Olaszország a hatvanas évektől

A gazdasági csoda évei (1963-ig)

A mai Olaszország arculata az 1950-es évek gazdasági csodájában alakult ki. Az 1962-63-ig tartó fellendülésben az évi növekedés 7-8%-os volt - a legnagyobb Európában -, ezen belül az iparé 10-13%-ot tett ki. Ennek során nemcsak modern ipari ország alakult ki, hanem egy ipari nagyhatalom is.

A nyersanyaghiánnyal küzdő országban az 1950-es években jelentős új lelőhelyeket tártak fel: a Pó-síkság hatalmas földgázmezőjére világszínvonalú vegyipar települt. A munkaerő-szükségletet a fejletlen Dél agrárproletárjainak Északra vándorlásával elégítették ki. Az európai integrációban való részvétellel a hiányzó nyersanyagainak beszerzése is megoldódott. Az idegenforgalom hatalmas bevételeket eredményezett.

Voltak a fellendülésnek árnyoldalai is. Észak és Dél szembenállása tovább növekedett. A déli nyomort súlyosbította a maffia tevékenysége, mely Szicíliában szinte "állam az államban" módon gyakorolta a helyi gazdasági, politikai hatalmat. Az egymást követő kormányok hiába tettek kísérletet a Mezzogiorno (a Dél elmaradottsága) felszámolására, a különbség a mai napig létezik.

A politikai élet szereplői

A háború utáni politikai élet meghatározó ereje a Kereszténydemokrata Párt volt. Az ellenzék vezető erejét az Olasz Kommunista Párt adta, mely ekkorra már szakított a moszkvai függésével. Jelentős tényező volt a Szocialista Párt is. A szélsőjobboldali Olasz Szociális Mozgalom a harmincas évek "dicső múltját" tekintette követendőnek.

Az olasz belpolitikai élet folyamatosan balra tartott. Kereszténydemokrata Párt az 1963-as kongresszusán a Szocialista Pártban találta meg kormányzási partnerét. Közös programjukban államosítását, agrárreformot, a Dél helyzetének megoldását, iskolai reformot, állami lakásépítéseket szerepeltettek.

A Moro vezette kormány azonban nem tudta beváltani ígéreteit.

A hetvenes-nyolcvanas évek újabb változásokat hoztak az olasz politikai életben. A politikai botrányok sorozata, a terrorizmus (Moro meggyilkolása, a bolognai merénylet), a maffia tevékenysége aláásták a kormánypártok tekintélyét.

1981-ben a republikánus Spadolini alakított kormányt, megtörve ezzel a kereszténydemokrácia hegemóniáját. Ennél is nagyobbat fordult a történelem kereke 1983-ban, amikor a szocialista Bettino Craxi vezetésével alakult új kormány, mely sikerrel csökkentette az inflációt, és tartós gazdasági növekedést tudott elérni.

A '90-es években újra a kereszténydemokraták vehették kezükbe a kormányzást

.Az átalakuló társadalom

Az olasz politikai élet sajátos vonása a regionalizmus. A 15 regionális kormányzat széles hatalmat gyakorol a népjólét és a közoktatás területén, s a nemzeti költségvetés számottevő része felett rendelkezik (1980-ban 18%).

Átalakult az állam és az egyház viszonya is. A katolikus egyház szerepének csökkenése volt látható a válás engedélyezésében, majd az asszonyok szabad névhasználatát engedélyezték a házasságban, végül az abortuszt is legalizálták.

A nyolcvanas évek megoldatlan kérdéseket is hagyott: a Dél felzárkóztatása, a terrorizmus elleni harc, a maffia és a korrupció felszámolása egyre sürgetőbbé vált.

A kilencvenes években az elsőben jelentős sikereket értek el, a másodikat sikeresen megoldották, az utóbbi kettőben, 1992-93 hozott áttörést.