A két német állam néhány jellemzője

A két német állam közti arányok az egyesüléskor (a megoszlás %-ban kifejezve).

Német pártprogramok

Kereszténydemokrata Párt (CDU) - Hamburgi Program, 1953.

Az állam feladata az ember szolgálata. Az egyénnek mint szabad polgárnak az egészért érzett felelősség hordozójává kell válnia. Az államhatalomnak nincs totalitárius igénye.

Éppen ezért harcolunk a család jogaiért és az egyének olyan szabad életteréért, amelyben erkölcsileg felelős döntések lehetségesek. ... A közfeladatokat mindenekelőtt a helyi önkormányzatoknak kell ellátniok. Az államhatalomra csak azok a feladatok tartoznak, amelyek az önkormányzatok hatókörében nem oldhatók meg.

Az egyházaknak fontos közéleti megbízatásuk van, és ennek teljesítését az államhatalomtól való teljes szabadságban és függetlenségben kell biztosítani.

…Személyes és többségi választói jogra törekszünk, amely támogatja az igazi politikai akaratképzést, az elaprózódás ellen hat és világos többségi viszonyokat teremt a parlamentben, biztosítva a folyamatos kormányzati munkát...

…Korunk kollektivista tendenciái súlyosan fenyegetik az emberi méltóságot és egzisztenciát. Ezért követelünk tulajdont népünk valamennyi rétege számára. ...

Szabaddemokrata Párt (FDP) - Berlini Program,1957.

1. Szabad emberek

… Társadalmi felelősségből kiindulva elutasítja a marxizmust és a szocialista kísérletet, mint ahogy keresztény felelősség alapján utasítja el a vallással való visszaélést a napi politikai küzdelemben.

A személyiség szabadsága és az emberi méltóság őrzése azok az alapértékek, amelyek szerint az emberek együttélését alakítani kell. ….Az igazi szabadság sohasem lehet korlátlanság. Határait a legközelebb álló szabadságában, a közösséggel szembeni magától értetődő felelősségben és az erkölcsi törvényekhez kötődésben leli fel. ....

2. Szabad jogállam

Az FDP hitet tesz a szabad jogállam mellett. Minden polgár felelős ezért az államért. Az államnak a szükséges kormányzati és igazgatási feladatokra kell korlátoznia magát; alapja egy eleven önigazgatás. ....

4. Szociális - nem szocialisztikus

… Társadalmi rendszerünkben tekintettel kell lenni a család, különösen az anya feladatára. Származásra és tulajdonra való tekintet nélkül mindenkinek képességei és teljesítményei alapján kell felemelkednie. …Szociális biztonság, szociális igazságosság és növekvő jólét csak a személyiség szabadságára, magántulajdonra és a teljesítmények versenyére épített gazdasági és társadalmi rendben létezik. Egy szabad társadalmi rendszerben a szociálpolitika feladata abban áll, hogy mindenki számára messzemenően enyhítse a gazdasági életünk folyamatából adódó feszültségeket.

A Szociáldemokrata Párt (SPD) Godesbergi programja (1959.)

A szocialisták olyan társadalomra törekednek, amelyben minden ember egyénisége szabadon fejlődhet és a közösség hasznos tagjaként felelősségteljesen veheti ki részét az emberiség politikai, gazdasági és kulturális életéből.

…Szabadság, igazságosság és szolidaritás, a közös összetartozásból fakadó kölcsönös elkötelezettség, ezek a szocialista akarat alapértékei.

A demokratikus szocializmus, amely Európában a keresztény etikában, a humanizmusban és a klasszikus filozófiában gyökeredzik, …tiszteletben tartja az emberek hitítéletét, amelynek tartalmáról sem politikai párt, sem az állam nem dönthet.

…Ellenállunk mindenfajta diktatúrának, a totalitárius és önkényuralom minden fajtájának; mert ezek semmibe veszik az emberi méltóságot, megsemmisítik a szabadságot és szétrombolják a jogot. Szocializmus csakis demokráciával valósítható meg, a demokrácia szocializmussal váltható valóra.

A demokratikus államban minden hatalomnak nyilvános ellenőrzés alatt kell állnia. A közösség érdekeit az egyén érdekei fölé kell helyezni. …

A szociáldemokrata gazdaságpolitika döntő alapja a szabad áruválasztás és szabad munkahelyválasztás és fontos eleme a szabad verseny és a szabad vállalkozói kezdeményezés. ... Versenyt, amennyire csak lehet - tervezést, amennyire csak szükséges!

…Messzemenő nyilvánossággal kell a köz számára betekintést biztosítani a gazdasági élet hatalmi struktúrájába és a vállalatok gazdasági ügyeibe, hogy ily módon a közvéleményt a hatalmi visszaélésekkel szemben mozgósítani tudjuk.

