Ázsiai nagyok - Kína

Kína Kína a húszas évek végéig nem volt egységes, tartományi vezetők háborúskodtak egymással a hatalomért. Ebben a bizonytalan helyzetben az ország kiszolgáltatottsága jelentősen megnőtt, növekedett a külső befolyás. Ennek ellensúlyozására az erősödő a nacionalizmus szolgált. A washingtoni békerendszer Kína számára hátrányosan kialakított helyzetéből a Szovjetunióval való kapcsolatfelvétellel törtek ki (1924).

A belső széttagoltságon a Nemzeti Néppárt (Kuomintang) és a Kínai Kommunista Párt együttműködésével próbáltak úrrá lenni (1923). A két politikai csoport közeledését mindkettőjük harcos antiimperializmusa tette lehetővé. Programjuk a Kuomintang eredeti - 3 népi elvet megfogalmazó - programja lett. Ennek értelmében a párt a nép egységét (nacionalizmus), a nép jogát (demokrácia) és a nép jólétét (szocializmus) hirdette. A szovjet tanácsadók segítségével jelentős hadsereget hoztak létre, s magát a pártot is militáns alapokon építették fel. Ennek a hadseregnek a segítségével 1926-től Csang Kaj-sek felszámolta az elkülönült tartományúri hatalmakat és a kommunistákkal szakítva megszerezte az egyeduralmat.

A nemzeti forradalomnak nevezett fordulat után az országban katonai diktatúrát vezetett be. Minden ellene indított mozgalmat véresen elfojtott, és az egységes nemzet megteremtésének nacionalista jelszavával asszimilációs politikát folytatott. Külpolitikájában a Kínára erőltetett egyenlőtlen szerződések felszámolására törekedett. Ebben legnagyobb siker az volt, hogy Kína vámügyi önállóságát a nagyhatalmak elfogadták és ezzel lényegében Csang Kaj-sek kormánya megkapta a nemzetközi elismerést.

Az új hatalom gazdaságpolitikáját alapvetően meghatározta az a háborús helyzet, melyben született. Ezen kívül a gazdasági válság és a kedvezőtlen időjárási helyzet is sújtotta. Mindezeken erős állami beavatkozással tudtak csak úrrá lenni. Jelentős fejlődés történt a nemzeti tőke bevonása, az iparosítás és az infrastruktúra területén.

A mezőgazdaságban nem történtek alapvető változások és a parasztág milliói nem érezték sorsuk javulását. Őket célozta meg programjával a kommunista párt, hogy visszaszerezze hatalmi pozícióit. A Mao Ce-tung vezette k ommunista mozgalom azt hirdette, hogy a falunak kell uralkodnia és a városnak kell a faluhoz igazodnia. A döntően paraszti társdalomban gyorsan népszerűvé vált a program. Néhány tartományban sikerült is megszerezniük a helyi hatalmat és ezzel politikailag és ideológiailag megosztottá vált az ország. A Kuomintang a kommunisták felszámolására hadjáratot szervezett, de Maoéknak sikerült kitörniük és mintegy tízezer kilométeres un. "hosszú meneteléssel" a védettebb é szaki területekre húzódtak vissza. Bekövetkezett, amitől Szun Jat-szen egykor óvta országát: "A jól szervezett nemzetek a szavazóurnákból kivett voksokat számolják, a rosszul szervezettek a holttesteket a csatamezőkön." - mondotta.

A harmincas évek végére az erősödő japán támadások az ellentétek félretételét eredményezték a két szembenálló fél között. A japánoknak már az évtized elején sikerült Mandzsúriát elszakítani Kínától és önálló bábállamot hoztak belőle létre Pu Ji, az utolsó kínai cs ászár vezetése alatt. Ezt a területet akarták az egész Észak-Kína elfoglalásával tovább bővíteni. Ezért tört ki 1937-ben a japán - kínai háború, mely a második világháború befejezéséig tartott. Ez idő alatt majdnem 20 millió ember életét követelte és gazdaságilag is óriási károkat okozott Kínának.