Rajk-per
1949-ben Rákosi és köre nyomására tartóztatták le Rajk Lászlót, a korábbi bel- majd külügyminisztert, aki már többször szembekerült a párt moszkovita vezetésével és sokkal népszerűbbnek számított, mint Rákosi. Rajk a kínzások hatására – a felsőbb elvárásoknak megfelelően – önkritikát gyakorolva elismerte, miniszterként követett el hibákat, de a kémkedés és az árulás vádját nem volt hajlandó vállalni. A per során Rajkot és társait azzal vádolták, hogy a rendszer megdöntésére törekedtek, és a szocialista táborból kitagadott Titónak kémkedtek, azaz az eljárás szovjet politikai célokat (is) szolgált. Rajkot és két társát halálra, többeket börtönbüntetésre ítélték. 1955 júliusában rehabilitálták és 1956. október 6-ai újratemetése már a forradalom előzményei közé tartozik.