Háborúk vagy gazdasági válságok idején használt elosztási mód. A lakosság a jegyeket beválthatta alapvető élelmiszerekre, közszükségleti cikkekre – így próbálták a fogyasztás központi szabályozását megoldani.

Általános értelemben egy ország gazdaságának súlyos válságát, tehát a működés, az ellátás összeomlását jelenti. Egy vállalkozás esetében az a helyzet, amikor fizetésképtelenség miatt az adós és hitelezői megpróbálják az adósságokat átütemezni és a fizetőképességet helyreállítani.

A magyar Tanácsköztársaság idején a rendőrséget és a csendőrséget váltotta fel. Ez a testület részben leszerelt katonákból és felfegyverezett munkásokból, részben a régi karhatalom tisztikarából és legénységéből állt.

A szocialista termelési viszonyok létrehozása a mezőgazdaságban az egyéni kisparaszti gazdaságok termelőszövetkezetekbe való tömörülése/ kényszerítése révén. A termelőeszközzel rendelkezők szövetkezésének támogatása, olykor erőltetése a szocialista országokban volt jellemző. A szövetkezetek célja, hogy a közösségi összefogással olyan szervezési, árubeszerzési, eladási, stb. feladatok is gazdaságosan és hatékonyan megoldhatóvá váljanak, amelyek a kisbirtokok szintjén nem oldhatók meg.

Általános értelemben intézmény vagy szervezet élén álló irányító, igazgató testület. Franciaországban 1795 októberétől 1799 novemberéig terjedő időszakban az államfői és végrehajtó hatalmat egy Direktóriumnak nevezett öt tagú testület gyakorolta.

Más néven Magyar Nemzeti Bizottság. 1919-ben Bécsben megalapított, önmagát ellenforradalminak azonosító politika csoport. Vezetője gróf Bethlen István volt. A társaság elsődleges célja a Tanácsköztársaság megdöntése lett.