Karthagó

Karthágót a föníciai Türosz város telepesei alapították, a leírások szerint Kr. e. 814-ben. (A régészeti anyag alapján is elfogadják a 9. századot.) Lakói sémi eredetű punok, akik elsősorban a földközi - tengeri kereskedelemből éltek. Az utak, raktárhelyek biztosítására hoztak létre településeket egészen Szicíliáig, amelyek lassan önálló városokká fejlődtek. Terjeszkedésük révén Észak-Afrikában a rabszolgamunkára alapozott ültetvényes gazdálkodást is bevezették. Államformájuk arisztokratikus köztársaság volt. A vezetésben két csoport érdekei jelentek meg (hol ütköztek egymással), a kereskedelmet kézbentartó és ezért a tengeri uralmat fenntartani és erősíteni kívánó gazdag kereskedőké és a szárazföldi terjeszkedést igenlő nagy földbirtokosoké.

A punok és Róma

Karthagót, a punok anyavárosát és Rómát a köztársaság kezdeteitől szerződéses jó viszony fűzte egybe. Tiszteletben tartották egymás érdekeit és maga a szerződés ténye is elismerést jelentett Itália más lakói előtt. A helyzet akkor változott meg, amikor Róma elfoglalta Dél-Itáliát és így közvetlen szomszédságába került a szicíliai pun városoknak.

Az első pun háború

Kr. e. 264-ben a rómaiak egy jelentéktelennek tűnő incidens miatt háborúba keveredtek Karthágóval. Az eddig is szokott módon egy szicíliai kisváros háborúba sodródott a görög Szürakuszaival. Gyenge lévén szövetséges után nézett. Néhányan a görögellenességéről híres Karthágó segítését, mások Róma pártfogását kérték. Így a római és a karthágói erők egyszerre értek Szicília földjére, ahol a rómaiak már karthágói kézben lévő erődökre is rátámadtak. Kr. e. 261-ben mindkét fél totális (megsemmisítő) háborúra szánta el magát: egyik sem volt hajlandó a sziget birtoklását átengedni a másiknak. A háború Kr.e. 241-ig tartott, Kr.e. 260-tól már vízen is, hisz a rómaiak flottát is építettek. Végül Róma bírta jobban a több mint húsz évig tartó csatározást: győzelmet arattak, elfoglalták Szicíliát. Ez lett az első római provincia. Karthágót hadi sarc fizetésére kötelezték, melyet éves részletekben tíz éven át kellett megfizetnie. Az ókor egyik történetírója, Polübiosz szerint az első pun háború "időtartamát, hevességét és hadműveleteinek mértékét tekintve a történelem legnagyobb háborúja volt." Becslések szerint a rómaiak és szövetségeseik több mint százezer embert és ötszáznál több hadihajót vesztettek. A karthágóiaknál sem lehetett kisebb a veszteség.

A második pun háború

Róma és Karthagó versengése az első pun háborúval nem ért véget: Karthágó hamar kiheverte a megaláztatást. Hispánia területének elfoglalásával ásványkincsekhez jutott , majd amikor a 25 éves Hannibál, Róma kérlelhetetlen ellensége elnyerte a fővezéri címet, felkészültek egy újabb háborúra. A második pun háború Kr. e. 218-201 között zajlott.

A történelem egyik legkiválóbb hadvezérének tartott Hannibál Itáliában kívánta térdre kényszeríteni Rómát. (A rómaiak szintén idegen földön, Hispaniában és Afrikában kívánták megvívni a döntő csatákat.)

Hannibál Hispánia felől indulva, átkelt az Alpokon. A természettel vívott küzdelem felére csökkentette seregét, melyet a Rómát gyűlölő észak-itáliai gallokkal töltött fel. Sikert-sikerre halmozva haladt Róma felé s Cannae-nál döntő csapást mért a római légiókra. Ha hinni lehet a forrásoknak 40-50 ezer római maradt a csatatéren. Róma óriási veszélybe került, hiszen ahogy a szállóige is fogalmazott: Hannibál ott állt a kapuk előtt, s szövetségeseinek egy része - a közép-itáliaiakat kivéve elpártolt mellőle. Ezért mozgósította minden erejét: rabszolgákat állított csatasorba, minden 17 évnél idősebb polgárt katonai szolgálatra rendeltek, még a börtönökben is soroztak. Taktikát változtattak a rómaiak: kerülték az összecsapást Itália területén, és arra törekedtek, hogy elvágják a pun utánpótlási vonalakat. Cornelius Scipio először Hispániában verte meg a punokat, így az itáliai seregrészek elszigetelődtek. Majd már az egész római had vezéreként átkelt Afrikába és Zamánál Kr. e. 202-ben, a közben hazarendelt Hannibál elszenvedte első és utolsó vereségét. A győztes Scipio pedig megkapta az Africanus melléknevet.

Róma békefeltételei szigorúak voltak: Karthágó nem viselhetett háborút Róma engedélye nélkül, ki kellett szolgáltatnia harci elefántjait, flottáját (10 hajó kivételével), s ismét hadisarc fizetésére kötelezték. Ezzel a győzelemmel Róma a Földközi-tenger nyugati medencéjének korlátlan urává vált.

Hannibál

A harmadik pun háború

A második pun háborút követő rövid 50 esztendő alatt másodrendű kis államocskává süllyedt Karthágó, a valamikori nagyhatalom. Ennek ellenére Róma még egy támadást indított ellene - ez volt a harmadik pun háború Kr. e. 149-146 között, amelynek során a várost lerombolták, a legendák szerint helyét felszántották, sóval behintették, lakóit rabszolgának adták el.

Hannibál

Hannibál (Kr. e. 247-183). karthágói hadvezér, Hamilkar Barkas fia. Kora ifjúságától sokat hallott Róma erőszakosságától és engesztelhetetlen gyűlölet fűtötte iránta. Kr. e. 221-ben a megölt Hasdrubal helyébe fővezérré nevezték ki. A második pun háborúban (Kr. e. 218-202) a karthágói hadsereg vezéreként Rómát Itáliában szorította sarokba (cannaei csata). A punok Kr. e. 203-ban hazarendelték, hogy megvédje Karthágót Cornelius Scipio légióival szemben, aki Hispániából kelt át Afrikába. A Zama mellett vívott ütközetben Hannibál alulmaradt. A vereség után a karthágói politikával foglalkozott, de ellenfelei bevádolták Rómában, hogy az ellenük való szövetkezésre buzdít. Ezután menekülnie kellett. Végül öngyilkosságot követett el, hogy nehogy a rómaiak kezére jusson.

Scipio

Scipio, Publius Cornelius Africanus (Maior), (Kr. e. 235 - 183) hadvezér, a Cornelius régi patrícius család sarja. Kr. e. 211-ben rábízták Hispaniában harcoló sereg vezérletét. Hispániában óriási sikereket ért el punokkal szemben. Kr. e. 204-ben Afrikába indult, hogy Hannibált odacsábítsa Itália földjéről. Zamánál a döntő csatában ( Kr. e. 202) sikerül is legyőznie. .. Scipio tettéért nagy diadalmenetet tarthatott Rómában és az Africanus melléknevet kapta. Később különböző hivatalokat viselt, majd, Kr. e. 190-ben visszavonult birtokára.