Az I. világháborútól a kétpólusú világ felbomlásáig

Tananyag választó:

"Ami a zsidókérdést illeti, én egész életemben antiszemita voltam, zsidókkal sohasem érintkeztem. Tűrhetetlennek tartottam, hogy itt Magyarországon minden-minden gyár, bank, vagyon, üzlet, színház, újság, kereskedelem stb. zsidókezekben legyen, és hogy a magyar tükörképe - kivált külföldön - a zsidó. Azonban, minthogy a kormányzat egyik legfontosabb feladatának az életstandard emelését tartom, tehát gazdagodnunk kell, lehetetlen a zsidókat, kiknek minden a kezükben volt, egy-két év leforgása alatt kikapcsolni, és hozzá nem értő, leginkább értéktelen, nagyszájú elemekkel helyettesíteni, mert tönkre megyünk. Ehhez legalább egy emberöltő kell. Én hirdettem talán először hangosan az antiszemitizmust, azonban nem nézhetek nyugodtan embertelenségeket, szadista, oktalan megaláztatásokat, mikor még szükségünk van rájuk."

Horthy Miklós Horthy Miklós Horthy Miklós levele gr. Teleki Pálhoz 1940. október 14. Horthy Miklós titkos iratai. Kossuth, Budapest, 1962.

A zsidótörvények értékelése

Az első és a második zsidótörvény értékelése: Ormos Mária

"A törvényjavaslat, (…) "a zsidót" felekezeti alapon határozta meg, nem tekintve zsidónak az 1919 előtt megkeresztelteket, és a kvótát a sajtó, az ügyvédi, az orvosi és a mérnöki kamarában, illetve a nem közszolgálati vállalati alkalmazottak körében 20%-ban szabta meg. A törvény önmagában véve nem volt szigorú, és nem volt "faji" törvény. Ennek ellenére diszkriminációt alkalmazott, előre vetítette a további jogelvonások lehetőségét, illetve azonnal alapot nyújtott az olyan zsidóellenes fellépésekre, amelyek szó szerint törvényellenesek voltak ugyan, szellemével azonban mégis megfértek. És mindenek felett: egyértelművé tette, hogy a zsidó "nem magyar". A magyar állam definitíve lemondott a zsidók integrálásáról." " [A második zsidótörvény] a zsidókat önálló fajjá minősítette (egy zsidó szülő, illetve két nagyszülő esetén), és alaposan leszállította az első törvényben előírt kvótákat, alkalmazásukat pedig kiterjesztette. A törvény "őrségváltást" akart előidézni pénzügyi és ipari körökben a magyar középrétegbeliek javára. Csak a gyáriparban mintegy 23-24 ezer alkalmazott elbocsátását vonta maga után. (…)" [Teleki Pál] "meg volt győződve róla, hogy a zsidók valóban önálló "biológiai és mentális" fajt alkotnak, és hogy e faj pozícióját korlátozni kell. (…) Teleki antiszemitizmusa független volt a náci fajelmélettől, önálló megfontolásokon nyugodott, és következtetése nem volt azonos a nácikéval. Kétségtelenül korlátozni akarta a zsidók befolyását, de gyilkos szándékai nem voltak. (…) "..."… a február 24-én kezdődő alsóházi vitában számos ellenvélemény hangzott el, ám a nagy többség a javaslatot elfogadta. Más volt a helyzet a felsőházban, ahol elsősorban az egyházak képviselői terjesztettek elő módosító indítványokat, és ezek közül néhány végül át is ment a törvényhozáson. Ezek elsősorban a megkeresztelkedett zsidók védelmét szolgálták, és kiterjesztették a kört, amely nem esett a törvény hatálya alá. Végeredményben a törvény a korábbi 20%-os kvótát 6%-ra csökkentette (egyes értelmiségi foglalkozásokban 12%-ra), és a "zárlatot" érvényesítette minden ipari, pénzügyi és kereskedelmi vállalatra. Mivel az érintett foglalkozási ágakban a zsidók százalékaránya általában magasan 6 fölött volt, a törvény most már jelentős számú egzisztenciát, emberi életet érintett. (…) Ezekben az években a hazai zsidókat már számos súlyos sérelem érte, a náci övezetbe került sorstársaikhoz képest azonban helyzetüket akár még irigyelni is lehetett."

