A népesség ugrásszerű növekedése rövid idő alatt. A születések és a halálozás aránya és az arány változása határozza meg a mindenkori népesség növekedését.

A ló fogatolásakor nem a nyakára, hanem a szügyére került a hám, így jóval nagyobb teher elhúzására lett alkalmas. Az érett feudalizmus kezdetén megfigyelhető technikai újítások egyike.

A feudális kiváltságok egyike, amit városok kaphattak meg. Eszerint a város területén áthaladó kereskedőket áruik kirakására és eladására kényszeríthették, a helyi áron és a vámszabályok betartása mellett.

A parcellák kettéosztásos hasznosítása az érett feudalizmus időszakában terjedt el általánosan. A föld egyik részét bevetették gabonával, míg a másik rész ugaron maradt. A következő évben felcserélték a vetés helyét.

A gazdálkodás azon formája, amikor már nemcsak a saját szükségleteket fedező terményt tud előállítani a termelő, hanem piacon értékesíthető felesleget is. Európa nyugati részén a 11. századtól jellemző újra.

Városi önkormányzat, mely az egyházi vagy földesúri függés megszüntetésére irányult. Alapelve a szabad elöljáró-választás volt, legfőbb szerve a közgyűlés, a külső és belső tanács.

Érdekvédelmi szervezetek, amelyek a 10–12. században az azonos mesterséget űző kézművesek közös szervezeteiként jöttek létre a városokban. Ennek következtében megszűnt a belső verseny, hiszen meghatározták a termelt áru mennyiségét és minőségét. A céh lehetővé tette, hogy mindenki el tudja adni portékáját. (Inkább keveset termeltek, de jó minőségben.) A céhek felléptek a számukra konkurenciát jelentő olcsóbban termelő kontárokkal, vagyis céhen kívüli mesterek szemben. Karitatív feladatot is végeztek: pl. adományokat is gyűjtöttek a céhtagok családtagjainak megsegítésére, de részt vettek a város védelmében is. A céh élén a mester állt, ő irányította a céhlegények és az inasok munkáját.

Olyan gazdálkodási rend, ahol a közösség minden gazdálkodó tagjának meghatározzák földjei használatának módját. Ha a földet két részre osztották (kétnyomásos gazdálkodás), akkor az egyik parcellát bevetették, a másikat ugaron hagyták. Ha három részre osztották, akkor egy részbe őszit, másikba tavaszit vetettek, a harmadikat hagyták ugaron. A parcellák kihasználása, természetesen, évente változott, hogy az ugaron hagyott földön legeltetett állatok a trágyázást biztosítsák. Az egy tömbben fekvő parcellák birtokosai a vezetők határozata alapján ugyanakkor és ugyanolyan növény vetnek, tehát nyomáskényszer érvényesült.

A csapadékosabb területeken már a 9. századtól kezdve kialakult gazdálkodási forma, mikor a föld első harmadába őszi, a másodikba tavaszi gabonát vetettek, míg a harmadikat ugaron hagyták, de ezt is felszántották.

Észak-itáliai város. 1176-ban itt csaptak össze III. Sándor pápa és az észak-itáliai városok seregei I. Frigyes német-római császár csapataival. A császári sereg alulmaradt.

Más néven Rőtszakállú Frigyes. 1152-1190 között német-római császár volt, aki a kor lovagideálját testesített meg. Frigyes hatalmát egyedül Istentől eredeztette, magát Nagy Konstantin és Justinianus örökösének tartotta. Ez okból helyre akarta állítani a császárság tekintélyét, így szembeszállt a pápai hatalommal. A pápa szövetségesének számító észak-itáliai városok ellen hat hadjáratot folytatott. A III. keresztes hadjáratban hunyt el.

A kánonon alapuló egyházjog. A kánont a Biblia és azok a pápai rendeletek, zsinati határozatok jelentik, amelyek a keresztény egyházak jogszabályaiként funkcionálnak. A katolikus és a protestáns egyházak kánonjogi szempontból (is) jelentősen eltérnek egymástól.

V. Henrik német császár és II. Calixtus pápa között 1122ben kötött egyezmény, mely az ún. invesztituraharcot lezárta. különválasztotta a főpapok világi és egyházi beiktatását, kimondta, hogy a püspököt, mint egyházi méltóságot a pápa küldöttje, mint hűbérest (a püspöki birtokok urát) a császár képviselője iktatja be. A főpapoknak a pápa adta át a gyűrűt és a pásztorbotot – egyházi tisztségük jelvényeit –, a császár a jogart, mellyel birtokaikba, mint hűbérbe iktatta be őket.

1159-1181 között római pápa. Az itáliai városokkal kötött szövetség segítségével a Legnanonál vívott csatában legyőzte I. Frigyes német-római császár csapatait. Folytatta a VII. Gergely pápa által elkezdett reformokat.

1073-tól 1085-ig római pápa. Korábban pápák tanácsadója volt, az egyházi reformmozgalom egyik vezetője. Pápaként deklarálta a pápai hatalom elsőbbségét, fellépett a cölibatus és a szimonia ellen. Az invesztitúra-jog gyakorlása miatti vita következtében tört ki a császárság és pápaság harca.

A Cluny kolostorból kiinduló bencés reformmozgalom a középkorban. Eredeti céljuk a szerzetesi fegyelem és a Szent Benedek által a regulákba foglalt szemlélethez való visszatérés volt. Jelentőségük a kolduló rendek megjelenésével folyamatosan csökkent.

