A szocialista városok

… "Miért is jöttem Diósgyőrbe?…Az új Diósgyőrre vagyok kíváncsi , leginkább arra, ami most alakul. …Hol volt azelőtt munkaverseny, brigádok, termelési táblázatok, üzemi értekezletek s épült-e azelőtt többezer személyes fürdőház csak a munkásoknak?…A régi és az új harcára vagyok hát kíváncsi, ige. Tudom, hogy ebből a csarnokból indult el a verseny és hogy a termelés hirtelen, eddig nem ismert magasba szökött. Ez az új. Az emelkedő termelési görbék hosszú megbeszéléseket, üzemi értekezleteket, pártnapokat, kultúrestéket takarnak…ha nem állna szilárdan itt a Párt, amely épít és rombol, vezet és előremutat, megindult volna-e a verseny Diósgyőrben?

Valamikor itt indiai kasztrendszer uralkodott. A munkások és a kistisztviselők, a vezető tisztviselők és a mérnökök között falak álltak.…

Az egyik üzemrészben…azt vették észre, hogy a termelés hirtelen csökken. A selejt egyszerre megnövekedett….Végére kellett járni a dolognak. Elővették az üzem dolgozóit. Nem mondtak semmit. Ők dolgoznak. Rossz a norma. Újból megvizsgáltak mindent. Semmi hibát nem találtak. A bajnak nyilván más oka van…De mi? Egy nap valaki rájött, hogy az egész üzemrész egy szomszédos faluból jár be Diósgyőrbe dolgozni. Ketten kimentek a faluba vasárnap, hogy közelebbről nézzék meg az ügyet. Csendben érkeztek, nem szóltak senkinek. Aznap különös politikai beszámolót hallottak a templomban. A pap a kizsákmányolásról, a hajcsárokról beszélt: a normáról, amely a kizsákmányolás ügyes fajtája. Persze virágnyelven, de úgy, hogy mégis mindenki megértse.

…Másnap nyolc alvót találtak a munkahelyen. Felrázták őket és beszélgetni kezdtek. Az esetre hamarosan fény derült. Az egész gyár okult belőle.…

Csapolnak. Emeletmagasságban ömlik a folyékony vas. Nehéz, köhögtető gázok áradnak. Az itt dolgozóknak külön egyhónapos fizetett szabadság jár minden évben, a rendes szabadságon kívül. Vigyáznunk kell a dolgozók egészségére. …

Tervbe vették egy új, igazi kultúrház felépítését, ez azonban majd csak az ötéves tervben indul meg. Abban lesz mozi, színház, játékszobák, klubhelyiségek. A diósgyőriek csillogó szemmel beszélnek róla, ötmillió forint beruházással készül majd el. …

A színpadon a Párt, a szakszervezetek, az MNDSz küldöttei üdvözlik a gyűlést. A hangulat jó, lelkes. Mondják, egy évvel ezelőtt félennyi embert sem lehetett volna összeszedni, a legnagyobb propagandával sem. Deli Zsuzsa, a gyár egyik gondozónője szerint most nem is verték a nagydobot. Eljöttek maguktól. Közben megsúgják nekem, hogy a nőbizottság ma meglátogatta a szülészeti klinikát és egy ma született kislányt Klárának neveztek el. Klára Zetkinről, a nőmozgalom nagy alapítójáról, a mai nőnap emlékére. …A beszélgetés a színfalak mögött kezdődik és a képzőművészcsoport tanulótermében folytatódik. … Kérdem miért festenek annyi tájképet? Lakatos László, egyik legtehetségesebb festőjük azt kérdezi vissza: ››Miért, hát már tájképet nem is lehet festeni?‹‹ …Persze a következő kérdésem az, hogy miért nem festenek - munkásfestők - gyári élményeikből. …Nem ők az egyedüliek, ahol a mai témák, a szocialista realizmus igénye, még kívülről jövő követelésnek s nem átélt kívánságnak hat. …mi a hiba, itt is s a szobrászoknál is, akik kevesebben vannak? Gondolom, az ideológiai tisztázatlanság. Ezek az induló vagy fejlődő művészek politikailag már tudják, hogy hol van a helyük. A munkásosztály mellett. Amit nem tudnak, éppen az mutatkozik meg abban, hogy a szocialista realizmus igényét kívülről jövő követelésnek veszik. Itt látszik meg az ideológiai, esztétikai, különösen a marxista esztétikai képzettség hiánya. …Aki ma Diósgyőrben akár ha figyelmes szemlélőként végigmegy, kívülről aligha láthatja a változást, amely bent forr az üzemekben, műhelyekben, kultúrcsoport-próbákon, műtermekben. …Diósgyőr ma már nem a régi. Nemcsak új épületek keletkeznek, hanem új emberek is. Bent a gyárban új munkások, kint a színpadokon, műtermekben új, másfajta művészek. Hogy sok a baj, nehéz a harc, küzdelmes az előrejutás, sokáig tart, amíg a felszínes naturalizmusból a valódi, lényeget tükröző szocialista realizmus lesz. Akárhová nézünk az országban, mindenütt így van."

