II. András elsőszülött fia, Béla úgy ítélte meg, hogy apja könnyelmű és felelőtlen birtokadományai révén a tönk szélére juttatta az országot. Alighogy elfoglalta a trónt (1235-1270), hozzákezdett a "felesleges és haszontalan örökadományok" visszavételéhez. Béla arra törekedett, hogy a III. Béla kori helyzetet állítsa vissza. Jól látta, hogy nagyapja uralma alatt még szilárd volt a királyi hatalom, tévedett azonban, amikor a világi és egyházi nagybirtokosság megerősödését kizárólag apja birtokadományainak tulajdonította. Rosszul mérte fel a helyzetet akkor is, amikor vakon hitt abban: elég kellő erélyt tanúsítania az "elherdált" birtokok visszaszerzésében, s máris helyreáll a királyi hatalom csorbítatlan tekintélye. A gyakorlatban éppen fordítva történt: ahogy egyre több birtok jutott vissza a király tulajdonába, úgy lett egyre nagyobb országszerte az egyházi és világi birtokosok elégedetlensége. Béla nem ismerte fel, hogy a mind jobban erősödő nagybirtokosság ellenében már nem lehet eredményesen fellépni.

További olaj volt az elégedetlenség tüzére a kunok befogadása. Kötöny kun vezérrel az élen sok ezer nomád került Magyarországra. A kunokat elsősorban a tatár veszedelem hajtotta nyugat felé, míg Béla arra számított, hogy befogadásukkal nagyszámú, bármikor rendelkezésre álló fegyveres erőre tesz szert.

A tatárjárást követő években a király szinte minden gondolatát egy újabb tatár támadástól való félelem kötötte le. Felfigyelt arra, hogy a tatárok az erős, kőből épült várakkal nem boldogultak, ezért nagy lendületet vett a kővárak építése. Tíz év alatt huszonkilenc várat építettek az országban, ezek mintegy ötödét a király emelte, a többi a bárók hatalmát erősítette. A tatárjárás másik fontos következménye a király számára az volt, hogy fel kell hagynia a birtokvisszavételekkel. 1242 után maga is adományozott birtokokat, de azt a várépítéshez kötötte.

Mind a várépítés szorgalmazásával, mind a birtokok adományozásával Béla végső fokon a nagybirtokosság megerősödéséhez járult hozzá. Ha a királyi hatalmat kívánta erősíteni, az előkelőket fordította szembe magával, ha viszont a nagybirtokosoknak kívánt a kedvükben járni, ezt nem lehetett végrehajtani a királyi hatalom csorbítása nélkül.

Béla második honalapítóként került be a magyarság történelmi köztudatába – nem teljesen alaptalanul. Nem kellett persze elölről kezdenie mindent, hiszen bármekkora is volt a pusztulás, a tatárdúlás nem söpörte el a föld színéről Magyarországot. Tény azonban, hogy ki tudta vezetni országát a tatárjárás körüli válságból és be tudta gyógyítani a tatárjárás okozta sebeket. Volt ereje ahhoz, hogy gondolkodásmódban, politikai cselekvésben megújuljon, s országát is megújítsa. S hogy IV. Béla milyen erős monarchiát kovácsolt össze, az csak akkor látszott, amikor utódai alatt ezen az építményen mindinkább növekedni kezdtek a repedések.

Szent Margit

Siralmas ének

Rogerius spalatói érsek többször járt Magyarországon, a tatárjárás idején Nagyváradon élt, és alapos ismerője volt a magyar viszonyoknak. Egyetlen fennmaradt történeti munkájában az ország pusztulásának történetét örökítette meg, és igyekezett választ adni az összeomlás okaira is.

„Következik: a király és a magyarok közötti gyűlölködésről és először a gyűlölködés első okáról

Amikor pedig a kunok királya nemeseivel és közembereivel együtt kóborolni kezdett Magyarországon, végtelen sok marhacsordájuk lévén, súlyos károkat okoztak a magyaroknak legelőkben, vetésekben, kertekben, gyümölcsösökben, szőlőkben és egyéb javaikban…

Béla király és a magyarok közötti gyűlölködés második oka

…és amikor az esztergomi érsek a királyi koronával megkoronázta [Bélát], bárói közül néhányat, akik vele szemben atyja pártján állottak, száműzetésbe kényszerített; másokat – akiket tudott – börtönbe vetett…

A gyűlölködés harmadik oka innét származott

Ezenkívül a nemesek keserű szívvel mondogatták, hogy amikor őket vagy elődeiket a királyok gyakorta hadjáratba küldték az oroszok, kunok, lengyelek és mások ellen, és ott némelyek kardtól pusztultak el, némelyek éhhalált haltak, némelyek börtönbe vettettek, némelyek pedig különféle kínzóeszközökkel gyötrettek, a királyok, akik az időben éltek, a visszatérőknek vagy a foglyok rokonainak kártérítésül és megfelelő jutalomként falvakat, birtokokat és ingatlanokat adományoztak örök birtoklásra. Ez pedig nemcsak nem adott nekik semmit, hanem a már odaadományozott birtokokat is visszavett…

Béla király és a magyarok közötti gyűlölet negyedik oka

Nagyon gyakran panaszkodtak amiatt is, hogy a király az ország szokásjoga ellenére és az ő elnyomásukra saját akarata szerint elrendelte, hogy a nemesek, bármily kimagasló rangúak is, nem indíthatják el peres ügyeiket az ő udvarában, és nem mondhatják el neki dolgaikat élőszóval, hanem kérvényeket kell benyújtaniuk a kancellárokhoz, és tőlük kell ügyük befejezését várniuk.

A gyűlölködés ötödik oka innen keletkezett

Egy másik dolgot is mondogattak, ti. azt, hogy mellőzve tanácsukat vagy éppen annak ellenére, az ő elnyomásukra és megszégyenítésükre hozta be a kunokat. Ez abból is nyilvánvaló volt, hogy amikor ők hívásra vagy hívatlanul a királyi udvarba mentek, nem volt alkalmuk a királyt látni, hacsak nem távolról és csupán tolmács útján volt lehetőségük vele beszélni, ha a legutolsó kun jött oda, azonnal nyitva állt előtte az ajtó, és be is léphetett; és a kunokat mind az üléseken, mind a tanácskozásokban és mindenben a magyarok elé helyezte a király.”