A honfoglalás korának társadalma

A honfoglalás kori magyar társadalom törzsi szervezetben élt. A törzsek apajogú nemzetségekből és nagycsaládokból épültek fel. A nép egésze hét törzsre oszlott: Nyék, Megyer, Kürt-Gyarmat, Tarján, Jenő, Kér, Keszi. A törzsnevek közül csak az első kettő finnugor, a többi ótörök eredetű, de ez nem jelent feltétlenül hasonló etnikai származást is. A hetes tagoltság nem vérségi leszármazás útján keletkezett, hanem mesterséges képződmény volt: a törzsek száma összefüggött a hadrenddel, amelyet a derékhad mellett három-három részből álló jobb- és balszárny alkotott. A mesterséges beosztást bizonyítja, hogy a Kürt és a Gyarmat törzseket tudatosan egyesítették. A hét törzshöz csatlakozott a kabarok három törzse, amelyet szintén egy törzsbe szerveztek, feladatuk valószínűleg a határvédelem volt. Minden törzsnek saját szállásterülete volt, de hogy az egyes törzseké mely területre esett, ma sem tudjuk pontosan.

A határok védelmének kiépítése bizonyítja, hogy a letelepülés a Kárpát-medence területén tudatos, megtervezett akció volt. Az összes törzsi területet gyepűvel választották el a környező népektől. E területvédő határsáv egyrészt természetes akadályokból állt (hegyes-sziklás, erdős, mocsaras területek), másrészt a veszélyes pontokon kiegészülhetett mesterséges akadályokkal is (árkok, kő-, fa-, földtorlaszok). Bizonyos távolságokra "őrök, strázsák, lövők" telepei kerültek, ők vigyáztak a többnyire lakatlan és gyakran járhatatlan területekre. E feladatot a katonai segédnépek kapták.

Bár a honfoglalás kori magyar vezérek névsora nem maradt fenn, 1200 körül Anonymus történetíró a családi hagyományok alapján összeállított egy vezérnévsort, melyben valós és téves nevek is szerepelnek: Álmos fia Árpád, Előd fia Szabolcs, Kündü fia Kurszán, Ónd fia Ete, Tas fia Lél (Lehel), Huba és Tétény (Töhötöm) fia Harka.

A törzsszövetség élén a fejedelem állt, aki Árpád nemzetségéből került ki, hiszen Kurszán halála után megszűnt a kettős fejedelemség. Az öröklési rend a nomád szokásokhoz igazodott és a seniorátus elvét követte, azaz a vezetés mindig a legöregebb férfit illette meg. A fejedelem elsősorban saját törzsének parancsolt, de neki volt alárendelve a többi törzsfő is. Szállásterülete a Kárpát-medence közepén, a Duna két partján terült el. A fejedelem után rangban még mindig a gyula következett, az ő országa Erdélyt ölelte fel. Ez a tisztség már nem jelentett akkora hatalmat mint a korábbi hadvezéri méltóság, feltehető, hogy Tétény (Töhötöm) vezérre és leszármazottaira szállt. A harmadik méltóság a horka vagy harka volt, aki bírói szerepet töltött be.

A törzsfők, akik az úr címet viselték, saját szállásterületükön szinte korlátlan hatalmat gyakoroltak. Az előkelők harmadik csoportját a nemzetségfők alkották, akik a bő nevet viselték ekkor. A bők, akik egy-egy törzs vezető rétegét alkották és megyényi területeket kormányoztak, külön szállásokon telepedtek meg nyájaikkal, szolgáik hadával, szálláshelyük jól elkülönült a köznép falvaitól.

A fejedelem, a törzs- és nemzetségfők hatalmát katonai kíséretük biztosította. Ennek tagjai szolgálatukért szállást, eltartást, ruhát és fegyvert kaptak uruktól. Ők az előkelőktől eltérően faluszerű településeken éltek, együtt néhány szolgájukkal és a szolgálatukra rendelt köznéppel, az ínekkel. E katonai kíséret adta a kalandozó hadjáratok fő erejét.

Az előkelők hatalma alá tartozott a köznép, vagy akkori nevén az ínek. Falvaikat, szálláshelyüket a nemzetségfők jelölték ki, s a közrendűek különböző termék- és munkaszolgáltatással tartoztak a törzs- és nemzetségfőknek.

A köznépen belül volt egy másik jelentős réteg is, a szolgáló népek. Ők eredetileg a fejedelem (később a király) szolgálatára voltak kötelezve, nem szabadok voltak, hanem szolgarendűek. A szolgálónépek falvai valamely kézműipari tevékenységet végeztek és annak termékével adóztak, vagy meghatározott szolgálattal tartoztak a fejedelemnek. E falvak emlékét több száz, foglalkozást jelentő helynév őrizte meg. Ezek arra utaltak, hogy a település milyen szolgálatra volt kötelezve - pl.: Ács(i), Fazekas, Halász(i), Kovács(i), Lovász(i), Szakács(i), Szántó, Szekeres, Szűcs(i) stb.