Kr. e 138 k. -132. Első nagy szicíliai rabszolga felkelés, kb. 200 ezer rabszolga részvételével, több évi véres harcok után sikerül leverni.

Kr.e. 135. A parasztság tönkremenetele miatt csökken a cenzusképes és így katonai szolgálatra besorozhatók száma. A Kr. e. 163-ban összeírt 337 ezerrel szemben a kérdéses évben 317 ezer fő.

Kr. e. 133. Tiberius Gracchus néptribunus földtörvénytervezetében fel akarja újítani a régi törvényt, amely korlátozta a közföldek bérletének nagyságát 500, két fiúörökös esetén 1000 iugerumban. A fennmaradó részt a földnélküli római polgárok között kívánta kiosztani.A senatus ellenszegül. A következő évben - a korábbi hivatalviselési gyakorlattól eltérően - Tiberius Gracchus újra akarja választatni magát. A senatus meggyilkoltatja.

Kr. e. 123-122. Caius Gracchus néptribunus folytatni kívánja fivére politikáját. Hogy a földtörvénytervezethez támogatást szerezzen, adóbérleteket juttat a lovagoknak Asia provincia területén, útépítésekbe kezd, amellyel munkalehetőséget biztosít a nép számára, üzletet a lovagoknak. A latin jogúaknak római polgárjogot kíván adni. Tábora e kérdésben megoszlik, sokan félnek a konkurensektől. Amikor harmadszor akarja tribunussá választatni magát, fegyveresek támadnak rá és ő öngyilkosságot követ el. Caius tevékenységét követően két politikai irányzat, "párt " körvonalai rajzolódnak ki: az optimaták, a "legjobbak" mint a szenátori rend hívei és a populárisok vagy néppárt, amely szélesebb társadalmi bázison a lovagok érdekeit képviseli.

Kr. e. 111-105. Jugurtha Numídia királya állandó támadásokat intéz római területek ellen. A rómaiak serege kudarcot vall,mert megvesztegetik a vezetőket.

Kr. e. 107. Marius mint a plebs jelöltje consulsága idején hadseregreformot hajt végre. A népfelkelő parasztkatonaság helyett állandó zsoldoshadsereget szervez, s 16 évi szolgálat után földet adományoz a veteránoknak. Bevezeti a cohors egységét, amely három manipulust olvaszt magába. Ezzel javul a hadsereg manőverező képessége. Megváltozik a sereg és vezérének viszonya is: a sereg csak a vezérnek engedelmeskedik, s ezzel politikai célok szolgálatába is állítható, ha vezérnek ilyen ambíciói vannak. Marius legyőzi a numídiaiakat, Kr. e. 104-ben felosztják a területét.

Kr. e. 104-101. A törvények ellenére Mariust négy ízben választják consullá. Abban bíznak, hogy ő leveri a Gallia felől támadó germánokat. Marius beváltja a hozzá fűzött reményeket.

Kr. e. 104 k. -101. Újabb rabszolga felkelés Szicíliában

Kr. e. 91. Marcus Livius Drusus néptribunus polgárjogot kíván adni az itáliai szövetségeseknek, ezzel remélve a katonai megerősödést. A senatus orvgyilkosai végeznek vele

Kr.e. 90-88. Kitör az ún. szövetséges háború. Az itáliai szövetségesek egy részének célja a Rómától való elszakadás, másik részük a római polgárjog elnyerésére törekszik. A Róma hűségén maradók ezt meg is kapják, majd egy év múlva azok is, akik leteszik a fegyvert. A háborúk hatására egy új római polgárjoggal rendelkező vezető réteg formálódik ki Itáliában.

Kr. e. 89-64. Az ún. mithridátészi háború. Keleten új ellenség, VI. Mithridatész pontoszi király területeket foglal el Asia provinciából, fellázítva az ott élőket.

Kr. e. 88. A senatus és a lovagrend más-más vezért kíván állítani a pontoszi király ellen induló seregek élére. A senatus Sullát, a lovagrend Mariust akarja. A két vezér légiói egymás ellen fordulnak, Sulla szétveri Marius seregét és elfoglalja Rómát. Kivégezteti ellenségeit, majd keletre indul

Kr. e. 87. Marius serege élén visszatér Rómába, 5 nap gyilkolás után, a consuli posztot ismét populáris politikus, Cinna tölti be, akit négyszer választanak meg.

Kr. e. 82-79. A győzelmei után keletről hazatérő Sulla megveri Marius és Cinna híveit és dictatori címet kap - meghatározatlan időre. Ellenfeleinek jegyzékét közzéteszi és rabszolgákkal gyilkoltatja le őket, akik ennek fejében szabadok lesznek "tízezer Cornelius". A senatus létszámát saját híveiből megduplázza. 100-200 ezer katonáját egységekben Itália területén letelepíti. Kr. e. 79-ben visszavonul.

