Az MSZMP 1985-ös kongresszusa

A Magyar Szocialista Munkáspárt XIII. kongresszusának határozata a párt munkájáról és a további feladatokról (részletek) (1985. március 28.)

…A szocialista építőmunka feltételei az utóbbi években nehezebbé váltak. Pártunkat és népünket nagy próbatétel elé állították az intenzív gazdasági fejlődésre való átállás bonyolult feladatai, a fejlődéssel együtt járó ellentmondások, a nemzetközi helyzet feszültségei, a világgazdaságban végbemenő változások és mindennek következtében a gazdasági növekedés lassulása, az életszínvonal stagnálása….

A következő években az a legfontosabb feladatunk, hogy történelmi jelentőségű vívmányainkra támaszkodva folytassuk munkánkat a fejlett szocialista társadalom megteremtése érdekében: feltárjuk és hasznosítsuk a szocialista rendszerben levő erőforrásokat; népgazdaságunk teljesítőképességének növelésével létrehozzuk a gazdasági egyensúly további javításának, az életszínvonal érzékelhető emelésének feltételeit; a tudomány, a kultúra és a művelődés fejlesztésével segítsük az emberek alkotóképességének kibontakozását; demokratikus intézményeink fejlesztésével a szocialista célok jegyében erősítsük a nemzeti egységet.

I. A Nemzetközi helyzet, külpolitikánk

…Elsőrendű nemzeti érdekünk a magyar-szovjet barátság további erősítése, a két ország és a két nép együttműködésének gazdagítása. A Szovjetunió hazánk függetlenségének, szocialista építőmunkánknak legbiztosabb nemzetközi támasza.

II. Belpolitikánk, társadalmi és politikai viszonyaink

… Népünk támogatja a párt politikáját, munkájával, állásfoglalásával bizonyítja a szocializmus melletti elkötelezettségét. Szövetségi politikánkat folytatva megőriztük a szocialista nemzeti egységet. Fejlődött a szocializmus politikai rendszere; szélesedett a szocialista demokrácia.

…A nemzetiségeknek fontos szerepük van a magyarok és a szomszéd népek közötti barátság fejlesztésében. Természetesnek tartjuk és elősegítjük a magyarországi nemzetiségeknek a velük azonos anyanyelvű nemzetekkel való kapcsolatait. Hasonlóképpen természetesnek tartjuk, hogy a szomszédos országok magyar nemzetiségű dolgozói hazájuk hű állampolgáraiként ápolják anyanyelvüket, fejlesztik nemzeti kultúrájukat, s hozzájárulnak népeink barátságának, együttműködésének elősegítéséhez

III. A gazdasági építőmunka

(. . .) A VII. ötéves terv legyen a megalapozott és növekvő ütemű gazdasági fejlődés programja. A tervidőszak legfontosabb gazdaságpolitikai célja, hogy az intenzív fejlődést a termelési folyamat minden elemére kiterjesszük. (...)

Nemzetközi kapcsolatainkban továbbra is meghatározó szerepe van a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsának, a szocialista gazdasági integrációban való aktív részvételünknek. A jövőben is a Szovjetunió lesz legfontosabb külkereskedelmi partnerünk, a fejlett műszaki berendezések, technikai eszközök, az energiahordozók és egyes fontos nyers- és alapanyagok beszerzési forrása, termékeink fő vásárlója. …

A monori találkozó

Gondolatainkat kicserélni jöttünk össze, mivel nyomós körülmények sürgetik, hogy keressük a kiutat társadalmunk romló állapotából és az ország nehéz helyzetéből. … Nagy társadalmi rétegek évek óta tartó életszínvonal-romlása az, ami a feszültséget okozza. A bizonytalanságot pedig az erősíti, hogy az emberek egyre inkább fölismerik, hogy a kormány nem ura szavának. … A vezetés elmulasztotta a kedvező időpontot, hogy egy következetesen demokratikus és nemzeti kívánalmakat kielégítő programmal álljon a nemzet színe elé. … Nem tudjuk, nem is tudhatjuk, hogy a fegyverkezési versenyt sikerül-e korlátok közé szorítani, vagy elszabadul. Mi szívvel-lélekkel a megegyezés mellett vagyunk, ez népünk elemi érdeke. … Beszélgetéseinknek négy rövid tanulmány ad keretet.*

Donáth Ferenc megnyitó beszéde a monori tanácskozáson 1985. június 14.

