A reklám etikai szabályozásának indokoltsága
Az erkölcsi szabályozást az erkölcs és a jog eltérései indokolják. Az etikai értékelés képes – az erkölcs sajátosságaiból adódóan, s persze sajátos eszköztárával – reklámélet problematikájának legteljesebb lefedésére, tartalmának legszélesebb körű, legsokoldalúbb, legkonkrétabb szabályozására. Adott területen, tevékenységi körökben indokolt az adott korra, társadalomra érvényes, de az általánoson túlmutató, sajátos erkölcsi viszonyokat feltárni, s eszerint erkölcsi normákat, követelményeket, értékeket, szabályozást megfogalmazni. A reklámélet is ezek közé a területek közé tartozik, hiszen morálisan kiemelt jelentőséggel bír. A lakosság fogyasztói énjének közérzetét a reklám igen nagy súllyal befolyásolja, ezért is indokolt a sajátos erkölcsi normák megfogalmazása, az etikai tartalmú konfliktusok elemzése, értékelése és kezelése.
A közízlésnek és a versenytársak érdekeinek megfelelő reklámtevékenység betartása.
A Magyar Reklámetikai Kódex forrásai
Az 1920-ban, Párizsban megalakult Nemzetközi Kereskedelmi Kamara először 1937-ban jelentette meg a Nemzetközi Reklámetikai Kódexét, amelyet felhasználásra tag-országai számára ajánlott. Azóta a Kódexet többször átdolgozták, pontosították, az élethez igazították, a gazdaság változó körülményeinek megfelelően aktualizálták, továbbfejlesztették. E kódexek kimondják, hogy ezzel a nemzeti és nemzetközi jogon alapuló etikai önszabályozás eszközét kívánták az érdekeltek kezébe adni. A Kódexet szellemében és egyúttal betű szerint is alkalmazni kell. A Kódex a hirdetés teljes tartalmára vonatkozik, beleértve minden szót, számot, a képi megjelenítést, a zenét és a hanghatásokat. Az Európai Közösség országai, s azok etikai kódexei fentieket alapvető útmutatásként figyelembe veszik.