- A középkor története (476--1492)
- A korai középkor
- Európa újjászületése
- 10 foglalkozás
totem
Az ember állatokkal vagy növényekkel történő rokonítása, amikor egyes csoportok az általuk tisztelt állattól – pl. medve, farkas, teknős, kígyó stb. – eredeztették magukat, és a totemállat tiszteletére szertartásokat rendeztek.
nagycsalád
A legközelebbi vérrokonok alkotják a több generáció együttélésével létrejövő nagycsaládot. A család élén általában a legidősebb férfi állt.
szláv
Indoeurópai eredetű nyelvet beszélő nép, őshazájuk az Oderától a Dnyeperig húzódó erdős vidéken terülhetett el. A törzsi szervezetben élő szlávokat a germánok vándorlása késztethette arra, hogy a 6. században elhagyják ezt a területet és nyugati, valamit déli irányban húzódjanak el. Az újonnan elfoglalt területek elhelyezkedése alapján nyugati, déli és keleti szlávokra szokás őket osztani.
domino-elv
Az eurázsiai sztyeppék nomád állattenyésztő népeinek (hunok, szkíták, szarmaták, alánok, avarok stb.) a szárazságot okozó felmelegedés miatt új legelők után kellett nézniük. A keletről így megkezdődő nomád vándorlás lavinaszerű népmozgást indított el, azaz minden nép nyugat felé próbált menekülni a kelet felől érkezők elől.
pápa (Krisztus földi helytartója)
Eredetileg minden püspök megszólítása volt, de jelentése leszűkült a római püspöknek, akit Szent Péter utódának tartottak, a megszólítására. A római katolikus egyház feje, egyben a Vatikán állam uralkodója. A pápai tisztséget választás útján töltik be.
bíboros (kardinális)
(kardinális) az egyházi hierarchiában a pápát követő második méltóság. A pápa nevezi ki, de vissza is vonhatja a megbízatást. A bíboros feladatai közé tartozik a pápaválasztás, a tanácsadás, egyházkormányzati feladatok ellátása, illetve az új pápa hivatalba lépésig a bíborosok testülete kormányozza a pápai államot.
misszionárius
A hitterjesztést végző szerzetesek, egyházi személyek. Szűkebb értelemben a keresztény egyházak hitfelfogásának, az evangéliumoknak a tejesztését végző személy, aki a hitetleneket vagy más vallásúakat szeretné egyháza és hite számára megnyerni.
Pápai (Egyházi) Állam
Másképp: Vatikán. A pápaság által létrehozott, a pápák uralma alatt álló feudális állam, amely évszázadokon át a pápaság világi hatalmának alapja volt. A bizánci közigazgatás megszűntével a pápa, aki Rómában a legnagyobb gazdasági és politikai hatalom birtokosa volt, több közép-itáliai tartomány feudális urává vált. Az egyházi államot Nagy Szent Gergely alapította a 6 és 7. század fordulóján. Egyházszervezet a szerzetességből és a világi papságból áll.
Kis Pippin
Frank majordomus, majd 751 és 768 között király. Martell Károly fia. A Karoling-dinasztia első királya, akinek királlyá választását az általa trónra juttatott pápa is szentesítette. (Cserébe jelentős területeket hódított vissza a langobárdoktól a pápa javára.)
káptalan
A kanonokok területe, amely a katolikus székesegyházak vagy az egyházmegye területén lévő más katolikus egyházi testületek (pl. szerzetesrendek) mellett működik. A magyarországi káptalanok hiteles helyekként működtek (oklevelek kiállítása, hiteles másolása, birtokokra vonatkozó okiratok kiállítása), hitelességet igazoló pecsétjük volt. A káptalanokban megőrizték az oklevelek másolatait vagy tartalmi kivonatait, melyek vitás kérdések esetén perdöntőnek bizonyultak. A káptalani székhelyeken iskolákat is fenntartottak, ahol a hét szabad művészetet oktatták, ill. itt készítették elő felsőbb tanulmányokra készülő ifjakat.
eretnek
Olyan egyházhoz vagy vallási közösséghez tartozó ember, aki – elsősorban a katolikus egyház – által képviselt dogmáktól, hitelvektől eltérő tanokat hirdet. A római katolikus egyház tanításai, hatalma, a papság életmódja ellen fellépő vallási mozgalmak jelentős szerepet játszottak az európai történelem alakulásában. (Pl. katarok, ariánusok, husziták.) Ezen mozgalmak ellen szervezte meg a katolikus egyház az inkvizíciót.
patriarcha
A tartományok vallási vezetői a korai kereszténység korában. A barbár támadások következtében összeomló Római Birodalom területén öt városnak és vallási vezetőinek (Róma, Alexandria, Antiochia, Jeruzsálem, Konstantinápoly) kiemelt szerep jutott vallási téren, mert ezek keresztény közösségeit a hagyomány szerint még az apostolok alapították.