*A négy előadás: Csurka István Új magyar önépítés; Csoóri Sándor Eltemetetlen gondok a Dunatájon; Bauer Tamás Nyolc észrevétel a kongresszusi irányelvekhez, A reformpolitika; Kis János Korlátainkról és lehetőségeinkről

Az MSZMP 1988-as határozata a jövő feladatairól

A Magyar Szocialista Munkáspárt országos értekezletének állásfoglalása a párt feladatairól, a politikai intézményrendszer fejlesztéséről (1988. május 22.)

A világgazdaságban végbement, máig is tartó átrendeződésnek a magyar gazdaságra gyakorolt hatását a Központi Bizottság és a kormány tévesen ítélte meg, ezért gazdaságpolitikai reagálása sem volt megfelelő…Az elosztás nem a ténylegesen megtermelt jövedelemhez igazodott. Mindez a külső és a belső egyensúly további romlását okozta, növekvő eladósodáshoz vezetett.

Világossá vált, hogy tartós eredményeket a magyar gazdaság csak akkor érhet el, ha folytatódik a megkezdett reform, kialakul a szocialista árutermelő gazdaság…működési és irányítási rendszere. Megnehezítette ennek a megvalósítását, hogy a gazdaságban megkezdett reform nem terjedt ki kellő időben a társadalmi élet más területeire.

…a lakosság növekvő elégedetlenséget tanúsít s gazdasági és társadalmi fejlődés megtorpanása, a nehézségek megszaporodása miatt. Romlott a közhangulat, csökkent a párt és a vezetők iránti bizalom. A reális helyzetértékelés, a cselekvőkészség mellett van pesszimizmus, kiábrándultság, és teret nyernek megalapozatlan , irreális elgondolások…

Céljaink elérésének legfőbb biztosítéka a szocialista társadalmi rendszer, amelynek alapja a munkásosztály vezetésével, a munkás-paraszt szövetség erejével, az értelmiség támogatásával kiépített népi hatalom, a termelőeszközök meghatározó részének társadalmi tulajdona, a marxista-leninista párt vezető szerepe, társadalmunk alapintézményeinek megerősítése és fejlesztése.

I.

Mivel az MSZMP a történelmileg kialakult egypártrendszer körülményei között tölti be vezető szerepét, így az átfogó reform folytatásának kiindulópontja a párt működésének megújítása….

A néphatalom érvényesülésének és gyakorlatának feltétele és eszköze a párt vezető szerepére épülő szocialista pluralizmus.

II.

A gazdaság stabilizálásának alapfeltétele a külső adósság növekedésének fékezése, majd megállítása és a pénzügyi egyensúly helyreállítása…. minden eszközzel növeljük a gazdálkodás hatékonyságát, aminek a piaci versenyképesség javulásában kell megmutatkoznia….

Abból kiindulva, hogy a szocialista gazdaság árutermelő gazdaság, támogatjuk mindazoknak az eszközöknek az alkalmazását, amelyek a gazdasági szervezeteket a piac törvényeinek figyelembevételére kényszerítik, és amelyek segítik a társadalmi tőke és a munkaerő megfelelő áramlását a hatékonyabban dolgozó területekre.

Többszektorú népgazdaságunkban a jövőben is meghatározó a szocialista, közösségi tulajdon.