Erkölcsi vagy hitbéli bűnökért, s főként eretnekségért alkalmazott legsúlyosabb egyházi büntetés. A katolikus, görögkeleti és protestáns egyházak egyaránt élhetnek vele, a középkorban politikai célok eléréséért is gyakran alkalmazták. Erre példa, amikor 1076-ban VII. Gergely pápa kiközösítette IV. Henrik német-római császárt.

Katolikus papokból, szerzetesekből álló egyházi bíróság, melynek célja az eretnekek felkutatása és világi ítélőszék elé állítása, vagyis az inkvizíció csak felkutatta és bizonyította az eretnekséget, míg ítéletet a világi bíróság hajtja végre. A halálra ítélteket rendszerint autodafé (egyházi ünnep) keretében megégették. A bűneiket megbánók visszatérhetnek az egyházba, ha levezekelték bűneiket. Kezdetben a dominikánusok, majd a jezsuiták irányították.

1056-1106 között német-római császár. Az ő uralkodása alatt tört ki az invesztitúra háború VII. Gergely pápa és a császár között. Többször kölcsönösen kiátkozták egymást, megbékélést a Canossa-járás sem hozott, sőt IV. Henrik elűzte VII. Gergelyt Rómából.

Eredetileg a szentföldi zarándokok védelmét ellátó, francia alapítású lovagrend volt, nevüket a jeruzsálemi Salamon templomról kapták. IV. Szép Fülöp francia király 1307-ben perbe fogta és boszorkányság vádjával kivégeztette a rend vezetőit, a rend vagyonát pedig elkobozta. V. Kelemen pápa 1312-ben oszlatta fel a rendet.

Egy délnyugat-ázsiai nomád, félnomád török nép, akiket Szeldzsuk vezér egyesített a 10. század közepén, majd jelentős hódításokba kezdett. Fénykorát a 11. században élte ez az állam: elfoglalták a Közel-Kelettől a Amu-darjáig terjedő területeket. Ellenük indultak a II. Orbán pápa által 1096-ban meghirdetett keresztes hadjáratok.

A Római Birodalom korában az ipari vállalkozással, kereskedelemmel, adóbérléssel és pénzügyekkel foglalkozó társadalmi réteg. Hivatalt ugyan nem viselhettek, de roppant vagyonuk révén befolyást tudtak gyakorolni az államra.

1088 és 1099 között római pápa. Az 1095-ös clermonti zsinaton ő hirdette meg az első keresztes hadjáratot a Szentföld visszafoglalására.

Szent János lovagrend tagja, vagy másképp ispotályosoknak, majd később rhodoszi ill. máltai lovagoknak is hívták őket. Eredetileg betegápolásra szerveződő rend, de a keresztes hadjáratok során jelentős katonai szerepük is volt. A keresztes államok bukása után Ciprusra, majd Mltára helyezték át székhelyüket.

A keresztények számára az a terület, ahol Jézus élt. Ide zarándokoltak el bűneik megbánásáért megbocsátást remélve.

A szentek, próféták vagy hősök testének maradványai vagy használati tárgyaik, amelyeknek szakrális szerepet, földöntúli hatalmat tulajdonítottak. Az ősi vallásokban is megtalálható fetisizmusra vezethető vissza.

(1202-1204) III. Ince pápa új keresztes hadjáratot hirdetett, melynek célja a Szentföld kulcsának tekintett Egyiptom elfoglalása lett volna. A lovagok szállítását Velence vállalta magára, ám nem az eredeti cél felé hajóztak, hanem először Zára várát foglalták el, majd Konstantinápoly ellen indultak. Konstantinápoly Genova szövetségese volt, s így Velence kereskedelmi vetélytársa, azaz meggyengítése a kereskedőváros érdekeit szolgálta. Az 1054-es egyházszakadás miatt előállt helyzetben a pápa sem ellenezte a lépést. Konstantinápoly kifosztása után létrehozták az 1261-ig fennálló Latin Császárságot.

Levante a Földközi-tenger keleti partvidékének összefoglaló neve már az ókorban, egyben az egyik középkori távolsági kereskedelmi útvonal neve is. Görögország nyugati részétől a Földközi-tenger keleti partvidékéig terjed, irányítói: Velence, Genova és Pisa voltak. Főbb árucikkei elsősorban luxuscikkek: a selyem, a fűszer, a drágakő és az illatszer. Ezek mind a Távol- és Közel-Keletről kerülnek be arab közvetítéssel az európai kereskedelem körforgásába.

Valamely szent hely felkeresése vezeklési vagy hitgyakorlási (pl. hálaadás, természetfeletti erők segítségének kérése, stb.) okokból.

Másképp német lovagrend. Eredetileg a német keresztes zarándokok betegápoló szolgálataként szerveződött meg, 1192-től lett lovagrend. Tagjai csak német lovagok lehettek, de szabályaik a templomos rendéhez hasonlóak voltak. 1226-ban kezdték meg a porosz területek elfoglalását, Marienburg központtal létre is hozták a Baltikumban saját államukat. A földrajzi adottságok lehetővé tették számukra a térség tengeri kereskedelmének ellenőrzését, amivel sértették a környező országok gazdasági érdekeit. Lengyelország és Litvánia perszonáluniója lehetővé tette, hogy az egyesült seregeik több alkalommal legyőzzék a német lovagrendet (pl. 1410-ben Grünwaldnál), majd 1466-ban el kellett ismerniük a lengyel király hűbéri hatalmát is. A 16. századtól területük a brandenburgi hercegség része lett. Magyarországra II. András hívta be őket azért, hogy megvédjék Erdélyt a kunok betöréseitől. 1211-ben a Barcaságban telepítette le a király a lovagokat, de amikor 1224-ben területüket önálló állammá nyilvánították és felajánlották a pápának, akkor kiűzte őket az országból.