(Ormos Mária: Magyarország a két világháború korában (1914-1945). Csokonai Kiadó, Debrecen, 1998. [Történelmi Kézikönyvtár]

Az első és a második zsidótörvény értékelése: Bibó István

"(...) E törvények (...) széles középosztályi, kispolgári és kispolgárosodó rétegek számára azt a lehetőséget jelentették, hogy személyes erőfeszítés nélkül, az állam jóvoltából, mások kialakult egzisztenciájának a rovására maguknak új, sokkal előnyösebb egzisztenciákat alapíthattak, anélkül, hogy mindennek valami igazi és átfogó társadalmi cél valami komolyabb igazolást adott volna. (...) Ettől kezdve szokták meg a magyar társadalom széles rétegei azt, hogy nemcsak munkával és vállalkozással lehet egzisztenciát alapítani, hanem úgy is, hogy valaki másnak a már kialakított egzisztenciáját kinézi magának, s azután az illetőt feljelenti, nagyszülőit kikutatja, állásából kidobatja, üzletét kiigényli, őt magát esetleg internáltatja, egzisztenciáját pedig birtokba veszi. Ezek a lehetőségek egyrészt napfényre hozták, másrészt tovább súlyosbították a magyar társadalom erkölcsi süllyedésének a folyamatát, s e társadalom tekintélyes hányadának mohó kapzsiságáról, képmutató gátlásmentességéről vagy a legjobb esetben is rideg törtetéséről olyan megdöbbentő képet mutattak, ami nemcsak az érintett zsidók számára jelentett el nem felejthető megrázkódtatást, hanem egyáltalán minden jobb érzésű magyar számára is. (...)"

(Bibó István: Zsidókérdés Magyarországon 1944 után. In: Bibó István: Válogatott tanulmányok. Második kötet 1945-1949. Szerk.: Vida István. Magvető Könyvkiadó, Budapest, 1986.)

A harmadik zsidótörvény értékelése: Ormos Mária

"(…) az 1941:XV. törvénycikk tilalmazta a zsidók és nem zsidók házasságon kívüli kapcsolatát, amint azt a német törvényhozás tette. Gyakorlati kihatása egyébként csekély volt, mivel a magyarországi zsidók amúgy is ritkán kerestek maguknak házastársat a közösségen kívül. Nem volt nagy Magyarországon a fennálló vegyes házasságok száma sem. A törvény jelentősége tehát elsősorban abban állt, hogy a magyar állam végleg szakított korábbi beolvasztási törekvéseivel, azzal szemben most határozottan a diszkriminálás, a kiközösítés és megbélyegzés mellett tette le a garast, és a zsidókat egyértelműen alsórendűekké nyilvánította."

(Ormos Mária: Magyarország a két világháború korában (1914-1945). Csokonai Kiadó, Debrecen, 1998. [Történelmi Kézikönyvtár]

A zsidótörvények Magyarországon

Az első zsidótörvény "Az 1938:XV. törvénycikk a társadalmi és a gazdasági élet egyensúlyának hatályosabb biztosításáról"

4.§ A sajtókamara, úgyszintén a színművészeti és filmművészeti kamara tagjaiul zsidók csak olyan arányban vehetők fel, hogy számuk a kamara összes tagjai számának húsz százalékát ne haladja meg.

Ebbe a húsz százalékba nem lehet beleszámítani:

a, a hadirokkantat, a tűzharcost, továbbá hősi halált halt szülőnek gyermekét és a hadiözvegyet;

b, azt, aki az 1919. évi augusztus hó 1. napja előtt tért át valamely más bevett felekezetbe és megszakítás nélkül ugyanennek a felekezetnek a tagja;

c, a b, pont alá eső szülőnek olyan leszármazóját, aki nem az izraelita felekezet tagja;

7.§ Ügyvédi, mérnöki, orvosi kamarák tagjaiul a 4.§ első bekezdése alá eső személyeket csak olyan arányban lehet felvenni, hogy számuk az összes tagok számának húsz százalékát ne haladja meg."