… Korunk egyik jellegzetessége, hogy a kiváltságos rétegek magángazdasága korlátlanul növekedhet, míg fontos közösségi feladatok, mint a tudomány, kutatás és oktatás - kultúrnemzethez nem méltóan háttérbe szorulnak. …

Minden munkásnak alkalmazottnak és hivatalnoknak joga van szakszervezetekben tömörülni. …

Mindenkinek joga van emberhez méltó lakásra, amely a család otthona…

A német alapszerződés

Az NSZK és az NDK közötti alapszerződés (Grundvertrag) (Berlin, 1972. december 21.)

Szerződés a Német Demokratikus Köztársaság és a Német Szövetségi Köztársaság közötti kapcsolatok alapjairól

1. cikk. A Német Demokratikus Köztársaság és a Német Szövetségi Köztársaság az egyenjogúság alapján normális, jószomszédi kapcsolatokat hoz létre egymással.

3. cikk. Az Egyesült Nemzetek Szervezete alapokmányának megfelelően a Német Demokratikus Köztársaság és a Német Szövetségi Köztársaság vitás kérdéseiket kizárólag békés úton rendezik és tartózkodnak az erőszakkal való fenyegetőzéstől, illetve az erőszak alkalmazásától. Megerősítik a köztük fennálló határok sérthetetlenségét most és a jövőben, és kötelezik magukat területi integritásuk korlátlan tiszteletben tartására.

4. cikk. A Német Demokratikus Köztársaság és a Német Szövetségi Köztársaság abból indul ki, hogy a két állam egyike sem képviselheti nemzetközi téren a másikat, illetve nem tárgyalhat annak nevében.

6. cikk. A Német Demokratikus Köztársaság és a Német Szövetségi Köztársaság abból az alapelvből indul ki, hogy mindkét ország felségjoga saját területére korlátozódik. Mindkét állam tiszteletben tartja a másik függetlenségét és önállóságát bel- és külügyekben egyaránt.

A német egyesítés

Szerződés a Német Szövetségi Köztársaság és a Német Demokratikus Köztársaság között Németország egységének helyreállításáról (1990.):

A Német Szövetségi Köztársaság és a Német Demokratikus Köztársaság - Eltökélve, hogy Németország egységét békésen és szabadon a népek közösségének egyenjogú tagjaként megvalósítja, kiindulva Németország mindkét része embereinek abból a kívánságából, hogy közösen, békében és szabadon, jogállamilag rendezett, demokratikus és szociális szövetségi államban éljenek, hálás tisztelettel azok iránt, akik békés módon sikerre vitték a szabadságot… egyetértésre jutottak abban, hogy szerződést kötnek Németország egységének helyreállításáról a következő rendelkezésekkel:

1. cikk Tartományok

/1/ A Német Demokratikus Köztársaságnak a Német Szövetségi Köztársasághoz való csatlakozása hatálybalépésével az alaptörvény 23. Cikkének megfelelően a Brandenburg, Mecklenburg-Előpomeránia, Szászország, Szászország-Anhalt és Türingia tartományok a Német Szövetségi Köztársaság tartományaivá válnak.

/2/ Berlin 23 kerülete Berlin tartományt alkotja.

2. cikk Főváros, a Német Egység Napja

/1/ Németország fővárosa Berlin. /2/ Október 3-a a Német Egység Napjaként törvényes ünnepnap.

Németország a hatvanas évektől

A szétszakítottságban élő németség nagy tehertétele volt, hogy a két rivális társadalmi és katonai rendszer frontállamaivá váltak. Az NSZK az amerikai segélyekből gyorsan talpra állt. 1970-ig az ipari termelés megnégyszereződött és ezzel az ország a világ harmadik ipari országává vált.

A "csodának" tartott folyamatnak magyarázható okai voltak: a nyugati részek nem szenvedtek olyan súlyos veszteségeket mint keletiek, ráadásul eleve fejlettebbek voltak. Képzett munkaerővel rendelkeztek, melyet tovább növelt a keletről menekülők áradata, akik személyében úgy jutottak szakemberekhez, hogy a kiképzésükre nem kellett semennyi pénzt fordítani. Mivel önállóan nem fegyverkezhetett, ezt a pénzt is a beruházásokra fordíthatták. A termelés felfutása magával vonta a fogyasztás emelkedését is. A keletkezett árubőséget dinamikus kiviteli politikával terítették Nyugat-Európában, és az alul értékelt márka révén ezzel jelentős exportelőnyökhöz jutott az NSZK. Az amerikai befektetések folyamatos növekedése is hozzájárult a "csodához".

