India Ázsiának a déli kiszögellése, s magában szinte különálló, kisebb kontinens; akkora, mint Euró pa Oroszország nélkül. A Himalája az Észak-Indiát éltető folyamrendszerek szülőföldje. Az Indus (3180 km), miután befogadja a Pandzsáb öt folyamát, az Arab-tengerbe ömlik; a Gangesz az észak-indiai alföldet teszi termővé, és a Bengáli-öbölbe torkollik.

A hatalmas észak-indiai alföld India éléskamrája és egyben a legsűrűbben lakott terület, India hosszú története során pedig nemegyszer az egész kontinenst átfogó nagybirodalmak bölcsője volt. Nyugati része, amely ma Pakisztánhoz tartozik, egykor az Indus-völgyi civilizáció területe, napjainkra kiszáradt, és csak mesterséges öntözéssel művelhető. A megművelt területek roppant termékenyek, a folyórendszerek szabályozatlansága miatt azonban évente ismétlődő árvizek pusztít anak. Az asszámi sík vidék igen jó mezőgazdasági adottságokkal rendelkezik.

A hegyoldalakon ma is tenyésznek értékes fafajták: szál, bauhinia, tikfa, szantálfa, ébenfa. A művelés alatt álló területeken búzát, kölest, dohányt, gyapotot és sokféle hüvelyest termelnek. Gazdag a tavak és folyóvizek élővilága. Az indek kedvenc virága a sokféle színben pompázó lótusz.

India állatvilága mérhetetlenül gazdag. Az állattenyésztés a legősibb időktől fogva kulcsfontosságú gazdasági ágazat. A vadállatok az ember számára sokáig veszélyt jelentettek, de ugyanakkor bekerültek a mesekincsbe, mitológiába és a vallásba. Őshonos állatok a kutya és az elefánt. A bivaly, majd a szarvasmarha-tenyésztés a legrégibb időktől a megélhetés egyik fő forrása. Igen elterjedt a juh-, kecske-, északon a hegyvidéken a jaktenyésztés. A sertéstartás korlátozott, a baromfitenyésztés a legkorábbi történeti időkbe nyúlik vissza. A vadon élő állatok közül különösen nevezetes a bengáli tigris. Az elefánt szelídíthetősége miatt mindig keresett volt Indiában és az antik világban. Az ókorban oroszlán is élt Indiában, ma csak kis számban fordul elő. A majmok különleges helyet foglalnak el, jól alkalmazkodtak a modern városi élethez. Indiában mindenütt megtalálhatók a kígyók. Több mint százféle mérgeskígyó él itt.

Az ásványkincsek felkutatása és kitermelése Indiában is egyidős az emberi kultúrával. A klasszikus görög-latin forrásokból tudjuk, hogy Indiát a mesés drágakövek földjeként tartották számon. A római-indiai kereskedelem egyik legfontosabb cikke az indiai eredetű gyémánt volt. A gyémántot leginkább Dél-Indiában és Ceylonban (mai Srí Lankán bányászták. A rubin és a smaragd valószínűleg a mai Burma területéről származott.

India éghajlata területenként változó. A Himalája lábainál mérték a világon a legnagyobb évi csapadékmennyiséget: 12 000 mm-t! Ugyanakkor az északnyugati Thar-sivatagban vagy a Dekkán-fennsík belsejében a csapadék mennyisége nem haladja meg az évi 250 mm-t. A csapadékmennyiséget a monszun szelek határozzák meg.

(Wojtilla Gyula nyomán)