Kr. e. 74-64. Mithridatész újabb hadjáratokat indít Róma ellen. Pompeius győztesen visszatér Rómába.

Kr. e. 73-71. Spartacus vezetésével a capuai gladiátoriskola rabszolgái megszöknek és becslések szerint 120 ezer felkelővel Itália területén portyáznak. Már-már Rómát fenyegeti a sereg. Kr. e. 71-ben Crassus, Róma legnagyobb rabszolga-kereskedője fékezi meg a felkelést. A megtorlás kegyetlen: 6000 rabszolgát feszítenek keresztre a Via Appia mentén Capuától Rómáig

Kr. e. 67. Évek óta kalózok fosztogatják a Földközi-tengeren közlekedő hajók rakományait. Pompeiusnak sikerül megtisztítani tőlük a vizeket.

Kr. e. 60-as évek második fele Általános az eladósodás, nő a bűnözés, a közbiztonság katasztrofálissá válik, a senatus tehetetlen.

Kr.e. 63. Újabb viták a senatusban a consulválasztás körül: Catilina az elszegényedett patrícius néppárti programmal indul, de erőszakos hatalom átvételre tör. Az összeesküvést Cicero leplezi le, Catilinát elűzik, később harcban elesik. Pompeius a keletről hazatérő győztes összevész a senatussal, mert intézkedéseit nem hagyják jóvá.

Kr. e. 60. Három befolyásos római politikus politikai szövetséget alakít (első triumvirátus): Pompeius, Crassus és a Kr. e. 64 óta pontifex maximus, a Hispaniából éppen hazatérő Julius Caesar. Felosztják egymás között a hivatalokat és megfogadják, hogy egymás intézkedéseit tiszteletben tartják.

Kr. e. 53-45. Kr. e. 53-ban a parthusokkal vívott harcokban meghal Crassus, Pompeius egyre jobb viszonyba kerül a senatussal. A testületet és Pompeiust sérti Caesar növekvő népszerűsége és galliai hadjáratainak sikere. Caesar Kr.e. 49-ben hazarendelik Galliából, de ő nem engedi szélnek katonáit, hanem hadserege élén lépi át Itália határfolyóját a Rubicont. Ekkor hangzott el híressé vált mondása: a kocka el van vetve, vagyis nincs vissza út. Pompeius és Caesar seregei Pharsalosnál ütköznek meg: Caesar győz, Pompeiust később Egyiptomban megölik. Caesar folytatja keleten és Egyiptomban, majd Hispaniában Pompeius híveinek üldözését. Kr. e. 45-re csak ő rendelkezik ütőképes hadsereggel. Visszatér Rómába és megvalósítja programját: a földosztást, a veteránok letelepítését, a gabonaosztást. Egyszerre több tisztséget töltött be: dictator, consul, néptribunus, censor, pontifex maximus volt.

Kr. e. 44. Antonius consul a nép szeme láttára koronát ajánl fel Caesarnak, aki ezt visszautasítja. Március 15-én (idus) a senatus ülésén a köztársaságpárti ellenzék Brutus vezetésével 23 késszúrással, melyből mindössze egy volt halálos, meggyilkolják. A szónoklatok hatására Brutust és társait először zsarnokölőkként tisztelik, majd Antonius, Caesar végrendeletének végrehajtója ismerteti Caesar végakaratát, mely szerint Róma népét is örököseivé tette. A közhangulat ezután megváltozik, Brutuséknak menekülniük kell. Megjelenik Rómában Octavianus, Caesar első örököséül tett unokaöccse, akit a senatus inkább támogat mint Antoniust.

Kr. e. 43-31. Három politikus - Antonius, Lepidus és Octavianus politikai szövetséget köt (második triumvirátus) Caesar gyilkosainak megbüntetésére. A philippi-i síkon győzelmet aratnak, s ezt követően Lepidus kiszáll a hatalmi versengésből. Octavianus míg Antonius Egyiptomban tartózkodik, megszilárdítja helyzetét Itáliában, élvezi a senatus támogatását is és vetélytársa ellen hangolja a kedélyeket. Antoniust Róma ellenségének nyilvánítja, aki Egyiptomból, miután az ottani uralkodónőt, Kleopátrát feleségül vette, akar támadást indítani a főváros ellen. A két vezér összecsapására Kr. e. 31-ben Actiumnál a tengeren kerül sor, ahol az egyiptomi flotta vereséget szenved. Kleopátra és Antonius öngyilkosok lesznek, Octavianus pedig bevonul Egyiptomba, megszünteti a királyságot és személyes felügyelete alá helyezi.

Kr. e. 27. Octavianus ünnepélyesen lemond a ráruházott rendkívüli hatalomról és visszahelyezi azt a senatus kezébe. Két napra rá a senatus felkéri és megszavazza az összes fontos hivatal betöltőjének. Octavianus felveszi az Imperator Caesar Augustus divi filius vagyis az istenné vált Julius Caesar isteni gyermeke nevet.