(Aczél Tamás: Diósgyőr - vasgyár)

A politikai foglyok

Táblázat: Az 1954-es letartóztatottakból 7567 volt politikai fogoly. Megoszlásuk az osztályhelyzetük alapján:

A kitelepítések

(…) A Magyar Népköztársaság belső rendjéért felelős hatóságok kitelepítettek Budapestről 21 horthysta minisztert, 25 volt államtitkárt, 190 horthysta tábornokot, 1012 horthysta törzstisztet, 274 régi rendőrtisztet, 88 csendőrtisztet, 812 vezető horthysta államhivatalnokot, 176 gyárost, 157 bankárt, 391 nagykereskedőt, 292 nagybirtokost, 347 kapitalista vállalati igazgatót.

A kitelepítettek között volt 9 herceg, 163 gróf, 121 báró, 8 lovag, 195 vitéz.

Meg vagyunk győződve róla, hogy az angol, a francia és az amerikai munkások egyet fognak érteni a magyar munkásokkal, akik nemcsak helyeselik a Magyar Népköztársaság kormányának ezt az önvédelmi, politikai rendszabályát, hanem kifogásolják - igen helyesen -, hogy ezt az összeesküvő, konspiráló, rémhírterjesztő társaságot miért hagytuk ilyen sokáig háborítatlanul budapesti luxusvilláikban. Az amerikai, angol, a francia dolgozók éppúgy meg fogják érteni, mint a magyar dolgozó, hogy az imperialisták azért ordítoznak az "emberi jogok" megsértése miatt, mert a kitelepítésekkel kissé megzavartuk a kémkedéssel és összeesküvések szervezésével foglalkozó külföldi követségeik terveit és számításait (…)

Szabad Nép, 1951. augusztus 7.

Rákosi Mátyás születésnapjának megünneplése

Gerő Ernő ünnepi beszéde

Rákosi elvtárs 60. születésnapja, amelyet most ünnepelünk, egész népünk bensőséges, meghitt ünnepe. De nemcsak a mi népünk ünnepe ez a nap. Népünkkel együtt ünnepel országunk határain túl is az egyszerű emberek sokasága, mert a mi drága Rákosi Mátyásunkat, aki nemcsak a magyar nép ügyéért harcol, hanem az általános emberi haladás, a demokrácia, a szocializmus, a béke magasztos ügyéért is, milliók és milliók ismerik és tisztelik az egész világon. …

Rákosi elvtárs 60. születésnapja új, széles népmozgalom forrása lett országunkban. Ez a mozgalom a dolgozó tömegek legmélyéről tört a felszínre s magával ragadta országunk milliós tömegeit. …

Rákosi elvtárs élete, harca, munkássága elválaszthatatlan attól a forradalmi átalakulástól, melynek eredményeként országunk az imperialista érdekszférához tartozó tőkés országból népi demokratikus országgá, az elnyomás és a kizsákmányolás országából szabad, szocializmust építő országgá, mezőgazdasági országból ipari országgá változott!

Tiszteljük, becsüljük, szeretjük Rákosi elvtársat, mert egész népünk jól ismeri azokat a hatalmas eredményeket, amelyeket pártunk, munkásosztályunk, országunk az ő bölcs vezetésével ért el….

Tiszteljük, becsüljük, szeretjük Rákosi elvtársat, mert minden becsületes magyar, hazánk minden igazi fia érzi, tudja: Rákosi és a párt - egy! Rákosi és a magyar munkásosztály - egy! Rákosi és a magyar nép - egy!

Rákosi elvtárs 60. születésnapján egész népünk meg van győződve arról, hogy Rákosi elvtárs vezetésével hazánk végre a helyes útra tért. Arra az útra, amely nem más népek elnyomása és leigázása felé mutat, hanem amely a szabad és a szabadságukért s a békéért és demokráciáért küzdő népekkel együttműködve hivatott biztosítani hazánk további felemelkedését, még fényesebbé, még dicsőbbé tenni a világban a magyar nevet! Ez az út, amelyen Rákosi elvtárs vezet bennünket - Sztálin útja! ,

Kívánjuk pártunknak magyar népünknek, hogy még sok-sok esztendőn keresztül vezesse ezen az úton a mi szeretett Rákosi elvtársunk!

