Caius Julius Caesar államférfi (Kr. e. 100-44) Róma történetének talán leghíresebb szereplője. Családi kapcsolatai révén - Marius sógora volt - a néppárti politikusokhoz állt közel, ezért Sulla diktatúrája idején jó távol volt Rómától. Egyre magasabbra jutott a hivatali ranglétrán, s hogy a nép körében népszerűséget szerezzen költséges látványosságokat rendezett. Pénzzavaraiból Róma leggazdagabb embere Crassus segítette ki. Kiváló érzékkel politizált s nem különben jó hadvezérnek mondhatta magát. Híressé vált diadalmenetének jelmondata - jöttem, láttam, győztem - sokat elmond becsvágyó személyiségéről. Nevéből Caesarból származik a cézár, a magyar császár kifejezés. Szerepének megítélése szélsőséges: van, aki demokratát lát benne, mert a szélesebb rétegekre támaszkodott, mások zsarnoknak, azaz egyeduralkodónak tartják. Megint mások éleslátású politikusnak állítják be, aki a korproblémákra egyfajta megoldást kínált. Életének eseményeit több művészt ihlettek alkotásra, mondásai szállóigékké váltak, könyve Germániáról pedig alapvető olvasmánnyá lett.

Cicero, Marcus Tullius (Kr. e. 106-43) római államférfi, híres szónok, filozófus, a latin nyelvű prózairodalom első képviselője. Életműve - védő és vádbeszédei, szónoklatai, versei, filozófiai munkái, s levelezése csaknem teljes egészében megmaradt. Munkái fontos kortörténeti dokumentumok. E lovagrendi családból származó politikust kiváló szónoki képessége tette naggyá és népszerűvé. A Catilina-összeesküvés leleplezésével megkapta a "haza atyja" elismerő elnevezést. Néppárti nézetei ellenére többször került szembe Caesarral, majd Octavianusszal.

Marius Caius, római hadvezér és államférfi (Kr. e. 156-86) hétszer választatta magát consullá, s ő vált a populárisok vagy néppárt vezérévé. Tevékenységével az egyeduralom felé vezető utat egyengette Rómában. Mint hadvezér komoly érdemeket szerzett pl. a numídiai háborúkban, nevéhez fűződik a hadsereg megreformálása is.

Sulla, Lucius Cornelius államférfi és hadvezér (Kr. e. 138-78), a szenátori rend híve. Dictatorsága idején (Kr. e. 82-79) a hagyományos köztársasági szabályokat felrúgta, leszámolt politikai ellenfeleivel, egy alkotmányreformmal megerősítette a senatust, s e testületre és a hadseregre támaszkodva saját hatalmát növelte meg.