A Közel-Kelet a második világháború után

A Közel-Kelet

A második világháború a térség politikai állapotában jelentős változásokat eredményezett. A két szuperhatalom itt is térnyerésre törekedett. Előnyt jelentett számukra, hogy korábban nem voltak elnyomói pozícióban, tehát elfogadhatóak voltak mindenki számára. A szovjetek mellett egy igazságosabbnak hirdetett társadalom szólt, de a vallásellenességük már nem volt kívánatos. Ezt valamelyest ellensúlyozta, hogy a Szovjetunió az iszlám tagköztársaságait ugródeszkaként tudta felhasználni a kapcsolatkeresésben. Maga a Szovjetunió is óvatos volt a térség erősen nacionalista beállítottságú országai miatt. Az USA gazdasági és katonai segítség nyújtásával próbálta maga mellé állítani az arab országokat, mert nem kívánta a Szovjetunió megjelenését a geostratégiai fontosságú térségben, de a liberális demokrácia modellje nem felelt meg a térség történeti hagyományainak és Izrael melletti kiállása is megnehezítette ennek a politikának a sikerre vitelét. Az arab-izraeli konfliktusok következtében sok arab ország a Szovjetunió felé fordult támogatásért. Az ötvenes évek elején az amerikaiak "tömbösítő politikája" eredményeként kialakult egy ellenséges szövetségesi félkör a Szovjetunió körül.

Az arab - izraeli kérdés

A legnagyobb hatású kérdés a palesztinai konfliktus volt. A harmincas években egyértelművé vált, hogy az arab és a zsidó nacionalizmussal a brit kormány nem tud megküzdeni. Egyik oldalról kötötte a Balfour-nyilatkozat, mely szerint elismerik a zsidók jogát egy önálló államhoz, másik oldalon viszont ott állt a jóval erősebbnek és fontosabbnak látszó arab államokkal való jó viszony fenntartásának követelménye. Elvileg nem törölték el az aliját (a zsidók bevándorlása) korlátozó Fehér Könyvet, de mégis szemet hunytak az illegális bevándorlás fölött. Anglia az ENSZ-nek adta át a döntést. 1947-ben a 181. számú határozattal felosztották a területet a két nép között. A határozat végrehajtására azonban nem volt mód, mert 1948. május 14-én a Zsidó Nemzeti Tanács egyoldalúan kikiáltotta Izrael Állam létrejöttét. A környező arab államok azonnal támadást indítottak és ezzel kirobbant az első arab-izraeli háború, melyből Izrael jelentős területi gyarapodással, győztesen került ki. A háború következménye volt, hogy körülbelül egymillió palesztinai arab menekült a környező országokba.

Az önálló állam vonzotta a zsidó bevándorlókat, így az országban az ötvenes évek elejére 90% körülivé nőtt a zsidók aránya. Létrehozták az újhéber (ivrit) államnyelvet, tömegesen alakultak a szövetkezeti falvak (mosav) és az önkéntes, magántulajdon nélküli közösségek (kibuc). Erőteljes gazdaságfejlesztésbe kezdtek, öntözéssel termővé tették a sivatagok egy részét, erdősítéssel igyekezték a talajt megfogni és alapanyaghoz jutni az újonnan kiépített iparágak számára. Megkezdődött a föld kincseinek feltárása. A biztonság érdekében általános had- és munkakötelezettséget vezettek be a nők számára is.

Az 1956-os szuezi-válság idején az izraeli csapatok bebizonyították az erejüket, de a nemzetközi nyomás miatt jelentős területi gyarapodásra nem válthatták ezt a fölényt.

Izrael létrejötte

A Palesztina felosztásáról szóló 181. ENSZ határozat

Genf, 1947. november 29.

I. rész

PALESZTINA JÖVŐBENI ALKOTMÁNYA ÉS KORMÁNYZATA

A mandátum megszűnése, felosztás és függetlenség

1. A palesztin mandátumot a lehető leghamarabb meg kell szüntetni, de semmi esetre sem később, mint 1948. augusztus 1-én.

2. ... A mandatárius hatalom minden erejével azon lesz, hogy egy, a Zsidó Állam területén fekvő térséget, amely felölel egy tengeri kikötőt és megfelelő hátországot, a további bevándorlás megkönnyítésére, a lehető legrövidebb időn belül ürítsen ki, de semmi esetre se később, mint 1948. augusztus 1.

3. Létre kell hozni Palesztinában a független Arab és Zsidó Államot, valamint a Különleges Nemzetközi Igazgatás alatt álló Jeruzsálem városát…..

…Az ENSZ döntése után két héttel az Arab Liga összeült Kairóban, és eldöntötte, hogy hadoszlopokat küld Palesztinába gerilla akciókhoz….

A brit rendőrség általában az arabok oldalán állt. A Hagana a tudása legjavát adta, hogy lokalizálja az összeütközéseket, és elkerülje a vitákat a brit csapatokkal, de tudtuk, hogy az igazi próba csak akkor jön el, ha a britek már elmentek. …

Több mint 300 falunk volt az országban szétszórtan. Mindegyiket meg kellett védeni, beleértve néhány teljesen elszigetelt foltot is. … Lehetetlen volt biztonságukat megőrizni a falvak és a városok közötti kommunikációs vonalak nélkül, ugyanakkor minden út arab kézen volt…. Napról napra nehezebbé és veszélyesebbé vált a kommunikáció a fővárossal. A brit hatóságok, beleértve a főbiztost, egyértelmű ígéretet tettek nekünk, hogy a mozgásszabadságot fenntartják, de - mint a legtöbb nekünk tett ígéretet akkoriban - ezt is megszegték. A Tel Avivból Jeruzsálembe tartó konvojokat az út teljes hosszában támadták,… Jeruzsálem az éhhalál szélén volt.

Ben Gurion: Israel Tel Aviv-Jeruzsálem, 1963.