Kína nagy agrártársadalom, fejlett, de a hagyományos technikákat alkalmazó földműves ország. Így a társadalom tömegét a parasztok adták. A parasztságot tartotta alapvetőnek már a kínai hagyomány is, hiszen adójától függött az állam, a birodalom léte és jóléte is. Ők voltak a termelés és adózás a lanyai, közmunkák végzői, őket hívták be katonáskodni. A paraszti "nép" érdekeire hivatkozott minden uralkodó és hivatalnoka is. Önellátók voltak a gazdaságok, de a felülről rájuk kényszerített termékcsere és szervezeti keret nélkül menthetetlenül széthullottak volna. A földműveseken és vezetőiken, azaz elvben a földművesek közül kikerült hivatalnokaikon kívül minden más réteget és "foglalkozás" űzőjét feleslegesnek tekintették. Még a kereskedőt is, aki csak ínség vagy más zavar idején tölthetett be közhasznú közvetítő funkciót, akkor is nyerészkedve, élősködve a kiszolgáltatottakon. A falvak népe maga állította elő a számára szükséges kézműves termékeket; kézművesekkel csak az udvar szolgálatában találkozunk, szolgasorban. S mindazok, akik "új emberek" ebben a hagyományos világban: a tanult "bölcsek", azaz fővárosról fővárosra járó filozófusok vagy a kardforgató vitézek legfeljebb egy-egy uralkodó és védelme révén tarthatják fenn magukat, és sorsuk az ingatag hatalmi viszonyok függvénye.