Diocletianus rendelete az árakról

Hogy államunk sorsát lelkiismeretesen irányítsuk és méltón mozdítsuk elő, az állam tekintélye, Róma méltósága és nagysága kívánja meg. Ezért mi, akik az istenek kegyes jóindulatából a barbár törzsek őrjöngő rabló hadjáratait e népek megsemmisítésével megszüntettük, az örökre megteremtett békét az igazságosság védő falával vesszük körül. Ezért minden alattvaló engedelmességére hivatkozunk, hogy a közösség hasznára kiadott rendelkezést jóindulatú készséggel és köteles tisztelettel tartsák meg, annál inkább, mert ez a rendelet nemcsak az egyes városoknak, népeknek és tartományoknak van hasznára, hanem az egész világnak, amelynek megrontására csak egy olyan csekély réteg esküdött össze, amelynek kapzsiságát még a szerencsés idők bősége sem elégítené ki és lakatná jól, amely pedig ezeknek az embereknek az egyetlen célja.

És ennek a bajnak a gyógyításával majdnem elkéstünk, mert sokáig fontolgattuk a tennivalókat, vagy nem alkalmaztuk egyelőre a megfelelő orvosszereket, abban a reményben, hogy a legsúlyosabb bűntettekre vetemedett emberek maguktól is igyekeznek megjavulni. Mi tehát olyan intézkedésekhez folyamodunk, amelyeket a kényszerítő körülmények már régen megköveteltek volna. Mert ki ne érezné, hogy akár a kereskedelmi forgalomban, akár a piacokon naponta gazdát cserélő árucikkek árait úgy fölverték, hogy ennek az eszeveszett árdrágításnak most már sem az árucikkek bősége, sem több év gazdag termése nem bír gátat vetni?

Tartományaink lakosai! Az emberiségnek mindenkire kötelező törvényei parancsolják, hogy véget vessünk azok telhetetlenségének, akiknek egyetlen gondja az, hogy még az isteni jótéteményeken is nyerészkedjenek. Joggal és méltán határoztunk úgy, hogy megszabjuk, nem az árucikkek árát - mert azt nem is lehet helyesen megállapítani, hiszen egyes tartományoknak bő volt a termése, és ezek boldogan dicsekedhetnek a kívánatos olcsósággal és a kivételes bőséggel -, hanem az árak felső határát. Hogyha ugyanis történetesen drágaság ütné fel a fejét valahol, akkor az árdrágítást rendeletünk megállítsa, és törvényes intézkedéssel megzabolázza.

Elrendeljük, hogy aki ezt a rendelkezésünket vakmerően megszegi, halállal bűnhődjék. És ezt a rendeletet senki se tekintse kíméletlennek, mivel mindenkinek módjában áll elkerülni a büntetést, ha mértéket tart.

Minden hűséges alattvalónkat felhívjuk tehát, hogy rendeletünket a közjólét érdekében készséges engedelmességgel és illő hódolattal tartsa tiszteletben.

(Diocletianus edictum 1-2)

Diocletianus reformjainak hatása

[Diocletianus rendeletére] a hadsereg létszámát megsokszorozták. A fogyasztók száma így annyira a szolgáltatóké fölé emelkedett, hogy a terhek mértéktelensége miatt a gazdák kimerültek, a birtokokat elhagyták, és a termőföldek erdővé váltak. A helytartók tömegének és számos hivatalnokuknak terhe minden területre és szinte minden városra ránehezedett. Ehhez jött még egy sereg kincstárnok, tisztviselő és kisebb elöljáró. Mindezek nem annyira polgári peres ügyekkel, mint inkább elítélésekkel és vagyonelkobzásokkal foglalkoztak.

(L. Caecilius Lactantius)