Más néven: háromhatalmi egyezmény. 1940. szeptember 27-én kötötte Németország, Japán és Olaszország. Az ún. tengelyhatalmak felosztották maguk között az érdekszférákat és kölcsönös politikai, gazdasági és katonai segítségnyújtást ígértek, ha a másikat támadás érné egy külső agresszor részéről. Az egyezményhez a II. világháború során még több állam csatlakozott (Magyarország 1940 novemberében).

A nemzetiszocialista Németország elnevezéseként használt kifejezés. Az első birodalom a Német-római Császárság, a második a Német Császárság volt a hitleri retorika szerint.

1939. augusztus 23-án írta alá a német és a szovjet külügyminiszter a két állam között érvénybe lépő megnemtámadási szerződést. A paktum titkos részében megállapodtak a két ország kelet-európai terjeszkedési szándékairól, elosztották az övezeteket.

Olyan háború, amelyben nem csak egy, hanem több, egymástól távol eső fronton zajlanak a harcok, s ez haderejének olyan megosztására készteti a harcolókat, ami nehezen kivitelezhetővé tesz egy haderőösszevonást.

Olyan hadviselés, amikor a hadiállapotban álló országok minden erőforrásuk (anyagi, emberi) minél teljesebb mozgósítására törekszenek.

Németország Szovjetunió elleni támadásának terve a II. világháború idején. 1941. június 22-én indult meg a támadás.

(1896-1974) Szovjet marsall. A II. világháború idején a Vörös Hadsereg vezérkari főnöke, a szovjet erők egyik legfőbb vezetője. A háború után honvédelmi miniszterhelyettes. A Sztálin halálát követő politikai harcokban Hruscsovot támogatta, de miután Zsukov befolyása nagyon megerősödött, Hruscsov igyekezett háttérbe szorítani. A Brezsnyev időszakban már nem kapott jelentős szerepet a hadsereg vezetésében.

Halottégető kemence. A II. világháború idején a német koncentrációs táborokban meggyilkolt áldozatokat is krematóriumokban semmisítették meg.

1943. április 19. és 1943. május 16. között a varsó gettóban élő zsidók fellázadtak a német megszállás és a deportálások ellen. A felkelést a németek leverték.

Eredetileg a gazdasági válságok kezelésére, a munkanélküliség csökkentésére bevezetett önkéntes állami közmunka volt, amit a náci Németországban minden 18 és 25 év közötti állampolgár számára kötelezővé tettek. A munkaszolgálat a náci rendszerben a politikai ellenfelekkel való leszámolás, a fajelméleten alapuló megkülönböztetés eszköze is lett, hiszen a munkaszolgálatra rendeltek jelentős része baloldali gondolkodású vagy zsidó származású férfi és nő volt a németekkel szövetséges államokban, pl. Magyarországon is.

Eredetileg a zsidók elkülönítésére szolgáló városrész neve volt, amit részben saját védelmükre, részben az uralkodó vagy a városi tanács rendelkezésre hoztak létre a középkori városokban. Nyugat-Európában a 18-19. század folyamán számolták fel a gettókat. Kelet- és Közép-Európában a legtöbb helyen a 20. század elején került erre sor. A II. világháború idején Németországban és a németek által megszállt államokban hoztak létre a zsidók elkülönítésére.

Tágabb értelemben így hívják a lakosság egy részének büntetőeljárás nélküli fogva tartására létrehozott munkatábort, büntetőtelepet, mint pl. az angolok által a búrok elkülönítésére használt táborokat az 1899 és 1902 között zajló háborúk idején. Szűkebb értelemben a náci Németországban internáló-, munka-, és megsemmisítő-táborok elnevezéseként használják. Ide zárták a náci állam ellenzékének tekintett csoportok képviselőit ugyanúgy, mint az etnikai, vallási vagy társadalmi szempontból a német nép ellenségének nyilvánított csoportok tagjait. A koncentrációs táborok jelentős része kényszermunkatábor is volt, ahol az olcsó munkaerőt nem csak az állam, hanem a front ellátására termelő magánvállalatok szintén kihasználták. A halál- vagy megsemmisítő-táborok a módszeres népirtás helyszínei voltak (pl. Auschwitz).

1944 áprilisában két szlovák zsidó rab megszökött Auschwitzból, és jegyzőkönyvbe foglalták a vallomásukat a táborban történtekről, hogy minél több jelentős politikushoz eljuttathassák. (Így Horthy Miklóshoz is.)

A náci Németországban ill. az általa megszállt területeken létrehozott koncentrációs táborok közül azok, amelyekben a zsidóság nagyipari módszerekkel történő mészárlása, pusztítása folyt. Pl. Auschwitz-Birkenau, Sobibor, Treblinka.