A rendszerváltás dokumentumokban

Nyers Rezső és Pozsgay Imre már 1986-ban arra bátorítottak egy fiatal közgazdászcsoportot, hogy a Hazafias Népfront égisze alatt helyzetfelmérést készítsenek és reformprogramot dolgozzanak ki. Az ezt követő két év vitákkal, összecsapásokkal és végül azzal a harccal telt, amelyet a kiútkeresők vívtak a félmegoldások politikájával való szakítás érdekében. … Az 1985. márciusi XIII. pártkongresszus aztán hivatalosan is zöld utat adott a "gazdasági élénkítés programjának". A növekedés felgyorsításának ezt az eleve ellentmondásos programját a közgazdászok figyelmeztetései ellenére változatlan gazdasági szerkezettel, az áremelések lassításával, a teljes foglalkoztatottság megőrzésével és az életszínvonal emelésével akarták összekötni, és még a nettó külföldi adósságállományból is vissza akartak fizetni 1 milliárd dollárt. Az ipari termelés a várt 3 százalékos felfutás helyett már 1985-ben 1 százalékkal csökkent. 1986-ban a fizetési mérleg terv szerinti, 200 millió dolláros aktívuma helyett újabb 1,4 milliárdos, ijesztő deficit keletkezett. 1985 és 1987 között a nettó eladósodás több mint kétszeresére növekedett, és elérte a 10,7 milliárd dollárt; a bruttó eladósodás 10 milliárddal 17,7 milliárd dollárra emelkedett.

A "Fordulat és reform" című, eleinte eltitkolt, azóta azonban gyakran idézett műben a kritikus közgazdások kíméletlenül bebizonyították, hogy az ország nem a külföldi "begyűrűzés" és nem is a lakosság fogyasztása miatt, hanem egész egyszerűen a párt és a kormány gazdaságpolitikája következtében került válságba. …

A következő tények eredményezték 1987-88-ban a politikai légkör drámai megváltozását és a harminckét éves Kádár-korszak hirtelen végét:

1. A gazdasági válság. Az állandó áremelések, a személyi és általános forgalmi adó bevezetése mindennél jobban hozzájárult a rendszer legitimációs alapjának megrendüléséhez. Az életszínvonal állandó, jóllehet szerény emelésére nem volt többé lehetőség. …

2. A szocializmus diszkreditálódása. A kommunista típusú, túldimenzionált szociális állam kedvezményei … a privatizáció és a racionalizálás következtében eltűnőben vannak. … A szociális biztonság érzését a jövőtől való növekvő félelem váltotta fel. …

3. A generációs váltás. Az ifjúság a politikai stabilitás szempontjából bizonytalanabb tényező, mint valaha. … a fiatal főiskolai és egyetemi végzettségű szakemberek, mint pl. tanárok, műszaki emberek és bölcsészek a legélesebb kritikusai az utóbbi évek megrekedtségének és távlattalanságának. … A párt vonzereje az ifjúság számára a mélypontra süllyedt.

4. A nemzeti tényező. A magyarokkal szembeni bánásmód a szomszédos országokban, különösen Romániában, a Kádár-rendszer elleni vádak lényeges alkotórészévé vált. …

5. Moszkva új opciója. … A kedvezőtlen kontraszt - Moszkvában egy reformokat ígérő, változásokat sürgető pártfőtitkár, Budapesten egy óvatos és múltjából élő aggastyán - mélyen demoralizáló hatással volt a pártapparátusra is.

Paul Lendvai: Magyarország kívülről, avagy a túlélés művészete. Pécs, 1990.

Fordulat és reform (részletek)

"A nyolcvanas évek, de különösképpen az 1985 óta eltelt időszak tapasztalatai azt mutatják, hogy a magyar gazdaság igen súlyos helyzetben van. … nem sikerült megindítani egy olyan átalakulást, amelynek nyomán az eladósodási folyamat fokozatosan megállítható lenne, s a kényszerintézkedéseket (exporterőltetés, importkorlátozás, ismétlődő drasztikus pénzügyi megszorítások, adminisztratív beavatkozások stb.) ki lehetne iktatni. …

A fő gondot a távlatok hiánya okozza, az hogy a gazdaságban alig-alig indultak meg azok a szerkezeti-alkalmazkodási folyamatok, amelyek egy későbbi kibontakozás hajtóerejévé válhatnának. … Sajátos szocialista stagfláció bontakozott ki, amelyben a magas inflációs ráta - a piacgazdasági stagflációtól eltérően - nem munkanélküliséggel, hanem folyamatosan szűkülő belföldi felhasználással és az erőforrások (eszközök, munkaerő) egyre rosszabb hatásfokú kihasználásával párosul. … A kétségtelenül minden szinten tapasztalható hiányosságok ellenére nem állja meg a helyét az az értékelés sem, hogy a célok, a gazdaságpolitikai elgondolások helyesek voltak, csak a végrehajtás rossz. …

