A középkori ember életét a hét minden egyes napján, a nagy ünnepek alkalmával a kereszt ény vallás hitbéli, erkölcsi törvényei szabályozták. Az alábbiakban a vallásos élet mindennapjaiba tekintünk be. A szentségek és az egyházi ünnepek természetesen nemcsak a középkori ember életét szabályozták, hanem mind a mai napig alapvető elemei a keresztény egyházak tanításainak és a hívők életének.

A szentségek szent cselekmények, amelynek révén a hívő ember különleges isteni kegyelemben részesül. A katolikus és a görögkeleti egyház hét szentséget ismer.

A keresztség vízzel való leöntéssel, meghintéssel vagy vízbemerítéssel történik a Szentháromság nevében. A megkeresztelt megtisztul az eredeti bűntől, és a gyermek ekkor válik az egyház tagjává. A keresztelés a mennybejutás elengedhetetlen feltétele.

A bérmálás szentségében a hívő nagykorúvá válik, megerősíti hitét és alkalmas lesz a hit terjesztésére. A serdülő fiatalokat a püspök bérmálja, a szertartás része az olajjal való megkenés, a püspöki kézrátétel. A bérmálkozó keresztneve mellé bérmanevet vesz fel.

Az oltáriszentséget Jézus Krisztus rendelte az utolsó vacsorán, amikor tanítványainak kenyeret és bort adott, amelyet előzőleg saját testévé és vérévé változtatott, és parancsot adott nekik, hogy ők is hasonlóképpen cselekedjenek. Az oltáriszentség, a kenyér és a bor a mise során átlényegül Krisztus testévé és vérévé, melyet a hívő a misén áldozás útján vesz magához. A katolikus vallás előírja, hogy minden hívő egy évben legalább egyszer, húsvétkor, megtisztult lélekkel - vagyis gyónás után - áldozzék. A korai időkben két szín alatt, azaz kenyér és bor vételével áldoztak a hívők: a kenyeret jobb kezükbe kapták, a bort pedig a kehelyből itták. Később csak ostyával, vagyis kovásztalan kenyérrel áldoztak, a 13. században pedig az egyház megszüntette a két szín alatti áldozást, és a hívek csak az ostyát vehették magukhoz. Ezzel két szín alatti áldozás a papság kiváltsága lett, ami később súlyos konfliktusokhoz vezetett az egyházon belül (huszitizmus, reformáció).

A gyónás (bűnbocsánat szentsége) során a hívő megbánja elkövetett bűneit, azokat elsorolja a pap előtt, erős fogadalmat tesz a bűnök elkerülésére, végül a pap által kiszabott büntetést (penitencia) elvégzi, amely rendszerint imádkozásból, elmélkedésből, jócselekedetek elvégzéséből áll.

A betegek szentsége (utolsó kenet) során a pap a súlyos betegnek eltörli bűneit, elengedi az azokért járó büntetéseket, megsegíti az utolsó órákat. A betegek szentségének kiszolgálása imádságból, és a beteg érzékszerveinek (szem, fül, orr, száj) szentelt olajjal való megkenéséből áll.

A házasság szentségében az egyház megszenteli a férfi és a nő életközösségét. A házasság lényegi sajátsága az egység, egy férfi és egy nő életközössége - vagyis egy életben csak egyszer köthető -, és a felbonthatatlanság, azaz a kötelék csak a halállal szűnik meg.

A papi rend szentségének felvétele az egyházi rend tagjává avatja a jelöltet, a felszentelés után kiszolgáltathatja a szentségeket, igét hirdethet, gondozza a rá bízott hívők lelkét. Az egyházi rendhez csak férfiak tartozhatnak, a világi papok és a szerzetesek is cölibátusra vannak kötelezve (latin: caelibátus = nőtlenség, magyarul: cölibátus).

Az egyházi ünnepek napjai a Nap vagy a Hold járásához igazodnak. Az előbbiek az állandó, az utóbbiak a mozgó ünnepek. Állandó ünnep például a karácsony (december 25.), az újév (január 1.), a szentek és Szűz Mária ünnepei. A változó ünnepek egy része a húsvét idejétől függ, amely a tavaszi napéjegyenlőséget (március 21.) követő első holdtölte utáni vasárnapon ünnepelnek, ezért a húsvét március 22-e és április 25-e közé eshet. Minden ünnep esetében nemcsak az ünnep napját, hanem az előtte való napot is ünnepnek tekintették, és vigíliának ("virrasztás") nevezték.

Karácsonykor Jézus születésnapját ünneplik. A karácsonyt megelőzi az advent ("jövetel"), amely a karácsonyt megelőző négy vasárnap ünnepe, és felkészülés Krisztus eljövetelére. Karácsony előestéjén (december 24.) mondják az éjféli misét, amikor a pap Jézus születését adja hírül a hívőknek.

Szilveszter este hálaadó istentiszteletet tartanak, a közösség számot vet az elmúlt év történéseivel, a születésekkel, a halálokkal, az esküvőkkel, és köszönti az új esztendőt.

Január 6-án van vízkereszt, a háromkirályok és Jézus megkeresztelésének ünnepe. Ekkor emlékeznek meg a kánai mennyegző csodájáról és Lázár feltámasztásáról is.

Február a vidám farsang ideje, melynek utolsó napja a húshagyókedd. Másnap van hamvazószerda, szigorú bűnbánati és vezeklőnap. Ezután kezdődik a húsvétig tartó negyven napos nagyböjt, ami Jézus negyven napos böjtölésére emlékeztet, és a hívő böjtölésével osztozik Jézus szenvedésében. A böjti időszakban nem szabad húst enni, ritkábban szabad csak táplálkozni és nem szabad "jóllakni".

A kereszténység legnagyobb ünnepe a húsvét, Jézus kereszthalálának és feltámadásának ünnepe. A húsvétot közvetlenül megelőző hét a nagyhét, ami virágvasárnap kezdődik, ez Jézus diadalmas jeruzsálemi bevonulásának az ünnepe. A nagyhét utolsó három napja a nagycsütörtökkel kezdődik, amely Jézus utolsó vacsorájának ünnepe; ezt követően a nagypéntek Jézus kereszthalálára, a nagyszombat Krisztus halálára és sírjára emlékeztet. Szombat este ünnepi misén emlékeznek meg a feltámadásról, amelyet körmenet követ. Vasárnap a feltámadást ünnepi ebéddel köszöntik, húsvét hétfő a felszabadult vidámságé, a locsolás ősi termékenységi hagyományt idéz. Húsvétkor vált szokássá Krisztus kínszenvedésének történetét előadni (passió).

Pünkösd a húsvétot követő ötvenedik napra esik, ekkor küldte el Krisztus a Szentlelket az apostolokhoz, akik ezután megkezdték az evangélium hirdetését. Pünkösd az egyház születésnapja is, mert ezen a napon léptek az apostolok a nyilvánosság elé.

November 1-jén és 2-án van a halottak napja és mindenszentek napja, az elhunytakra való emlékezés szomorú ünnepe.