Rákosi Mátyásról és a személyi kultuszról

….A pártvezetőből…"bölcs" lett, aki nemcsak interpretálja, hanem "tovább fejleszti" a marxizmus-leninizmus elméletét, akinek a neve, ha nyilvánosság előtt említették, vastapsot váltott ki, olyat, hogy az emberek keze belefájdult. A vastapsot rendszerint szervezett csoportok kezdték… és csak nagyon kevés olyan embert lehetett látni, akinek a keze mozdulatlan maradt. …

Úgy emelkedett ki a közösségből, ahogy még senki, úgy hogy a végén teljesen egyedül maradt. Azt hiszem, barátai nem voltak …

A törvénysértő perek idején Rákosi nagy gondot fordított arra, hogy minél több embert közvetett bűnrészesévé tegyen. A párt egész Központi Vezetőségével ezt csinálta, amikor elhitette velük a Rajk elleni koholt vádak "megalapozottságát" . . .

1953-ban, Sztálin halála után, valószínűleg még a Központi Vezetőség júniusi plénuma előtt, egyszer azt mondtam Farkas Mihálynak: "Rákosi kegyetlen ember." Azt válaszolta: "Igen, kegyetlen . . ."

1962-ben alkalmam volt Gerővel beszélni. Megkérdeztem: "Nem tudtad volna te lefogni Rákosi kezét?" "Nem - válaszolta -, Rákosi megszállottja volt ezeknek a dolgoknak ."

A személyi kultusz elhatalmasodása eredményeként a vezető beosztású emberek elidegenedtek egymástól…Senki nem beszélt senkivel….Hogy milyen szégyenletes vitákra került sor közöttük, azt a következő epizód is bizonyítja. Mikor Rajk Lászlót, Pálffy Györgyöt …azzal is megvádolták, hogy meg akarták ölni Rákosit, Gerőt és Farkast, utóbbi azt követelte, hogy ne őt tegyék a harmadik helyre ennek a szennyes vádnak a ranglistáján, hanem Gerőt. Ez jellemző volt rá. Második ember akart lenni, arra számított, hogy Rákosi kiöregedésével ő lesz az utód.

(Nógrádi Sándor: Új történet kezdődött, Bp., 1996, 163. 1.)

Sztálin halála

1953. évi I. törvény Joszif Visszárionovics Sztálin generalisszimusz emlékének megörökítéséről

Joszif Visszárionovics Sztálin elvtárs, generalisszimusz, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke 1953. március 5-én eltávozott az élők sorából. Azok közé a világot átalakító nagy férfiak közé tartozott, akik a legtöbbet tettek nemcsak saját népük és államuk felvirágoztatásáért, hanem az egész emberiség haladásáért, a világ minden dolgozójának felszabadításáért és boldogulásáért.

A hazánkat felszabadító Szovjetuniót és fegyveres erejét Joszif Visszárionovics Sztálin elvtárs vezette. Elsősorban neki köszönhetjük azt az önzetlen segítséget, amelyben a nagy Szovjetunió szakadatlanul részesítette a Magyar Népköztársaságot. Elsősorban neki köszönhetjük, hogy népünk, a Szovjetunió támogatásával sikeresen védelmezve békéjét és függetlenségét, eredményesen rakja le a szocializmus alapjait Magyarországon.

Joszif Visszárionovics Sztálin elvtárs emléke iránti tisztelet és kegyelet, nagy tanításaihoz való rendíthetetlen hűség kifejezéséül az Országgyűlés a következő törvényt alkotja:

1. § Az Országgyűlés Joszif Visszárionovics Sztálin elvtárs emlékét, a magyar nép felszabadítása, a magyar nemzet függetlenségének kivívása és biztosítása, a magyar dolgozók politikai, gazdasági, kulturális felemelkedése körül szerzett elévülhetetlen érdemeiért, a magyar nép el nem múló hálájának tanúbizonyságául törvénybe iktatja.

A MDP KV, az Elnöki Tanács és a Minisztertanács "A magyar néphez!" című nyilatkozata "A Magyar Dolgozók Pártjának Központi Vezetősége, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa a drága vezér és tanító J. V. Sztálin elvtárs halála alkalmából az egész gyászbaborult magyar dolgozó nép nevében mély részvétét és együttérzését fejezi ki a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának, a Szovjetunió Minisztertanácsának, a Szovjetunió Legfelső Tanács Elnökségének, a testvéri szovjet népnek.

