Jó tanácsok római birtokosoknak

"A birtok...

Lehetőleg hegy lábánál feküdjék, délnek nézzen, egészséges vidéken; munkás bőségesen legyen, meg jó víztároló; legyen a közelben nagyobb város, tenger vagy folyó, amelyen hajók közlekednek, vagy forgalmas jó út... Jegyezd meg, hogy a föld olyan, mint az ember: bár hasznot hajt, de ha költséges, nem sok marad belőle. Ha azt kérded tőlem, melyik a legjobb birtok, így felelek: száz iugerum, amelyen mindenfajta föld van, és a legjobb helyen fekszik; első a szőlő, ha jó bor és sok bort terem, második az öntözéses konyhakert, harmadik a fűzes, negyedik az olajfa ültetvény, ötödik a rét, hatodik a gabonaföld, hetedik a lombadó erdő, nyolcadik a futtatott szőlőserdő, kilencedik a makkos erdő.

Az igazgatás...

A birtokos, mihelyt a gazdaságába érkezik, mihelyt a ház isteneit üdvözölte, ha lehet, még aznap járja körül a birtokát. Ha aznap nem lehet, legalább másnap. Mikor már tudja, milyen állapotban van a birtoka, mely munkákat végeztek el, melyek elvégezetlenek, másnap hivassa a felügyelőt, kérdezze meg, milyen munkákat végeztek el, mi van még hátra, elég jókor végeztek-e a munkákat, el tudnak-e készülni azokkal, amelyek még hátra vannak, milyen a bor, a gabona és minden egyéb termés. Miután ezt megtudta, számítsa ki, mennyi munkát végeztek és hány munkanap alatt. Ha a végzett munkát nem találja elég kielégítőnek és a felügyelő azt mondja, hogy ő serényen végezte a dolgát, de a rabszolgák betegek voltak, rossz volt az időjárás, szöktek a rabszolgák, közmunkát kellett végezniük - hogyha sok ilyen és efféle kifogást mond -, szólítsd fel, hogy adjon számot a végzett munkákról és a rájuk fordított munkaidőről. Esős volt az idő: - vannak munkák, amiket esőben is lehet végezni: hordót mosni és kátrányozni, kitakarítani az épületeket, átönteni a gabonát, kihordani a trágyát, trágyadombot rakni, vetőmagot válogatni, kijavítani a köteleket, újakat csinálni; a cselédség megfoltozhatta volna a rongyos ruháját és csuklyáját; ünnepnapon is lehet régi árkot kitisztítani, közutat javítani, tüskebokrot vágni, fölásni a kertet, a réten tisztogatni, a lenyesett ágakat nyalábba kötni, tövist kiásni, darát őrölni és takarítást csinálni; betegek a rabszolgák: - nem kell nekik a rendes élelemadagot kiadni. Ha ezt mind nyugodtan megvizsgálta, gondoskodjék róla, hogy a még hátralevő munkát elvégezzek... Jelölje ki és írásban hagyja meg, melyik munkákat kell elvégezni és melyiket kiadni. Szemlélje meg az állatállományt; ...adja el az elöregedett ökröket, az elválasztott borjakat, az elválasztott bárányokat, gyapjút, állatbőrt, régi szekereket, régi vasszerszámokat, öreg rabszolgát, beteges rabszolgát, és ami más még fölösleges.

Élelmezés...

A háznép élelemadagja: azoknak, akik kint dolgoznak, télen négy modius, nyáron négy és fél modius búza; a felügyelőnek és feleségének, a munkavigyázónak, a juhásznak három modius búza, a megbilincselt rabszolgáknak télen négy font kenyér; amint megkezdik a szőlőskert felásását, öt font kenyér egészen a füge éréséig, majd térj vissza ismét a négy fontra.

Vásárlási tanácsok...

Hol lehet tunicát és egyéb dolgokat vásárolni: Rómában tunicák, tógák, köpenyek, rongy holmik, fapapucsok kaphatók; Cales és Minturnaeben csuklyák, vasszerszámok, sarlók, lapátok, ásók, balták, díszszerszámok, zablák, kis láncok; Venafrunban lapátok; Suessában és Lucaniában szekerek; Albában, Rómában cséplődeszkák; hordók, kádak, tetőcserepek pedig Veafrumban. Nehézföldbe a római ekék jól, puha földbe a campanaiak; legjobbak a római jármok, legmegfelelőbb a levehető ekevas. Olajzúzó malmok vannak Pompeiben, Nolában a rufriumi falaknál; kulcsok, zárak Rómában; vödrök, olajos urnák, vizes korsók, boros urnák, egyéb rézedények Capuában, Nolában; jól használhatók az olajbogyónak való campaniai kosarak. Felvonó kötél, mindenféle sásból készült holmi Capuában található; római típusú kosár van Suessában, Casinumban, legjobb azonban Rómában."

(Cato, római államférfi, író, Kr. e. 234-149)

Mesterségek

"A mesterségekre és keresetekre nézve, hogy melyek nemesek és melyek aljasok, körülbelül ilyen nézetek vannak elterjedve. Először is kárhoztatni valók azok a keresetmódok, melyek gyűlöletet támasztanak az emberekben, mint pl. a vámszedőké és az uzsorásoké. Nemtelen és alantas továbbá mindazon napszámos keresete, kiknek csak a munkáját, nem a művét fizetik meg; mert az ilyen ember bére zsold, melyért ő rabszolgává alacsonyítja le magát. Alacsonyrendű keresetmód a szatócsoké is, kik a nagykereskedőktől portékát vesznek, hogy mindjárt eladják, mert semmit sem nyerhetnek, hacsak nem hazudnak, pedig nincs rútabb a hazugságnál. A kézművesek is mind alacsonyrendű keresettel foglalkoznak, mert műhelyben hiába keresünk műveltséget. Legkevésbé helyeselhetők azok a mesterségek, melyek az érzéki gyönyörködtetés szolgálatában állnak: "halárusok, mészárosok, szakácsok, hentesek, halászok" - mint Terentius mondja. Bátran hozzájuk sorolhatjuk a kenőcsárusokat, a táncosokat s a kockajátékosok egész seregét. Azok a mesterségek ellenben, melyekhez több ismeret szükséges, minő az orvosi tudomány, az építészet, a nemes tudományok tanítása, ezek tisztességesek azokra nézve, akiknek rangjához illenek. A kiskereskedés alacsony rendű foglalkozás, ellenben a nagybani kereskedés, mely mindenünnen szállít árukat, és bennük sok embert hűhó nélkül részesít, nem éppen kárhoztatni való, sőt azt hiszem, hogy a kereskedő méltán tarthat számot a dicséretre, ha nyereségével eltelve, vagy jobban mondva, megelégedve, mint előbb gyakran a nyílt tengerről a révbe, úgy most a révből falusi jószágaira vonul. A keresetforrások között ugyanis nincs jobb, nincs szaporább, nincs kellemesebb, nincs szabadabb emberhez méltóbb a földművesnél."

(Cicero, római államférfi és szónok, Kr. e. 106-43)