Tananyag választó:
A Közel-Kelet és India története a húszas és harmincas években
Jegyzet szerkesztése:
A Közel- és Közép-Kelet a két világháború között
Eszköztár:

A Közel-Kelet a harmincas években

A húszas években Törökország kétféle példát mutatott a hasonló helyzetben lévő országoknak. Egyrészt a forradalmi eszközökkel végrehajtott polgári jellegű modernizációét, másrészt a békeszerződés revíziójának lehetőségéét. Az erősödő nemzeti mozgalmakkal szemben az egykori gyarmattartók előbb a mandátum-státus megadásával próbálták a befolyásukat megtartani, de később szinte mindenhol arra kényszerültek, hogy elismerjék a területek függetlenedését. Az új országok monarchikus formában váltak szabaddá, de továbbra is a brit és francia gazdasági befolyás árnyékában politizáltak (Afganisztán 1921, Transzjordánia 1923, Libanon 1926, Szaúd-Arábia 1932).

Palesztina a harmincas években

A zsidó nép bízott abban, hogy az 1917-es Balfour-nyilatkozat értelmében önálló államhoz jutnak, ezért jelentős számban vándoroltak be Palesztina területére. A brit politikai érdekeknek azonban nem volt nélkülözhető az arabok támogatása, ezért a zsidó állam megvalósításának tervezete lekerült a napirendről, sőt a Jordán folyótól keletre eső területeket Transzjordánia néven önálló államként elszakították Palesztinától. A csalódott cionista mozgalom ennek ellenére nem mondott le a saját államról és ennek elérése érdekében mozgósította erőit. Sorban hozta létre a zsidó telepeket, de most már nem egy tömbben, hanem az ország területén szétszórva, hogy egy esetleges osztozkodás alkalmával a stratégiai jelentőségű helyek a kezükben legyenek. Ezt nehezen fogadták el az arabok és a harmincas évek végén polgárháború robbant ki a két nemzet között. Ebben szerepet játszott, hogy az arabok megpróbálták megakadályozni az egyre növekvő - alijának nevezett - zsidó bevándorlást. Az angolok engedtek is a nyomásnak, és 1939-től erőteljesen korlátozták a bevándorlás lehetőségét.

Perzsia (Irán) a harmincas években

A törökhöz hasonló fordulat ment végbe Perzsiában, ahol az angol-orosz hatalmi vetélkedés megszűntével polgári átalakulás kezdődött Reza kán vezetésével. Háttérbe szorította a síita papságot, átszervezte a közigazgatást és a hadsereget, kiépítette a nemzeti ipar alapjait és hatalmas infrastrukturális beruházásokba kezdett amerikai és német segítséggel. 1935-től az országot ismét Iránnak nevezték. Külpolitikájában a német orientáció játszotta a fő szerepet, hogy a korábbi befolyással bíró nagyhatalmakat a térségből kiszorítsák.