(A 8. § a legalább tíz főt vagy többet foglalkoztató vállalatok tisztviselőinek számát korlátozta húsz százalékban.)

(In :Magyar Törvénytár 1938. évi törvénycikkek. Franklin-társulat, Budapest, 1941. Újabb kiadása: Magyarországi zsidótörvények és rendeletek, 1938-1945. Összeállította: Vértes Róbert. Polgár Kiadó, Budapest, 1997.)

Tiltakozás a zsidótörvény ellen

Mi, magyarok, írók, művészek és a tudomány munkatársai, különféle világnézetek és pártállások szószólói, különféle társadalmi rétegek szülöttei és tagjai (...) valamennyien kereszténység, józanság és hazafiság magától értetődő egységével és szilárdságával emeljük föl szavunkat az állampolgári jogegyenlőség elvéért, melyet az úgynevezett "társadalmi egyensúly hatályosabb biztosításáról szóló törvényjavaslat" megvalósulása esetén törölne a magyar alkotmányból. (...)

Lelkiismeretünkkel nem tartjuk összeegyeztethetőnek, hogy a világi hatóságok a megkeresztelések között dátum szerint tegyenek különbséget, holott a keresztséget különbségtevés nélkül és fenntartás nélkül adja meg az egyház a kebelébe térőnek, az Isten előtti egyenlőség és keresztényi testvériség értelmében. (...)

Minden erejére szüksége van a mai válságos történelmi időkben a magyarságnak. A megszállott területek urai statisztikai mutatványokkal igyekeznek elválasztani a magyar néptörzstől azokat a zsidó vallású magyarokat, akik elenyésző kivételektől eltekintve, a kisebbségi sorsban is rendületlenül kitartanak a magyar sorsközösség mellett. Szabad-e nekünk akaratlanul is ezt a példát követni és kiközösíteni a magyarságból 400000 polgárunkat?

Elfeledtük volna, hogy ezek a polgártársaink a kulturtörténelem megdönthetetlen tanúsága szerint nemcsak egyszerűen résztvevői, de támaszai és építői is voltak a magyar kultúrának? Tagadjuk le önmagunk előtt, hogy ezt a sorsközösséget 1848 szabadságharcában és a világháborúban vérükkel pecsételték meg? (...) ...belső parancsra fordulunk a magyar törvényhozás mindkét házának tagjaihoz, a keresztény egyházakhoz, a foglalkozások, gazdasági ágak kamaráihoz, szakszervezetekhez és egyéb érdekképviseletekhez, a politikai, társadalmi és kulturális egyesületekhez, az egész ország józan és hazafias népéhez azzal a kéréssel: tegyenek bizonyságot önérzetükről, bátorságukról, önzetlenségükről és lépjenek sorompóba a mindannyiunkat sértő javaslat ellen.

Gondolja meg minden kortárs, mekkora felelősség terheli, ha a lelkiismereti tiltakozás ellenére is megszületik egy törvény, melyre valamikor minden magyarnak szégyenkezve kell gondolnia!

Apponyi György gróf, Bartók Béla, Berda József, Berecz Sándor, Bernáth Aurél, Csók István, Erdős Jenő, Féja Géza, Fodor József, Gáspár Zoltán, Győri Farkas Imre, Hertelendy István, Horváth Béla, Pálóczi Horváth György, Kárpáti Aurél, Kernstok Károly, Kmetty János, Dernői Kocsis László, Kodály Zoltán, Kun Zsigmond, Lovászy Márton, vitéz Makay Miklós, Márffy Ödön, Mihályfi Ernő, Móricz Zsigmond, Zugligeti Pintér József, Remenyik Zsigmond, Riedl Margit, Schöpflin Aladár, Simándy Pál, Supka Géza, Szabó Zoltán, Szász Zoltán, Széchenyi György gróf, Tersánszky J. Jenő, Tóth Aladár, Zilahy Lajos.