Véleményünk szerint ebben a helyzetben az egyetlen perspektívát nyújtó megoldás egy radikális fordulat a gazdaságpolitikában és a gazdaságirányítás rendszerében egyaránt. A gazdaságpolitikában elsőbbséget kell adni a jövedelemtermelő-képesség növelésének és a világgazdasághoz való alkalmazkodást elősegítő strukturális változások kikényszerítésének. Emellett célként fogalmazható meg a külső egyensúly néhány év alatti helyreállítása. Minden egyéb prioritást fel kell adni, le kell mondani a vállalatok helyzetének stabilizálásáról, az elért életszínvonal fenntartásáról és az antiinflációs politikáról. …

A reformprogram nem korlátozható a szűken értelmezett gazdaságra, ki kell terjednie a társadalompolitikára (ezen belül a szociálpolitikára) és a politika intézményrendszerére is. A most már halaszthatatlan változások súlyos konfliktusokkal járnak (vállalat-visszafejlesztések, csődök, munkaerő-átcsoportosítás és strukturális munkanélküliség).

… Az 1985. évi parlamenti választások játékszabályait a '83-as választási törvény fektette le. Ez két újítást tartalmazott. Bevezette az országos listát … és kötelezővé tette a legalább kettős jelölést. … Alapkövetelményként megszabták, hogy a jelöltnek el kell fogadnia a népfront programját. De április elején, a jelölőgyűlések időszakának kezdetén, egyszer csak kiderült, hogy a népfrontprogram nem létezik. .. A jelölteknek tehát gyakorlatilag a párt programja mellett kellett hitet tenniük.

Ez a hivatalos népfront népfrontjelölteknek nem esett különösebben nehezükre, nem úgy azoknak a független jelölteknek, akiket a demokratikus ellenzék javasolt. …

Akik végül is az indulás mellett döntöttek, azok komoly fejtörést okoztak a jelölőbizottságoknak: hogyan tudnák garantáltan - de persze törvényesen - megakadályozni a listára kerülésüket.

A helyi pártbizottságok leleményesnek bizonyultak. A jelölőgyűlések délelőttjén a legnagyobb munkahelyek pártszervezetei utasítást kaptak, hány főt kell delegálniuk a délutáni gyűlésre. A kirendelt szavazók aztán két-három órával a rendezvény megkezdése előtt megtöltötték a termet, a spontán érdeklődőknek csak állóhely jutott, a később jövőket pedig be sem engedték. Volt olyan kerület, ahol ez sem bizonyult elegendőnek… Itt már csak egy lehetőség maradt a jelölőbizottság számára: a résztvevők összlétszámát a valóságosnál többnek, az ellenzéki jelöltek szavazóit pedig kevesebbnek számolták. Ez a csalás ugyan több ízben már a helyszínen kiderült, de a benyújtott kifogásokat a választási bizottság minden esetben mint alaptalant, elutasította. …

A hivatalos adatok szerint a választásra jogosultak 87,6 százaléka szavazott, ami az addigi 98-99 százalékos részvételi arány után figyelmeztető kellett, hogy legyen."

A puha diktatúrától a kemény demokráciáig. Interjúkötet. Budapest, 1994.

A közmegegyezésnek vége. Az ország rádöbbent, hogy a hatalom nem fogja teljesíteni ígéreteit. A gazdasági hanyatlás következményei már a munkásság elitjét és a szellemi középrétegeket is elérték. … Az apparátusok nyugtalanok. Érzékelik az indulatok gyülekezését. Tapasztalják, hogy a szokott fogásokkal már nem lehet engedelmeskedésre bírni az embereket. … Az általános elégedetlenség megszemélyesíti tárgyát. Ahogy korábban a konszolidációs korszak sikereit, most a korszakvég kudarcait azonosítja az ország Kádár Jánossal. A pártfőtitkár népszerűsége gyorsabban devalválódik, mint a forint. Egyetlen dolog van, amiben ma munkástól pártkáderig mindenki egyetért: Kádárnak mennie kell.

