A legforgalmasabb transzafrikai útvonal a Nílus és a Niger középső folyása között húzódott, kelet-nyugati irányban haladt a Szahara déli peremén. Ez az útvonal feltehetőleg a Kr. e. 2. évezredben alakulhatott ki, akkor, amikor a Szaharában még éltek állattenyésztők, akik sziklarajzokat hagytak maguk után. Az út jelentősége a Szahara száradása következtében inkább növekedett: ez volt az egyetlen útvonal, amely összekötötte Afrika keleti és nyugati partjait a Nílus völgyével, sőt az Indiai-óceánnal. Az útvonal kialakításában döntő szerepe volt a núbiai civilizációnak, melynek fővárosa Meroé a karavánutak egyik végpontját jelentette. Az észak-déli útvonal végpontja a Niger középső folyásánál elterülő Timbuktu volt, a másik végpontja pedig a Vörös-tenger melletti Akszum. A núbiai birodalom volt az összekötő kapocs Afrika és Ázsia között, ugyanis kereskedelmi kapcsolatai elsősorban Arábiával és az Indiai-óceánon túli területekkel kötötték össze. E szerepet később a Vörös-tenger partvidékéhez közel fekvő város Akszum vette át. Kelet-Afrika partvidéke ősidők óta összekötötte egymással Afrikát és Ázsiát. Ezt bizonyítja az is, hogy Madagaszkár őslakói maláj eredetűek. Rendszeresek lehettek a kapcsolatok már a Kr. e. 1. évezredben Indiával és Kínával. Az 5-15. század között erős az arab hatás. A partvidéken virágzó kereskedővárosokban ugyan kevés arab élt, de hatásukat mi sem bizonyítja jobban, mint egy új nyelv a szuahéli kialakulása, amely a bantu és az arab nyelvből jött létre, mint a kereskedelmi kapcsolatok közvetítő nyelvezete. Kelet-Afrika legfontosabb kereskedelmi cikke a vas volt: a világhírű damaszkuszi pengét, az indiai vasszerszámok java részét abból a vasból kovácsolták, melyet Kelet-Afrikában olvasztottak. Természetesen az arab hódítással a tengerparti kereskedelem is az arabok közvetítésével zajlott. Egyébként ők voltak az elsők, akik elkezdték a rabszolgák tömeges szállítását is Kelet-Afrikából. Az európaiak (szicíliaiak, velenceiek, genovaiak) a 12. századtól kereskedtek Észak-Afrika muszlim városaival. Kereskedelmi szerződéseket kötöttek. Azonban a muszlim államok féltékenyen őrizték az Afrika belsején áthaladó kereskedelmi utak titkát.