Iustiniánus
527 és 565 között bizánci császár, aki a Római Birodalom egyesítését tűzte ki célul, de csak részben tudta végrehajtani. Uralkodásához kötődik a római jog törvénygyűjteménybe szerkesztése is.
iszlám
Mohamed által alapított világvallás (622). Egyistenhitű vallás, azt követeli, hogy az ember feltétel nélkül fogadja el a világ abszolút ura, Allah akaratát. A hittételek és a vallási kötelességek igen szigorúak, öt pillérük a hitvallás, az imádkozás, az alamizsna, a böjt és a mekkai zarándoklat. Az iszlám több fontosabb elemet a keresztény és a zsidó vallásból vett át. Szent könyve a Korán. Életvitelre vonatkozó előírások is szabályozzák a hívek életét (ilyenek pl. az étkezési előírások) és nagy jelentőséget tulajdonítanak a hagyományok tiszteletének. Miután a hagyományok a helyi szokásoknak megfelelően eltérőek az iszlám vallást követő országokban, ezért jelentős különbség van a hit mindennapi gyakorlásában. Két, egymással olykor fegyveres harcban álló irányzata síita és a szunnita.
szunnita
A Próféta szokásait és a közösséget követő gyülekezet, az iszlám ortodoxnak tekintett irányzata. A szunniták szerint az uralkodónak feltétlen engedelmeskedni kell, még akkor is, ha zsarnoki módon gyakorolja uralmát, hiszen a legfőbb elvnek az iszlám közösségének egységét tartják. Mohamed tanításait, élete történetét és cselekedeteit tartalmazó szunnákat követik, a történeti iszlám közösség érvényességét és folytonosságát hirdetik.
mecset
Mohamedán templom. Az arab elnevezés: meghajlás, leborulás helye arra utal, hogy a muszlim ima közben többször is meg kell hajolni. A nagymecsetek neve a dzsámi.
Mohamed
(570 k. – 632) Teljes nevén Abul Kászim Muhammad Ibn Abdallah, az iszlám vallás megalapítója. Mekkában született, szegény pásztorfiú volt, majd feleségül vett egy gazdag özvegyasszonyt, így karavántulajdonos lett. Immáron érett fővel és anyagi függetlenséggel a karavánok vezetőjeként járta végig a kereskedelmi utakat, s gyűjtött újabb ismereteket, melyek fontos szerepet játszottak az életének 40. évében bekövetkező gyökeres vallási átalakulásban. Fokozatosan vonult vissza a kereskedői hivatástól, s vallásos látomásainak adta át magát. A Mekkától északra fekvő Híra-hegy egyik barlangjában elmélkedett, s egyik nyugtalan álmában isteni hangra lett figyelmes. Álmát értelmezte, hogy Gábriel arkangyal jelent meg előtte, s azzal bízta meg, hogy legyen népének prófétája, s állítása szerint ekkor kapta meg a Korán első darabját is (pl. 96. szura). Ezt szembefordult a mekkai írástudókkal, s összefoglalta tanait, melyet iszlámnak nevezett. 622. július 16-án elhagyta Mekkát. Ezt nevezi a történetírás hidzsrának, s ez az esemény szolgál az arab időszámítás alapjául. A prófétát Medina lakói többségében elfogadták mind politikai, mind ideológiai vezetőnek, akinek így sikerült az addigi vérségi (nemzetségi) kötelék helyett egy új szervezeti formát, az ummát - vallási közösséget - létrehozni. Több összecsapás után 630-ban 10 ezer főnyi sereggel jelent meg Mekka falai előtt. Felvetette a mekkaiakkal az iszlámot, leromboltatta a Kába körüli pogány jelképeket, szobrokat, s vallásba iktatta a fekete kő tiszteletét. Ezzel sikerült kompromisszumos megoldást kötnie a mekkaiakkal. Később követeket küldött a félsziget arab törzseihez, aki azután Mohamed mellé álltak. 631-ben kitiltotta a nem mohamedánokat Mekkából (9. szura), s meghirdette híveivel a hitetlenek elleni szent háborút, a dzsihádot. A keresztény oázisok elleni harcokkal indították el az arab hódítás folyamatát, s ezáltal az umma vallásiból politikai közösséggé alakult át.
ramadán
Az iszlámban a 9., azaz böjti hónap. A ramadan az iszlám öt alapelvének egyike, s mint ilyen, betartása minden muszlim számára kötelező, bár nem egyforma szigorúsággal. A böjt napkeltétől napnyugtáig tart, s ezalatt tilos inni, enni, dohányozni.
kalifa
Az iszlám államok világi és vallási vezetőinek címe volt. A mohamedán szokásjog (szunna) alapján az ún. szunniták Mohamed próféta törzséből választották a kalifát, a siíták viszont Mohamed vér szerinti örököseit ismerték el törvényes kalifának. A kalifákat eleinte választották, később örökítették hatalmukat, dinasztiákat alkottak. A 13. századig arab dinasztiák tagjai, majd a 16. század elejéig az egyiptomi mameluk szultánok, 1527–1924 között a török szultánok viselték e méltóságot.
hidzsra
[arab] (kivonulás) Mohamed Medinába való költözése, az iszlám történetének első pontosan rögzíthető dátuma: 622. július 6. S bár futásnak szokás értelmezni ezt az eseményt, valójában nem menekülés, hanem előzetes megállapodás alapján történt átköltözés volt.