Részlet a Kis János - Kőszeg Ferenc - Solt Ottília által írt Társadalmi Szerződésből 1987. június

Riport Szűrös Mátyással, aki 1988-ban az MSZMP KB tagja volt és a párt reformista, nemzeti szárnyához tartozott és Grósz Károllyal, aki 1988-ban a Budapesti Pártbizottság vezetője volt.

"- Szűrös úr, 1988-ban Kádár János magától távozott, vagy puccs volt?

- Sz. M.: A pártvezetésben hosszas vita után eldőlt, hogy Grósz legyen a főtitkár. Ez Kádár egyetértésével történt, ha nehezen adta is a beleegyezését. A pártértekezleten történt földcsuszamlás azonban sokakat váratlanul ért. Ez egy belső puccs volt, hiszen a régi politikai bizottsági tagok még a Központi Bizottságból is kikerültek.

- Ki irányította ezt a puccsot?

- Sz. M.: Grósz, a Budapesti Pártbizottság küldöttei és a pártapparátus. Az, hogy valami készül, már a jelölőbizottság munkájánál kiderült. Grósz kérte Kádárt, hogy ő mondja meg az érdekelteknek, mi vár rájuk. …

- Kádár hogyan jutott el odáig, hogy le kell mondania?

- Grósz Károly: Közvetlenül a pártértekezlet előtt kérdezte tőlem, hogy mit csináljon. Én azt mondtam, menjen nyugdíjba. … A pártértekezlet előtti napon pedig már mondtam Kádárnak, hogy baj lesz, beszéltem ugyanis a küldöttekkel, akik nagyon elégedetlenek. Tehát én nem szervezetem semmit, sőt megpróbáltam csendesíteni a hangulatot. ...

- Ön honnan tudta meg, hogy a szovjetek nem fognak beavatkozni?

- G.K.: Gorbacsov budapesti látogatásakor a szovjet vezetés jelezte, hogy új viszonyt, új kapcsolatrendszert akar kialakítani a szocialista országokkal. Tudtunkra adta, hogy nem kívánnak beavatkozni politikai döntéseinkbe, de nem is vállalják a felelősséget azokért a dolgokért, amik az országon belül történnek. Ám hogy a kelet-európai konstrukció megszüntetéséről ők meg fognak egyezni az amerikaiakkal, arról itt szó sem volt."

.A puha diktatúrától a kemény demokráciáig. Interjúkötet. Budapest, 1994.

Grósz Károly sportcsarnokbeli beszéde

"Nyugtalanságra ad okot a módszerek radikalizálódása, a sztrájkokkal való fenyegetőzés, a mértéktelen követelőzés...megnőtt az ellenséges, ugyan kis létszámú, de hangos, a polgári restaurációs, ellenforradalmi erők agresszivitása is. ...A demokrácia, a reformhangos követelése mögé rejtik a vezetés lejáratását,… a parlament lejáratásával és a választások kierőszakolásával, előre hozatalával akarják a vezetést kényszerlépésre bírni. Eltúlozzák a többpártrendszer lehetőségét, felnagyítják vélt előnyeit. …Követelik a Munkásőrség megszüntetését azzal az indokkal, hogy nem törvényesen működő testület. … a magyar párt és társadalom jó irányba halad előre, de rögös az út, és benne van a bukás esélye is…A harc eredménye csak tőlünk függ, mert osztályharc lett ez a javából. Attól, hogy képesek vagyunk-e visszanyerni önbizalmunkat, magunk mellé tudjuk-e állítania józan erőket, s ha kell, határozottan fel tudunk-e lépni az ellenséges, ellenforradalmi erőkkel szemben. Ha igen, megmarad a rend, a biztonság, túljutunk gazdasági nehézségeinken, megőrizzük értékeinket, s egy új, korszerűbb és hatékonyabban működő magyar szocializmust hozunk létre. Ha nem, az anarchia, a káosz és - ne legyen illúzió - a fehérterror fog eluralkodni."

részletek Grósz Károly Sportcsarnokban elmondott beszédéből