A "német kérdés" és az új Ostpolitik

A kettészakítottság megszilárdulásával arra kényszerült az NSZK, hogy átértékelje korábbi külpolitikáját. Végcélként nem mondtak le az egyesítésről, de ennek a hatvanas években nem volt realitása. A holtpontról való elmozdulást a szociáldemokraták (SPD) tették meg, amikor 1963-tól sorozatban nyitották meg a szocialista országokban a kereskedelmi képviseleteket. A Szovjetunióval 1970-ben megkötött szerződés után sorban születtek a politikai egyezmények a szocialista országokkal. Ezek közül kiemelkedett az NSZK-NDK közötti Alapszerződés (Grundlagenvertrag) 1972. december 21-én. A bonni értelmezés szerint Németországban két állam létezik, de azok nem tekinthetők külföldnek, hanem különleges viszonyban állnak egymással. Ezek után mindkét állam tagja lehetett az ENSZ-nek, és az NSZK nyithatott a harmadik világ felé, mert nem kötötte a Hallstein-doktrína. (Ennek értelmében ugyanis barátságtalan lépésnek tekintették azt, ha olyan ország, mellyel kapcsolatban voltak, diplomáciai kapcsolatot létesített az NDK-val, szerintük ugyanis ezzel hozzájárult a megosztottság állandósításához.)

Politikai erők

Az NSZK belpolitikájában két meghatározó párt alakult ki: a szociáldemokraták (SPD) és a Kereszténydemokrata Unió (CDU). A harmadik erővé a Szabaddemokrata Párt (FDP) vált, akik a tényleges súlyuknál nagyobb befolyást szereztek, mert a két nagy párt körülbelül egyforma szavazatot szerezve általában arra kényszerült, hogy az FDP-t próbálja partnerül megszerezni. Akinek ez sikerült, az kormányozhatott.

A szociáldemokraták 1959-ben a Bad Godesbergben tartott kongresszusukon szakítottak a marxizmussal és néppárti jelleget vettek fel, így a polgári pártok számára elfogadható partnerré váltak. Erre az együttműködésre az 1960-as években szükség is lett, amikor a gazdasági "csoda" kifulladása után egyre több gazdasági és politikai problémával kellett a német társadalomnak szembenéznie. 1966-ban nagykoalíció alakult a CDU, az SPD és a CSU (keresztényszocialisták) részvételével. Mindannyian elfogadták, hogy a jóléti állam kiépítése pártoktól független, közös ügy.

Az együttműködés sikeres volt, a gazdasági növekedés 10 %-ot meghaladó volt, a munkanélküliség 1 % körül mozgott. A közvélemény elsősorban az SPD-nek tulajdonította az eredményeket, és több mint egy évtizedre nekik adták a kormányzati felelősséget. A "szociáldemokrata időszak" politikai alapja a szociálliberális (SPD-FDP) koalíció volt. A Brandt és Schmidt nevével fémjelzett korszakban az NSZK Európa vezető gazdasági hatalmává vált. A német ipar óriásai (Mercedes, BMW, Siemens, Telefunken, Bosch stb.) a világ vezető cégeivé váltak. A német bankok óriási tőkék fölött rendelkezve jelentős külföldi befektetőkké váltak. Az olajválságok némileg megtépázták ezeket a sikereket, de hosszabb távon sikeres modernizációra szorították rá a németeket.

A nyolcvanas évek elején indult "kis hidegháború" a CDU erősödését hozta, akik keményebb szovjetellenes politikájukkal és a hozzájuk pártolt szabaddemokratákkal átvették a kormányzást. Tovább erősítette őket, hogy Helmuth Kohl miniszterelnöksége alatt történt meg a két német állam egyesítése (1990), s ezért a keleti tartományokban elsöprő kereszténydemokrata fölény alakult ki. A kezdeti lelkesedést az egyesüléssel járó gazdasági visszaesés némileg lehűtötte. A keleti tartományok felzárkóztatása hatalmas pénzekbe került. Át kellet alakítani az elmaradott gazdaságszerkezetet, ez jelentős munkanélküliséget eredményezett. A kormányzat és a törvényhozás Berlinbe költöztetése szintén óriási összegeket emésztett fel. A keleti területek várakozása az azonnali jólétről illúziónak bizonyult, a nyugati területek fejlődésének lelassulása pedig ott okozott csalódást. A társadalmi bajok eredményeként felerősödtek az idegenekkel szembeni ellenérzések, és főleg a keleti területeken, egyre sűrűbben került sor szélsőjobboldali megmozdulásokra. A kilencvenes évek végén jelentkező válságtüneteket az Európai Unió erősítésével kívánták megoldani. Csak részsikerek értek el, s emiatt a kereszténydemokratáknak menniük kellett. 1998-tól ismét a szociáldemokraták kerültek kormányra.

A gondok ellenére az ezredfordulón az NSZK a világ egyik legnagyobb gazdasági és politikai hatalma lett, mely a nemzetközi konfliktusok kezelésében is egyre jelentősebb szerepet vállalt.