A Kádár-rendszer hétköznapjai

A legvidámabb barakk

A megtorlás elmúltával, a konszolidáció évei alatt a szocialista táborhoz képest elviselhetőbb élet alakult ki Magyarországon. Ha valaki nyíltan nem sértette a tabukat - az 1956-os forradalom, az egypártrendszer, a szocialista építés, a Szovjetunióhoz fűződő egyenlőtlen viszony -, akkor az viszonylag háborítatlan magánéletet alakíthatott ki. Már nem volt elvárás a rendszer melletti látványos kiállás, a hatvanas években a helyi kisközösségek újraszerveződésének alig voltak akadályai, növekedtek a személyi autonómia határai. Már nem üldözték azokat, akik a Szabad Európa rádiót hallgatták, a nyugati divatnak megfelelő hajviselettel, öltözködéssel elütöttek a rendszer által elvárt normáktól (alkalmi atrocitások azért "természetesen" voltak). A templomba járás csak a párttagok és a pedagógusok számára volt tilalmazott.

A szocialista országokban szokatlanul nagy utazási szabadság is hozzájárult ahhoz, hogy a polgárok örüljenek a rendszer kínálta előnyöknek, s ne adjanak hangot elégedetlenségüknek. A szocialista tömb országaiba (kivéve a Szovjetuniót és Jugoszláviát) piros útlevéllel vízum nélkül lehetett utazni. A nyugati országokba háromévenként - minimális valutakeret felhasználásával - kék útlevéllel mehettek azok, akiket a rendszer arra alkalmasnak tartott.

A magánszféra további erősödését jelentette a hétvégi telkek megszerzésének lehetősége. A városi ember hétvégéit kis házának csinosítására, telkének művelésére fordította. Ezzel nem csak a nagyvárosi betondzsungelnek fordított hátat, de a társadalomból is kivonulhatott. Ehhez autóra is szüksége volt, s mivel az átlagfizetések nem tették lehetővé ezeknek a javaknak az elérését, a legtöbb ember túlórázott, a "második gazdaságban" próbálta jövedelmét kiegészíteni. A nyugati fogyasztói szokásokhoz való közeledés itthon csak hihetetlen erőfeszítések árán volt lehetséges. Ennek a feszített élettempónak főleg a népegészség romlása lett a következménye. Nőtt az öngyilkosságok, a válások száma. Alkoholfogyasztásban, keringési betegségekben Európa élvonalába kerültünk. A deviancia jelei állandóan erősödtek. Az egyre nagyobb pénzhiánnyal küzdő egészségügy nem volt képes a helyzet javítására. A hivatalos politika agyonhallgatta a kiáltó adatokat. A családokban folyamatosan csökkent a gyermekek száma.

A magyar polgár mégis úgy érezte, hogy van miért gürcölnie, mert - bár nagy áldozatok árán - de a "gulyáskommunizmusban" (Hruscsov szóalkotása) előrébb juthat. A többi szocialista országhoz képest egy élhetőbb országot látott maga körül. Ezek a lehetőségek és az adományozott "kis szabadságok" a politikától a magánszféra felé fordították az embereket. Az "kádári" állampolgár a személyes túlélésre rendezkedett be.

A fogyasztás adatai a Kádár-rendszerben

A FONTOSABB TARTÓS FOGYASZTÁSI CIKKEK 100 HÁZTARTÁSRA JUTÓ SZÁMA, 1960-1994.

Öngyilkosságok és májbetegségek

ÖNGYILKOSSÁGOK ÉS MÁJBETEGSÉGEK OKOZTA HALÁLESETEK 100 EZER LAKOSRA JUTÓ SZÁMA

Az egy főre jutó szeszes ital fogyasztás (literre kerekítve).

A külföldi utazások száma

Táblázat: A KÜLFÖLDRE UTAZÓ MAGYAR ÁLLAMPOLGÁROK SZÁMA

Év Utazók száma (fő)

1960 300 000

1970 1 000 000

1980 5 200 000

NYUGATI ORSZÁGOKBA UTAZÓK SZÁMA

Év Utazók száma (fő)

1958 28 000

1962 65 000

1963 120 000

1986 708 000

Cigánykérdés a Kádár-rendszerben

.. a munkaképes cigánylakosság 33 százaléka állandó, 32 százaléka alkalmi jellegű munkaviszonyban áll, 35 százaléka egyáltalán nem dolgozik. A cigány keresők zöme (60%) az építőiparban, valamint rakodó- és szállítómunkásként, illetve takarító- és segédmunkásként, 13 százaléka a mezőgazdaságban dolgozik. Az elmúlt 10-12 év során a falun élő cigányok az ipari munkahelyek felé törekedtek, mert a megnyíló ipari munkaalkalmak a cigányoknak nemcsak a biztos jövedelmet jelentik, hanem az egyenjogúság elnyerésének jobb lehetőségét is. Az állandó munkaviszonyban álló cigány munkások egy részéről a munkahelyek vezetőinek és a nem cigány munkatársak többségének jó a véleménye.

A cigányság elmaradott rétegeinél azonban nem kielégítő, sőt sok helyen súlyos az egészségügyi, közegészségügyi és szociális helyzet. A cigánylakosság 63 %-a olyan telepeken lakik, amelyeken 40000 egészségtelen lakás nem felel meg az elemi higiéniai követelményeknek sem. A csecsemőhalálozás a javulás ellenére is kétszerese a nem cigány átlagnak. Igen sok a 35 éven felüli leszázalékolt vagy krónikus betegség miatt munkaképtelen cigányember.

Az agitációs és Propaganda Bizottság továbbra is szükségesnek tartja a cigánysággal szemben jelentkező előítéletek elleni eszmei harcot, csakúgy, mint a cigánylakosság körében végzendő felvilágosító, politikai nevelő munkát, a társadalommal szemben még meglevő fenntartásaik leküzdését.

Az MSZMP KB Agitációs és Propaganda Bizottságának állásfoglalása a cigányok helyzetéről 1974. jún. 11.