India a két világháború között

A világháború nem hozta meg India népei számára sorsuk jobbra fordulását, sőt a brit vezetés a korábbinál szigorúbb törvényeket hozott a rend megbontóival szemben. A nemzeti függetlenség eszméjének megvalósulása távolodni látszott. Ennek a folyamatnak a megállítását tűzte ki célul Mahátma Gandhi, aki az erőszak nélküli ellenállást hirdette. Az angol hatalom és áruk bojkottjára szólította fel a lakosságot. A kézi fonás és - szövés felelevenítésével nemcsak az ellenállást fejezték ki, de munkaalkalmat is teremtettek a szegények számára. Az angol kormány bebörtönöztette a mozgalom vezetőit és abszolutisztikus jellegű kormányzást vezetett be az országban (Angliában a Munkáspárt volt ekkor hatalmon). A függetlenségi mozgalom átmeneti visszaesése felerősítette a vallási feszültségeket. A hinduk és a muszlimok közt felbomlott a korábbi egység, és véres összecsapások sokasága könnyítette meg az angol jelenlét fenntartásának igazolását az országban.

A húszas évek végén a Kongresszus Párt és a Muszlim Liga közös alkotmánytervezetet dolgozott ki, melyben a domíniumi státus, a tartományi önállóság és a vámautonómia elérését tűzték ki célul. A brit kormány elutasította a követeléseket, erre az indiaiak újabb engedetlenségi mozgalmakkal válaszoltak. Gandhi 11 pontba sűrítette a legalapvetőbb követeléseket. Szerepelt közte a politikai foglyok szabadon bocsátása, a brit monopóliumok megszűntetése, a szesztilalom bevezetése, a külföldi textilanyagok behozatalának korlátozása, a brit tisztségviselők fizetésének csökkentése. Tömegbázisának kiszélesítése érdekében látványos akciókba kezdett. Ezek közül a legjelentősebb az 1930 tavaszán tartott "sómenetelés" volt, mellyel a gyarmatosítók monopóliumának felszámolását akarták elérni. A hatalom több tízezer embert tartóztatott le, de végül tárgyalásokra kényszerült. Ezen azonban nem született megoldás. Az 1935-ös brit alkotmánytervezet sem volt alkalmas arra, hogy India lakossága azt elfogadja, mert a bővített tartományi hatalom bevezetésében az ország egységének felbomlasztását látták.

A gazdasági válság alatt a nagy tőkeerővel rendelkező monopóliumok tovább erősödtek, a kisipar és a kézműipar jelentősége tovább csökkent. A válság után az ipar növekedésnek indult, ez azonban a szántóterületek csökkenéséhez vezetett, India élelmiszer-behozatalra szorult a harmincas évek végén.

A megerősödő nemzeti burzsoázia számára is egyre terhesebbé vált az angol uralom, ezért ők is támogatták a népi mozgalmakat.