A király által a vármegyék élére kinevezett tisztviselő ill. főrangú urak neveként használták. A vármegye élén a bírói, közigazgatási, katonai feladatok irányítását látta el.

Az Árpád-kor elején a királyok katonai szolgálatában álló szabad vitézek vezetői voltak, akik az ispánok irányítása alatt harcoltak. A szolgálat fejében nem örökíthető birtokot kaptak, adót azonban nem kellett fizetniük. Az Aranybullák századában a várjobbágyok egy kisebb része nemessé lett, nagyobb része a jobbágyságba süllyedt le.

A magyar törzsi vezetők egyike, akivel Szent Istvánnak az ország egyesítéséért vívott harcokban le kellett számolnia. Területei a Maros vidékén lehettek.

Az I. Szent István kori államszervezéskor a királyi birtokok, amelyek elsősorban a gyakran utazó uralkodó és kísérete ellátását szolgálták, emellett fegyveres vitézeket, szükség esetén hadseregrészeket is eltartották, a felesleget pedig tartalékolhatták. Központjuk egy-egy udvarház volt, ide szolgáltatták be az udvarnépek a terményeiket, ill. az ipari készítményeiket. Az udvarbirtok vezetője az ispán, az ország összes udvarnépének közös elöljárója a 11. században a nádor volt. Az udvarbirtokok a 11–12. században a legfontosabb királyi jövedelemforrások voltak, de egyre nagyobb hányaduk eladományozásával a jövedelmek csökkentek.

999 – 1003 között római pápa, ő adományozta a magyar koronát I. Istvánnak, megalapította Magyarország és Lengyelország első érsekségét. Kora legműveltebb embereként emlegették, polihisztor volt.

Más néven elsőszülötti jog. A feudalizmus idején Nyugat-Európa legelterjedtebb öröklési rendszere, aminek értelmében a család vagyonát, jogait az apa halála után az elsőszülött fiú örökölte.

(950 k. - 1008 k.) Az erdélyi Gyula lánya, Géza fejedelem felesége, I. Szent István édesanyja. Fia trónra kerülése után legfőbb támogatója.

Más néven vezér. A valóságos hatalmat gyakorló méltóság a magyaroknál a kettős fejedelemség idején. A szakrális uralkodói címet a kündü vagy más néven kende birtokolja.

Törvények egybeszerkesztett gyűjteménye. Magyarországon az első törvénykönyveket I. Szent István adta ki, s jelentős szerepük volt a feudális jogrend meghonosításában.

997-től fejedelem, majd 1000/1001 és 1038 között magyar király. Géza fejedelem fia és utóda, a keresztségben kapta az István nevet. Géza megteremtette a belső és külső feltételeket ahhoz, hogy fia, I. Szent István megszervezze a feudális magyar államot. Ebben jelentős támogatást nyújtottak azok a papok és lovagok, akik István felesége, Gizella kíséretében jöttek Magyarországra. Ha kellett, akkor harcok árán uralmát kiterjesztette az egész Kárpát-medencére, ellentmondást nem tűrve terjesztette a kereszténységet, kiépítette a magyar egyházszervezetet, a közigazgatás és a haderő alapjává pedig a királyi várakat, vármegyéket tette. 1083-ban, I. Szent László uralkodása idején avatták szentté.

Latinul comitatus. I. István által elsősorban frank mintát követve létrehozott igazgatási egység. Pontosan meghatározott területű közigazgatási, katonai, pénzügyi, bíráskodási szervezet volt, élén a király által kinevezett ispán állt. A 13. századtól szerepét fokozatosan a nemesi vármegye vette át.

(?-997) Árpád nemzetségének tagja, aki Géza halálakor a senioratus értelmében igényt tartott a magyar trónra. I. István német lovagjai segítségével legyőzte és felnégyeltette.

Az a szervezeti forma, amely biztosítja az egyház működésének rendjét. I. Szent István uralkodása idején Magyarországon is kialakult az érseki és püspöki intézményrendszer.

(985 k. - 1065 k.) Bajor származású magyar királyné, I. Szent István felesége. Jelentős szerepe volt a magyarok keresztény hitre térítésében.

A keresztény hittérítés ellen fellépő mozgalmak, amelyeknek céljai közé tartozott az ősi pogány hit és a régi szokásjog visszaállítása. A magyar történelemben az első pogánylázadás 1046-ban tört ki Vata vezetésével.

Más néven kanonizáció. A pápa ünnepélyes kijelentése, amelyben egy már halott személyről kinyilatkoztatja, hogy a megdicsőültek közé tartozik és elrendeli a szentek jegyzékébe való felvételét.

1077-1095 között magyar király. A 11. században a belső harcok miatt válságba került magyar államot megerősítette, szigorú törvényeivel a feudális jogrendet elfogadtatta. Sikerrel verte vissza a kunok és a besenyők támadását, majd a trónharcokba beavatkozva elfoglalta Horvátországot. I. Istvánt, Imrét és Gellértet az ő közbenjárására avatták szentté. I. Lászlót III. Béla avattatta szentté.