(1938. május 5. Különlenyomat, Budapest, Hungária Nyomda. Közli: Karsai László (szerk.): Befogadók. Írások az antiszemitizmus ellen 1882-1993. Aura Kiadó, Budapest, 1993.)

1941: XV.tc. A házassági jog módosításáról és védelméről - az ún. harmadik zsidótörvény

IV. Nem zsidó és zsidó házasságkötésének tilalma.

9. § (1) Nem zsidónak zsidóval házasságot kötni tilos. Zsidó nőnek külföldi állampolgárságú nem zsidóval kötendő házassága nem esik a jelen §-ban meghatározott tilalom alá. A jelen § alkalmazásában zsidó az, akinek legalább két nagyszülője az izraelita hitfelekezete tagjaként született, úgyszintén - tekintet nélkül származására - az, aki az izraelita hitfelekezet tagja. Az, akinek két nagyszülője született az izraelita hitfelekezet tagjaként, nem esik a zsidókkal egy tekintet alá, ha ő maga keresztény hitfelekezet tagjaként született és az is maradt, s e mellett mind a két szülője házasságkötésük idejében keresztény hitfelekezet tagja volt. Az ilyen személynek azonban nemcsak zsidóval, hanem olyan nem zsidóval is tilos házasságot kötnie, akinek egy vagy két nagyszülője az izraelita hitfelekezet tagjaként született. (…) Zsidóknak a jelen törvény hatálybalépése után kötött házasságból eredő leszármazói is zsidók, tekintet nélkül arra, hogy nagyszülőik mely hitfelekezet tagjaként születtek. (…)

14. § Az a magyar honos nem zsidó, aki zsidóval, az a zsidó, aki magyar honos nem zsidóval, úgyszintén az a magyar honos zsidó férfi, aki külföldi honos nem zsidó nővel a 9. §-ban foglalt tilalmat megszegve házasságot köt, bűntettet követ el és öt évig terjedhető börtönnel, hivatalvesztéssel és politikai jogai gyakorlatának felfüggesztésével büntetendő. Ugyanígy büntetendő az a polgári tisztviselő, aki tudja, hogy a 9. §-ban foglalt házassági akadály áll fenn és a házasság megkötésénél közreműködik. Ha pedig a polgári tisztviselő gondatlanságból működik közre az ilyen házasság megkötésénél, vétséget követ el és büntetése három hónapig terjedhető fogház.

15. § Vétséget követ el és három évig terjedhető fogházzal, hivatalvesztéssel és politikai jogai gyakorlatának felfüggesztésével büntetendő az a zsidó, aki magyar honos tisztességes nem zsidó nővel házasságon kívül nemileg közösül, vagy aki magyar honos tisztességes nem zsidó nőt házasságon kívüli nemi közösülés céljára a maga vagy más zsidó részére megszerez, vagy megszerezni törekszik.

A cselekmény bűntett és büntetése öt évig terjedhető börtön, hivatalvesztés és a politikai jogok gyakorlatának felfüggesztése, ha a tettes

1. a cselekményt csalárdsággal, erőszakkal vagy fenyegetéssel követte el,

2. a cselekményt hozzátartozója ellen vagy nevelés, tanítás vagy felügyelet végett reábízott vagy neki alárendelt személy ellen követte el.

3. a cselekményt akkor követte el, amidőn a nő életének huszonegyedik évét még nem töltötte be,

4. a cselekményt annak ellenére követte el, hogy ilyen vétség miatt megbüntették és büntetésének kiállása óta tíz év még nem telt el.

(In :Magyar Törvénytár 1941. évi törvénycikkek. Franklin-társulat, Budapest, 1941. Újabb kiadása: Magyarországi zsidótörvények és rendeletek, 1938-1945. Összeállította: Vértes Róbert. Polgár Kiadó, Budapest, 1997.)