Négy nagy vallási és pánhellén ünnep közül a legismertebbek és legkiemelkedőbbek az olümpiai j átékok voltak, melyeket kezdetben Zeusz tiszteletére rendeztek. (Már a hely elnevezése is erre utal!) Az olümpiádokat négyévente tartották. Az elsőt valószínűleg már Kr. e. 1000 körül, de a győztesek nevét először Kr. e. 776-ban jegyezték fel, amely ettől kezdve a görög időszámítás kezdőpontjává is vált. A stadion - amely egyúttal hosszmérték, kb. 117 méter is volt - az öttusa (távolugrás, futás, diszkoszvetés, gerelyvetés, birkózás), a hippodrom pedig a lovasjátékok, fogatversenyek színhelye volt. A sportjátékok mellett istentiszteletek sorára, költőversenyekre és színházi előadásokra is sor került. Ezek az ünnepek egyszerre szolgálták a test és lélek fejlődését és kiteljesedését. Ebben egyúttal megtestesült a görög eszmény, a kalokagathia, az ép testben ép lélek gondolata. Az közös ünnepek alatt hallgattak a fegyverek. A városállamok félretették torzsalkodásaikat, nem gondoltak háborúikra. Egy polgár olimpiai győzelmével szerezhette a legnagyobb dicsőséget városállamának.

Az ókori Görögországban minden polisz önálló politikai egységként működött. Ennek ellenére azonban általában szoktunk beszélni a görögségről, tehát kell lennie olyan kapcsoknak, amely ezeket az államocskákat összefűzi. Ez a kapcsolóerő a kultúra és a közös ellenség voltak. A Kr. 8. század végére formálódott ki a pánhellén gondolat, azaz a hellének összetartozásának gondolata. Bár ennek soha nem született semmi tételes megfogalmazása, mégis a közös intézmények, gondolkodásbeli hasonlóságok és a közös fellépés bizonyítja meglétét.