós-foglyok közül testi munkával igyekeztek törleszteni adósságukat. Munka közben kegyetlenül verték, éheztették őket... A plebejusok közül mind többen jutottak adós-szolgaságba, így a zúgolódás általános lett a nép között.

(Római regék és mondák)

Az arisztokratikus köztársaság

A királyság megdöntésével Rómában arisztokratikus köztársaság jött létre. A király helyére, szerepének betöltésére évente két consult választottak (a vagyoni cenzus alapján működő népgyűlés). Ez azonban nem jelentette, hogy egy király helyett kettőt ültettek volna a hatalomba. Ugyanis a consulok hatalmát korlátozta a kollegialitás (vagyis, ketten osztoztak a főszerepben, egymást is ellenőrizve). Időben egy évig tartott a hivataluk, az újraválasztás tilalmát is kimondták. Ráadásul, döntésük ellen fellebbezni lehetett a népgyűléshez.

Forum mint a politikai élet színtere

A senatus szerepe

A kormányzás folytonosságát a senatus biztosította, amely a legtekintélyesebb szervezet volt Rómában - az állami tisztségviselők is hivataluk lejártával tagjai voltak, maradtak - így tulajdonképpen az elöljárók a senatus akaratának végrehajtói voltak. A plebejusok polgárjogi küzdelmei után is a senatus maradt a legtekintélyesebb politikai intézmény. A testület feladata a törvény-előkészítés, tanácsadás, diplomáciai ügyek intézése volt. Az alapszabályok alól egyetlen kivétel volt, amikor fél éves időtartamra, valamely súlyos válságra való tekintettek egy fővezérre, dictatorra ruházták az összes hatalmat. Ilyen válsághelyzet adódhatott a belső konfliktusokból: a köztársaság megszervezése nem ment csatározások nélkül, történetek szólnak arisztokrata csoportok magánháborúiról, a Capitolium megszállásáról és a plebejusok megmozdulásairól. A belpolitikai problémák mellett azonban Rómának igencsak tartania kellett külső támadásoktól is.