A terjeszkedő Japán
"A washingtoni konferencián a kilenc hatalom korlátozta speciális jogainkat és privilégiumainkat Mandzsúriában és Mongóliában, s nem hagytak számunkra egyetlen szabadságjogot sem. … Ha ezek az akadályok nem tűnnek el előlünk, nemzeti létezésünk megkérdőjeleződik, és nemzetünk ereje semmibe vész. A gazdagság forrása Észak-Mandzsúriában ered. Ha ott nincs szabad kezünk, nem tudjuk megcsapolni ezt a forrást."
(Pirovano-Wang: Kelet-Ázsia 1840-től napjainkig)
"...Japánnak csak három kiútja van a túlnépesedés okozta helyzetből...a kivándorlás, a belépés a világpiacra és a földrajzi terjeszkedés. Az első ajtót, a kivándorlást, más országok japánellenes bevándorlási politikája becsapta előttünk. A második ajtót...a vámhatárok és a kereskedelmi egyezmények visszavonása csukja be. Mit tegyen Japán, ha a három ajtóból kettőt becsuknak előtte? "
Hashimoto Kingoro: Üzenet fiataloknak
"Ha le akarjuk igázni Kínát, akkor előbb Mandzsúriát és Mongóliát kell leigáznunk. Ha meg tudjuk hódítani Kínát, akkor Ázsia többi része, a délkelet-ázsiai szigetvilág országai is meghódolnak előttünk… Miután pedig Kína nyersanyagforrásai felett rendelkezünk, továbblépve meghódítjuk Indiát és a déltengeri szigeteket, Kisázsiát, sőt Európát. Más szóval az első lépés, Tajvan s a második, Korea meghódítása már megvalósult, csak a harmadik, Mandzsúria és Mongólia bekebelezése és egész Kína meghódítása van még hátra."
Tanaka-memorandum (1927)
Japán
A világháborúban Japán csendes-óceáni világhatalommá vált, melynek flottája a harmadik legerősebbé növekedett a világban. Erre és a régióban betöltött gazdasági szerepére támaszkodva a húszas évek végétől offenzív külpolitikát folytattak. Ennek fő célja - Kína megszerzése után - az ázsiai hegemónia elérése volt. A dinamikusan növekvő, de nyersanyaghiánnyal és termőföldhiánnyal küzdő gazdaság, az évi egymillió fővel gyarapodó nemzet a határokon túli terjeszkedésben látta a megoldást. Az 1931-es Kína elleni háborút ugyan elítélte a Népszövetség, de a hódításokat érintetlenül hagyta. Japán 1933-ban kilépett a Nemzetek Szövetségéből. Mivel a távol-keleti térségben állandósult konfliktusok miatt mind az Egyesült Államokkal, mind Nagy-Britanniával, mind a Szovjetunióval szembe kerültek, meg kellett erősíteniük meggyengült nemzetközi pozícióikat. Ennek első lépése volt, hogy 1936-ban csatlakoztak az Antikomintern-paktumhoz. 1937-től kezdve Japán lényegében folyamatosan háborúzott. Először a kínaiakkal, majd fegyveres konfliktusba keveredett a Szovjetunióval, amelytől 1938-ban jelentős katonai vereségeket szenvedett és az újkori történelme során először kényszerült Japán olyan békére, melyet vesztes félként kellett aláírnia. Mindezek azt eredményezték, hogy Japán szorosabbra fűzte a politikai kapcsolatait Németországgal és Olaszországgal (1940 Háromhatalmi szerződés). A második világháború kirobbanása után igyekezett kihasználni riválisai szorult helyzetét és megindította területszerző akcióit a csendes-óceáni térségben. Hogy ebben a háta biztosítva legyen semlegességi szerződést kötött a Szovjetunióval (1941). "Ezzel megnyílt az út dél felé." - fogalmazott Sztálin a japán kormányfőtől búcsúzva. Minden akadály elhárult egy nagyszabású japán katonai agresszió elől.
Az állandó háborús készülődés alapvetően meghatározta a belpolitikát is. A húszas évek elejének liberális kormányait egyre militánsabb kormányok váltották fel. A hadsereg befolyása folyamatosan nőtt. A társadalmi bajok hatásos kezelésére sem pénz, sem idő nem maradt. Súlyos baja volt a japán társadalomnak a polgári és politikai jogok hiánya. Ezen nem sokat változtatott, hogy 1925-ben a férfiak számára megadták az általános választójogot.
A belpolitikában nagy várakozás előzte meg Hirohitó császár trónra lépését (1926). A gazdasági válság azonban szertefoszlatta a várakozásokat. Az exportorientált japán gazdaság hatalmas termelési visszaesést élt meg a külpiacok bezárkózása miatt. A munka nélkül maradt városi dolgozók tömegei áramlottak vissza a falvakba, tovább növelve az amúgy is létszámfelesleggel küzdő mezőgazdaság gondjait. A parasztok egyre gyakrabban tagadták meg a kötelező terménybeszolgáltatások teljesítését földesuraik számára. A társadalmi feszültség minden téren nőtt. Hozzájárult ehhez a pártoktól való elfordulás a korrupciós botrányok miatt. A forrongó belpolitikai légkörben egymást követték a rivalizáló politikai csoportok közötti leszámolások, merényletek. Egyre többször volt szükség a hadsereg segítségére, egyre több szerepet kaptak azok a politikusok, akiket a katonák támogattak ill. a katonaság soraiból léptek elő. A harmincas évek végére a japán társadalom készen állt a jobboldali katonai erők hatalmának elfogadására.