"Életében nem Buddhának nevezték. Buddha megvilágosodottat jelent, s e nevet (mint vallásalapító) utólag nyerte. Ő az első személy az ókori Indiában, akiről megbízható életrajzi ismeretekkel rendelkezünk. Maga mondta halála előtt, hogy a 80. évét tölti. Így élete a Kr. e. 560-480 közötti időre tehető.

Eredeti nevén Gautamá Sziddhártha, a szakja törzs főnökének fiaként jött a világra. 29 évesen (már megnősült, s fia született) vonult erdei remeteségbe. Nem ő volt az egyetlen. Az ifjak akkoriban gyakorta felkeresték az erdőben meghúzódó öreg, bölcsnek tartott remetéket, hogy választ kapjanak az élet értelmének nagy kérdésére.

Gautamát is a megváltás érdekelte. Megismerte a korabeli vallásfilozófiai irányzatokat, végigpróbálta az önsanyargató gyakorlatokat. Végül hétévi keresés után rájött a lényegre. Rájött arra, hogy az újjászületés kényszerének oka az, hogy ragaszkodunk az élethez, az élet örömeihez, és csak akkor szabadulhatunk meg az újjászületéstől, a mindenestől fogva szenvedést jelentő létezéstől, ha kioltjuk magunkban ezt a ragaszkodást, vágyat, "szomjat". Ha nem ragaszkodunk semmihez, nem kívánunk és nem gyűlölünk semmit, közönyösek vagyunk örömmel és bánattal szemben, akkor megszűnik ez a létszomj, és elérjük a végérvényes kialvást, elmúlást (nirvána). A hagyomány szerint misztikus elmélyedésben, révületben jutott erre a felismerésre a mai Gajá város közelében.

Megvilágosodása után tanító útra indult, és ettől fogva negyvennégy éven át, halála napjáig járta Észak-Kelet-India városait és falvait. Sehol sem telepedett meg hosszabb időre. Csupán az esős évszak négy hónapját (június végétől október elejéig), amikor Indiában az utak járhatatlanok, töltötte fedél alatt, valamelyik település közelében, tanítványai társaságában."

(Buddha beszédei, Vekerdi József utószavából)

A Kr . e. 5. század táján Eurázsia filozófiai és vallási gondolkodásában óriási változások álltak be. Ez az időszak az, amikor Görögországban Pitagorasz iskolája, Közel-Keleten Deutero-Ézsaiás, Kínában Konfuciusz és Lao-ce, Indiában pedig Buddha fellépése érzékelteti az újfajta gondolkodást. Gautamá Sziddhártha, egy indiai törzs főnökének fia, megelégelve addigi életét, remeteként erdőbe vonult és "megvilágosodva" hirdette tanait. Az új tan célja, hogy az emberek meg tudjanak szabadulni a földi élet adta szenvedésektől, s ennek útja az okokat végigvezetve a vágytól való megszabadulás. Ha vágyainktól megszabadultunk, nem kívánunk többé újjászületni, s így eljuthatunk a nemlét állapotába, a nirvánába.

Buddha eszmerendszere az indiai gondolkodásból fakadt, ugyanazokat a kifejezéseket és filozófiát használta, de más értelemben. A róla elnevezett vallás, a buddhizmus szakított az indiai kasztrendszerrel, mert bár nem kérdőjelezte meg annak isteni voltát, de az egyén számára mégis szabadulást ígért e hierarchiából.