A nemzetségi szervezet és a nemzetségi földbirtok fontos eleme volt és maradt a társadalomnak. A nemzetségek természetesen elvben egyenrangúak voltak, de akadtak közöttük hangadók és háttérbe szorítottak. A nemzetségeken belül - mind az erőseken és gyengéken - társadalmi különbségek alakultak ki. A két réteg: arisztokraták (arisztoi: legjobbak, "lótenyésztők" s ezért lovas katonai szolgálatot ellátók) és közrendűek (démosz: nép," poroslábúak" s ezért gyalogos katonák).

Laktak a poliszokban nemzetségi szervezeten kívüliek is - kereskedők, iparosok, "jöttmentek" - kicsit ugyan lenézve a nemzetséghez tartozóktól. S lassacskán rabszolgák is kerültek a hadifoglyokból és nem fizető adósokból.

A 8. század során az arisztokraták a nemzetségi tulajdonnak számító földeket fokozatosan sajátjuknak kezdték tekinteni s tehették is, hiszen a poliszok vezetésében kulcsszerepet töltöttek be. S történt mindez akkor, amikor a népesség száma egyébként is növekedésnek indult. A válságból való kilábalás lehetőségét korlátozta, hogy honi területfoglalásra kevés lehetőség nyílt, hiszen a poliszok java ezzel küszködött. Maradt tehát a kivándorlás.

A földre áhítozók és mellőzött arisztokraták hajóra szálltak s előbb ötletszerűen, majd szervezetten (saját városuk biztatására a gazdasági előnyökben bízva) partra szálltak a Földközi-tenger partvidékének különböző pontjain s várost alapítottak. Legelőbb jártak ebben természetesen a legkisebb poliszok, pl. Cholkis, s a nagyobbak közül Korinthosz. Kr. e. 750-500 között városok sorát alapítják. Ezt a folyamatot görög gyarmatosításnak hívjuk. Fontos a görög jelző, amely megkülönböztet minden későbbi gyarmatosítástól, mert a gyarmatvárosok nem lettek urai a helyben élő őslakóknak, de alárendeltjei sem a kiküldő anyavárosnak. Ez azt jelenti, hogy politikai szempontból önállóak voltak, a közös szokások, kultuszok azonban az anyavároshoz kötötték őket. Kétfajta gyarmat létezett, az agrár és a kereskedelmi gyarmat. A gyarmatosítás nagy haszonnal járt, mert levezette a túlnépesedést, piacot teremtett a kézműiparnak, szélesítette a tengeri kereskedelmet és enyhítette a társadalmi ellentéteket.

A görög gyarmatosítással járó gazdagodás megerősítette a démosz "öntudatát", s komolyan felvetődött, már-már polgárháborús helyzetet teremtve, hogy tényleg a "legjobbak ", azaz az arisztokraták alkalmasak csak a politikai vezetésre, ők elkötelezettek-e csak a polisz jólétének szolgálatára.