1939 májusában elfogadott törvény. Ennek értelmében Magyarországon zsidónak minősítették azokat, akiknek az egyik szülője vagy két nagyszülője izraelita vallású volt. Kizárták őket az állami és közhivatalokból, korlátozták a választójogukat és alkalmazásukat meghatározott foglalkozásokban.

Zsidóellenesség. Maga a fogalom a 19. század második felében terjedt el és nem azonos a középkorban jellemző antijudaizmussal. Az antijudaizmus a közösségből alapvetően vallási okokból kirekesztett csoport ellen irányul. Az antiszemitizmus viszont a zsidó származásúnak tekintett közösség ellen irányuló gondolkodás- és cselekvésmód, attitűd. Zsidógyűlölet szélsőséges formájában zsidóüldözéssé, a zsidóság fizikai megsemmisítésének elméletévé vált. A náci Németországban állami ideológia szintre emelték, s először a zsidóellenes törvényekhez (pl. nürnbergi faji törvények), majd a zsidó lakosság elleni fegyveres atrocitásokhoz (pl. kristályéjszaka), végül az Endlösunghoz, a zsidóság tömeges és szervezett pusztításához vezetett.

A magyarországi zsidónak minősített polgárok jogait korlátozó 1938 májusában elfogadott törvény. Ez a szabályozás az izraelita vallásúak arányát 20 %-ban maximálta bizonyos értelmiségi pályákon: így az újságírók, az ügyvédek, mérnökök között. De szabályozta a kereskedelmi, pénzügyi és ipari vállalatoknál is a zsidók létszámát. A szöveg csak az 1919. augusztus 1-je előtt kikeresztelkedett zsidókra nem vonatkozott, ezért bár alapvetően vallási alapon szabályozott, megjelentek a faji alapú meghatározás csírái is benne.

Baloldali szellemiségű magyar nyelvű kulturális folyóirat, amely Kolozsvárott jelent meg 1926 után. 1940-ben a második bécsi döntés után a magyar hatóságok betiltották, 1957-ben indult újra.

(1901-1957) Szlovákiai magyar politikus. Célja Szlovákia és Kárpátalja teljes körű autonómiájának, a magyarság nemzetközileg is garantált kisebbségi jogainak biztosítása. E cél érdekében több pártot is alakított, az Egyesült Magyar Pártnak ügyvezető elnöke volt. Képviselő volt a Tiso-féle fasiszta szlovák parlamentben, s bár egyedül ő nem szavazta meg 1942-ben az ún. zsidótörvényt, a szovjet csapatok megérkezésekor elfogták, majd a fasiszta erőkkel való együttműködés vádjával elítélték. Börtönben halt meg.

(1883-1977) Építész, író. A transzszilvánizmus egyik meghirdetője volt, több folyóirat szerkesztője, munkatársa. 1932-től az Erdélyi Helikon szerkesztője.