A hűbériség a király és a földesurak, valamint a nagyobb és kisebb földbirtokosok közötti kapcsolatot jelentette. Ettől meg kell különböztetnünk az uradalmi rendszert, amely a földesúr és a földesúr birtokán élő alattvalók közötti viszonyt határozta meg a kora középkorban.

A hűbéri rendszer kiformálódása felbomlasztotta és átalakította a germán társadalmak alapvető rendjét. A társadalmi egyenlőtlenség már nem a szabadok és a szolgák közötti különbséget jelentette, hanem az új nemesség és a harcértékét vesztett, szabadságát fokozatosan elvesztő parasztság ellentétét. Az új földbirtokos nemesség a parasztokat függő helyzetbe kényszerítette, gyakorlatilag "szolgájává" tette, a volt szolgák pedig szolgarendűek maradtak.

A kora középkorban mind a királyok, mind a megadományozott egyházi és világi birtokosok uradalmaikon éltek. Az uradalom nagy kiterjedésű földbirtok volt falvak tucatjaival, azok lakosságával, a hozzá tartozó hatalmas földekkel, erdőkkel, és legelőkkel. Az uradalom központja a megerősített udvarház volt, itt élt a földbirtokos és családja, a katonai kíséret és a szolgaszemélyzet. Ezek az udvarházak lettek a későbbi várak alapjai, amely azt bizonyítja, hogy az uradalmak nem csupán gazdasági feladatotokat láttak el, hanem egy-egy terület hatalmi-politikai központjai is voltak.

Az uradalomban élő parasztok a földesúr örökös szolgálatára voltak kötelezve, minden tekintetben az úr alattvalóinak számítottak. Kezdetben "röghöz voltak kötve", vagyis nem hagyhatták el lakóhelyüket, különböző adókkal és szolgáltatásokkal tartoztak uruknak, aki nem csupán parancsolt nekik, de bíráskodott is felettük. Az adókat nem pénzben, hanem természetben szedték, és a parasztok robottal, ingyenmunkával tartoztak az uradalomnak.

A Római Birodalom fejlett árutermelő gazdálkodása - amely elválaszthatatlan volt a pénzgazdálkodástól - a népvándorlás századaiban elenyészett, a városok szinte elnéptelenedtek, a pénzforgalom, a kereskedelem a korábbi töredékére zsugorodott.

Ezen okokból a kora középkorban a gazdálkodás központjaivá az uradalmak váltak, amelyek öne Egy kora középkori udvarház és falu llátásra rendezkedtek be, és csak nagyon keveset termeltek piacra. Az uradalom - a luxuscikkeket leszámítva, amely amúgy is nagyon kevesek kiváltsága volt - szinte minden mezőgazdasági és kézműipari termékét maga állította elő. A föld terményeit éléstárakban gyűjtötték össze; a műhelyekben, a malmokban robotmunkát alkalmaztak vagy szolgákkal dolgoztattak. A parasztok terménnyel adóztak, amit a földesúr és személyzete fel is élt. Az árutermelés hiánya a földesurakat is uradalmukhoz kötötte, ennek terményeit helyben fogyasztották el, és ha az ország területén több birtokuk is volt, akkor családjukkal és kíséretükkel utazgatva végiglátogatták udvarházaikat. Az állandóan úton lévő Nagy Károly ugyanígy élte fel birtokainak terményeit!