A város

Mezopotámiában már a sumér korban megjelent a civilizációra jellemző település, a város. A város fogalma kultúránként mást és mást jelent. Ami közös: viszonylag nagy népességszám egy településen belül, és általában maradandóbb (kő, tégla) és monumentálisabb építmények (falak, templomok, paloták) jelenléte az egyszerűbb, falusias házak mellett. Emellett fontosak a város társadalmi vonásai.

Babilon felülnézetből Itt a nagy tömegek együttélése miatt a rokoni szálak lazábbak lettek, mint a falvakban. A rokoniakat itt a szomszédsági, szakmai és egyéb más kapcsolatok, közösségtudatok váltották fel. A városban élő emberek nem azonos, vagy nagyjából azonos életet élnek, mint a falvakban. Szükségleteiket sem mind maguk elégítik ki. A termelésben specializálódtak, a legkülönfélébb kézműves, kereskedő, paraszti sőt, hivatalnoki, értelmiségi, papi, katonai tevékenységeket folytatják, s gazdasági kapcsolataikat nem (csak) az ajándékozás, hanem (részben) a piac határozza meg. A különböző foglalkozási csoportok között kölcsönös függés jön létre, egymás nélkül nem tudják maguknak azt az életet biztosítani, amit az együttműködéssel. Emellett a városok sokkal eltérőbb életkörülmények között élő embereket tűrtek meg közvetlenül egymás mellett, mint a falvak.

Mezopotámiában pár város polgárai (a polgár itt teljes jogú lakost jelent) kiváltságokkal rendelkeztek, például mentesültek a közmunkáktól, katonai szolgálattól, adóktól, nem voltak bírságolhatóak vagy letartóztathatóak. Az óbabiloni uralkodónak újév napján ünnepélyes fogadalmat kellett tennie ezeknek a kiváltságoknak a betartására. Azonban a sok város közül csak körülbelül féltucatnyi rendelkezett ilyen kiváltságokkal, és csak bizonyos korszakokban. (Főleg a Kr. e. II. és I. ezred fordulója körül.)

A mezopotámiai városok szerkezete

A városok egyik legfontosabb középülete a templom volt, mely lehetett földszintes vagy toronyépítmény is. A templom nagy gazdasággal (föld, műhelyek, a templom szolgálatában dolgozó parasztokkal és kézművesekkel. rendelkezett. A templomgazdaság ellátta az isteneket, a papokat, és a gazdaság dolgozóit, de a város rászorulóinak is segítséget nyújtott. A dél-mezopotámiai városokban nem volt hangsúlyos városközpont, a piacterek és a közélet (bíráskodás, gyűlések, hivatalok) terei a városkapuknál, városrészenként csoportosultak, a templom és a palota - ha volt a városban - egymástól távol helyezkedett el. E területről északra és nyugatra a templom és a palota egyre közelebb van egymáshoz és külön belső fallal körülkerítve elkülönülő városközpontot alkotnak. Itt a király általában főpap is. A városok falain belül találhatóak a közemberek egyszerű, egymáshoz tapadó vályogházai is.

Városi élet, mindennapok Mezopotámiában

A városokban - eltekintve az előre tervezett óriás sugárutaktól - igen nagy volt a zsúfoltság, szűk sikátorokon hatalmas tömeg áramlott fel-le. Babilonban például a Kr. e. VI. században 300 ezer ember élt. A naponta sok emberrel találkozó, beszélgető, üzleteket, kocsmákat látogató, perlekedő, közügyekben résztvevő városiak egy teljesen új életformát, életritmust alakítottak ki. Idejüket hosszú és rövid távra egyaránt be kellett osztaniuk, nem véletlen, hogy a civilizációk teremtik meg a homok-, víz- és napórát, illetve a naptárakat. Utazókkal találkoznak, így a világot nagyobbnak látják, többféle nyelvet, szokást, istenséget megismernek. Világuk mozgalmasabb, izgalmasabb és nyugtalanítóbb.

A városlakók sem kizárólag a piacból éltek, maguk állították elő otthon a ruháikat, hiszen ez az asszonyok házi munkái közé tartozott. A városlakók jelentékeny része földműveléssel foglalkozott, valamennyi kultúrában. Amit azonban nem termeltek meg, vagy a ház körül körülményes volt előállítani, azt megvásárolhatták. Így a fémeszközöket, agyagedényeket, bútorokat, különleges kelméket, sőt, már a suméroknál fontosak a pékek, mészárosok üzletei. A városi piac nem csak csillapította a vágyakat, de kínálatával újakat is teremtett. A piacokra az ünnepekre, fontos eseményekre eladás céljából felutazó falusiak is cserélhettek, vásárolhattak.A városok sajátos, kölcsönös függőségi viszonyt alakítottak ki a környékükkel.Általában a város igazgatja környékét, szedi az adót, ide lehet peres ügyekben fordulni, szervezi a vallási teendőket, itt ünneplik a közös nagy ünnepeket, a városi piac látja el a vidéket egyes iparcikkekkel, távolról hozott, a környéken hiányzó terményekkel és termékekkel. A város szervezi és biztosítja vidékének védelmét háború esetén. A vidék viszont a termőföldet, csatornákat adja, ahol a városiak ültetvényei helyezkednek el, ahova gyakran maguk a városiak járnak ki dolgozni és ahonnan a városiak napi élelme érkezik. A települések sajátos rendszere alakult ki, a nagyvárosok "vidékét" kisebb városok, azokét további, még kisebb települések, falvak jelentették. Így a munkamegosztás és kölcsönös függés nem csak a városlakókat, hanem a falvakat is magába foglalta.

A házak a mezopotámiai városokban

A mezopotámiai városi házak a falusihoz hasonlóan főként vályogból épültek. A kis árnyékos udvarból nyíltak a sötét helyiségek. A házaknak az utcára csak a bejáratuk nyílt (esetleg árusító pult), de ablakuk nemigen volt: így kizárták a napfényt és a kíváncsi tekinteteket. Terméskő nem volt a környéken, a módosabb épületeket vagy középületeket legfeljebb égetett téglából építették, mázas cserepekkel díszítették.

Az élet az udvarokon, a lapos tetőkön, illetve a kis sikátorokban folyt. A nagy birodalmak uralkodói szívesen terveztettek hatalmas és díszes felvonulási útvonalakat.