A jegyzők megnevezésére használt fogalom. A középkori oklevélkészítés során a szövegek megfogalmazása volt a feladata. A fogalmazványok elkészítéséhez különböző segédkönyveket használtak, amelyek korábbi ügyekben kibocsátott oklevelek formuláit tartalmazta.

Pénzverési illeték, a pénzkibocsátás haszna, a királyi felségjogból származó bevételek közül Európában és így az Árpád-kori Magyarországon a legfontosabb. A kamara haszna abból keletkezett, hogy az új pénzből minden megye és város köteles volt egy előírt mennyiséget megvásárolni, ami azonban 50%-kal drágább volt, mint a régi pénz. Ez az árkülönbözet a kamara haszna, aminek csak egy része az előállítási és a forgalmazási költség, a többi a tiszta haszon. Gyakran összekapcsolódott a pénzrontással is. Változást az hozott, hogy Károly Róbert 1336-ban bevezette az állandó értékű aranyforintot és váltópénzeit, s így megszűnt a pénzbeváltási kötelezettség. Kezdetben így nevezték a kamara hasznát felváltó első állami adót, a kapuadót is.

Görögül diploma, latinul litterae. Meghatározott tartalmi és formai jegyek alapján kiállított jogi tényt rögzítő irat a középkorban.

1172-1196 között magyar király. A királyi hivatalnokrendszer megerősítése fűződik a nevéhez. A magyar gazdaság fejlődése miatt már jelentős királyi jövedelmekkel rendelkezett. Mivel Bizáncban nevelkedett, így a hatalmi rendszert részben bizánci mintára szervezte át.

Község a Sajó mellett. 1241 áprilisában itt csapott össze a magyar és az országra támadó tatár sereg. A magyar vereség után maga IV. Béla király is alig tudott elmenekülni, egyben kezdetét vette a tatárjárás.

tatárok 1241-es, Magyarország elleni hadjárata és a csaknem egy évig tartó mongol megszállás.

A nemeseknek már az 1222. évi Aranybullában is szereplő hadkötelezettsége, védelmi kötelezettsége. Bár katonai ereje nem volt igazán jelentős, a nemesség ragaszkodott a fenntartásához, hiszen ez a jog, ill. kötelesség legitimálta az adómentességét az 1848. évi áprilisi törvények elfogadásáig.

Az arabok, ill. mohamedán vallásúak gyűjtőneve, a böszörmény kifejezést a középkori Magyarországon használták.

Az 1232-ben kiadott oklevél szerint a Zala megyei szerviensek azt kérték az uralkodótól, hogy mivel az ügyeikben illetékes bíráktól (azaz a királytól és helyetteseitől, akik a nemesek ügyeiben ítélkezhettek) távol élnek, ezért maguk szolgáltathassanak igazságot a hozzájuk fordulóknak. A királyi engedély birtokában szolgabírákat választottak. Ezt az oklevelet a történészek sokáig a nemesi vármegye kialakulása első bizonyítékának tekintették. A legújabb kutatások azonban rámutattak, hogy ebben a folyamatban nem a zalaiak próbálkozása volt a legelső. Az oklevél egyértelmű bizonyíték viszont arra, hogy az Árpád-kor végén kezdett átalakulni, kiszélesedni a nemesség fogalma, hiszen már nemcsak a nagybirtokkal rendelkező, országos méltóságot betöltő személyeket tekintették nemeseknek, hanem a kisebb közösségek előkelőségeit is.

II. András által 1224-ben kiadott kiváltságlevél, amely egyrészt az Erdélybe betelepült szászoknak önkormányzatot biztosított (nem tartoztak a vármegyei ispánok joghatósága alá), másrészt előírta kötelezettségeiket, a királynak teljesítendő adóikat.

(1206-1255) Mongol kán, az Arany Horda első kánja. Az ő csapatai pusztították végig Kelet-Európa országait, ők jártak 1241-42-ben Magyarországon is.

1205-1235 között magyar király. Apja, III. Béla eredetileg a halicsi trónra szánta, ám ezt András nem tudta megtartani. Hazatérve bátyjával, I. Imrével került szembe, trónért vívott harcuk során mindketten jelentős birtokadományozással akarták megnyerni a főurak támogatását. Trónra kerülése után újból megpróbálta megszerezni a halicsi trónt, ám ez nem sikerült, ráadásul feleségét, Gertrudist 1213-ban az elégedetlen magyar főurak meggyilkolták. Birtokadományozási politikája és a pénzrontás miatt a királyi hatalom jelentősen meggyengült, ezért a szerviensek és az elégedetlen főurak elfogadtatták vele 1222-ben az Aranybullát. Az Aranybulla 1231-es felújítása az egyháznak tett jelentékeny engedmények miatt csak fokozta az általános elégedetlenséget.

A királyi hatalom a XIII. században meggyengült a földbirtok-adományozás következtében. IV. Béla hatalomra kerülésekor megkezdte a II. András által adott birtokadományok felülvizsgálatát, és visszavételét. Célja az erős, központosított hatalom kiépítése volt, melynek alapja a birtok.