Arab Birodalom
A 7. századtól az iszlám hódításaival kialakuló birodalom, amely az Arab-félszigetről indult, majd magába foglalta többek között Mezopotámiát, Észak-Afrikát, az Ibériai-félszigetet, Kis-Ázsiát, a mai Irán területét. A hatalmas kiterjedésű Birodalom a belső megosztottság, a trónharcok és a külső fenyegetések miatt a 10. századtól fokozatosan széthullott. A Birodalom, majd később részeinek élén is a kalifák álltak.
Poitiers
Város Franciaország nyugati részén. 732-ben itt állította meg a Martell Károly vezette frank sereg az arab előrenyomulást.
szolgálati birtok
A feudális birtoktípusok egyike. Nyugat-Európában korai feudalizmus idején a dominus (hűbérúr) adta a vazallusnak minden kötelezettség nélkül, a jóindulat, támogatás elnyerése céljából. Az adománybirtok fiúágon öröklődött, örökös hiányában viszont visszaszállt az adományozóra.
mufti
Muzulmán jogtudós, a török közigazgatási egységek, a vilajetek, ill. a szandzsákok fontos hivatalnoka volt. Többnyire a Korán alapján nyilvánított jogi kérdésekben véleményt, a kádi rendszerint ennek alapján mondott ítéletet.
mór
A 8. századtól nevezték így az Észak-Afrikába és a Pireneusi-félszigetre érkező arab hódítókat. Európába 711-ben érkeztek. 1492-ben űzték ki az utolsó fegyveres csoportjaikat, ez a folyamat a reconquista. A kikeresztelkedett mórokat moriszkoknak hívták.
szunna (hádisz)
Hádisz vagy szunna (hagyomány) mindazon tettek, magyarázatok és mondások gyűjteménye, amelyek Mohamedtől származnak, de a Koránba nem kerültek be. Kb. 600 ezer, a prófétának tulajdonított mondatból és "szent szokás"-ból kellett kiválasztani a hiteleseket. A szunna körüli viták az iszlám szakadásához vezettek.
Klodvig
(481-511) Frank király, véres harcok árán ő egyesítette a különböző frank törzsek területét. A közigazgatás megszervezése (grófságok) és a kereszténység felvételével biztosította hatalmát az erős hadsereg mellett.
középkor
Történelmi korszak. A fogalmat az itáliai humanisták vezették be, és az antiktól saját korukig tartó időszakot értették alatta. A történészek a kezdetét általában 476-hoz, a Nyugat-római Birodalom összeomlásához, mint szimbolikus évszámhoz kötik, de a középkorra jellemző társadalmi, gazdasági folyamatok már a 3–4. évszázad folyamán megfigyelhetők. A történettudományban a középkor végét illetően igen széles időskálán helyezkednek el az álláspontok. Van, aki Bizánc elestét (1453), mások Amerika felfedezését (1492), megint mások a reformáció indulását (1517) tartja annak, a marxista megközelítés pedig az angol polgári forradalomig (1640) datálja.
majordomus
Udvari főméltóság a Merovingok által irányított Frank Birodalomban az 5. század végétől. Eleinte az udvartartás vezetője, a hadsereg parancsnoka, a Meroving királyok hatalmának meggyengülésével, a 7. századtól azonban a tényleges hatalom birtokosa volt. A legjelentősebb majordomus Martell Károly, akinek 732-ben sikerült megállítania az arab előretörést Poitiers-nél. Fia, Kis Pippin megszerezte a királyi címet.
kelta
Indoeurópai népcsoport, amelynek több ága alakult ki, így Európa majd minden nagyobb térségében megtalálhatók a kelta törzsek.
államalapítás
Egy adott területen élő emberek tartós és szervezetten működő közösséget hoznak létre, amelyet egy testület vagy egy személy irányít, vagyis a közösség felett főhatalmat gyakorol.
dialektus
Nyelvjárás, nyelvváltozat.
I. Madarász Henrik
919-936 között a keleti frank területek királya, a Karoling dinasztia tagja. Merseburgnál az ő csapata győzték le a magyarokat 933-ban.
Hitvalló Edward
(1042-1066) Anglia királya, ő alapította Westminsterben az apátságot. 1161-ben avatták szentté.
Német-római Császárság
962 és 1806 között állt fenn ez az állam, amelyet a Római Birodalom örökösének tartottak alapítói. Uralkodója a császár, akinek hatalma, befolyása az évszázadok során sokszor változott.
Capeting
Francia uralkodóház, amelynek tagjai 987-1328-ig uralkodtak Franciaország trónján.
21. századi közoktatás - fejlesztés, koordináció (TÁMOP-3.1.1-08/1-2008-0002)