Sztálin elvtárs halála az egész világ dolgozóinak, a földkerekség békéért és szabadságáért küzdő százmillióinak legnagyobb vesztesége a nagy Lenin halála óta. … Annak az embernek szíve szűnt meg dobogni, aki megteremtette, megszilárdította és legyőzhetetlen világhatalommá fejlesztette a világ dolgozóinak első rohamcsapatát, támaszát és reménységét, a szovjet államot. A szocializmus nagy építőmestere hagyott el bennünket, aki utat mutatott a kapitalista iga lerázásáért küzdő és a szocializmust építő népeknek. A szabadság nagy hadvezére hunyta le szemét, aki megmentette az emberiséget a fasiszta barbárságtól és elnyomástól. Az elnyomottak és kizsákmányoltak leghűbb barátja halt meg, …

A magyar munkások, parasztok, értelmiségiek milliói gyászolják Sztálin elvtársat. … Sztálin elvtársnak köszönhetjük a magyar nemzeti függetlenséget, a magyar népszabadságot Sztálin elvtárs segítsége, tanítása tette lehetővé a magyar dolgozó nép számára, hogy megdöntse kizsákmányoló urainak hatalmát, megvédje békéjét és függetlenségét a szabad magyar hazára acsarkodó imperialista háborús uszítókkal szemben. …

Sztálin elvtárs tanítása, műve halhatatlan. Nincs erő, mely kikezdhetné azt, amit Ő megalkotott. …

Népünk gyászolja a barátot, a tanítót, a vezért. Zárjuk még szorosabbra sorainkat, tömörüljünk még jobban nagy pártunk, Népköztársaságunk Kormánya, Sztálin elvtárs hű tanítványa, Rákosi Mátyás elvtárs köré…"

(Szabad Nép, 1953. március 7.)

Sztálin halálával kapcsolatos kijelentések miatt indult büntetőeljárásokról

S. György, 33 éves, vágóhídi vállalatvezető… kijelentette: "Meghalt a vén csirkefogó, nem rabol már tovább, egy kutyaütővel kevesebb lesz, de majd jön helyette másik." (Az ítélet: 3 év börtön, 5 évi eltiltás a közügyektől és 800 forint pénzbüntetés.)

K. Mária, 27 éves vállalati tisztségviselő: "Hála Istennek, ezzel is fogyott a számuk. Biztosan nagy ünnepséget rendeznek a temetésére." (Az ítélet: 3 év börtön, 5 évi eltiltás a közügyektől.)

E. Ödön, 38 éves, mezőgazdasági technikumi tanár: "Sztálin Jóska már a túlvilágon van…Sztálin elődjét, Lenint megölette, a leleplezett orvosokat is megölték, mert zsidók voltak. …Új imakönyvet fognak kiadni Sztálinnal kapcsolatban, majd őt kell imádni." (Az ítélet: 5 év börtön, 5 évi eltiltás a közügyektől, 2 évi kiutasítás és 800 forint pénzbüntetés.)

T. Károly, 66 éves volt vezérkari százados, jelenleg foglalkozásnélküli: "Bár döglött volna meg a háború alatt az a vén postarabló, akkor nem kellett volna ilyen világ, hogy az embereknek állandó félelemben kelljen élni. A Szovjetunió összerabolt területeket és könyörög a békéért. Az oroszok már nem tudják sokáig a magyar bábjaikat kormányon tartani. Züllött az egész demokrácia, rövidesen meg fog változni a rendszer." (Bizonyíték hiányában felmentették, az ügyész fellebbezett.)

K. László, 19 éves tanuló: Jó volna, ha az iskolában két hét bánkódási időt adnának. A fene bánkódna, én legalább jól kipihenném magamat,… Most megyen az öreg Szt. Péterhez, biztosan azóta kopogtat az ajtón. Kíváncsi vagyok, milyen eszmecserét folytatnak."

Nagy Ignáczné, 33 éves, munkásfeleség: "Az apjának kellett volna meghalnia, nem Sztálinnak, mert akkor Sztálin elvtárs nem is születhetett volna."

A Legfőbb Ügyészség Különleges Osztálya ügyészének írásbeli beszámolója az izgatási ügyekkel kapcsolatban 1954. március 11.: "Általában a perújítási indítványt előterjesztők arra hivatkoznak, hogy a kijelentéseket nem úgy tették meg, ahogyan azt a terhükre megállapították. Minthogy a bíróság az alapeljárás során a szükséges bizonyítást nem vette fel, így a perújítás során kénytelen volt helyt adni a perújítási indítványnak, ami esetleg eredményes is lehet. Általánosságban az a véleményem, hogy rendkívül rosszul lenyomozott ügyről van szó, amit ilyen előkészítés mellett nem lett volna szabad bíróság elé vinni és a bíróságnak a tanúkat feltétlenül ki kellett volna hallgatni. De már a nyomozás során ki kellett volna hallgatni azokban az esetekben is a tanúkat, amikor a vádlottak beismerő vallomást tettek."