Az erővektor
Azok a fizikai mennyiségek, amelyeknek nagysága és iránya is van: vektormennyiségek. A vektormennyiségeket kézírásban felülhúzással (F), nyomtatott szövegben vastag betűvel (F) különböztetjük meg a nem vektormennyiségek jeleitől.
Az erőt szerkesztéseknél mint vektort, irányított szakasszal ábrázoljuk.
Az erővektor jellemzésének összefoglalása
Az erővektor egyenes, két végén lehatárolt szakasz.
Az erő hatásvonala a támadásponton átmenő, erőirányú egyenes. Az erő – a statikai, szilárdságtani szerkesztéseknél – hatásvonalán tetszőlegesen eltolható.
Az erő nagyságát a vektor hosszával jellemezzük. Ez a hossz függ az erőmértéktől. Az erőmérték egy választott hosszegységnek megfelelő erő nagyságát jelenti. Megadja, hogy egy adott hosszúságú szakasz hány Newton erőnek felel meg. Például 1 cm = 100 N; vagyis 1 cm hosszú vonaldarab 100 N nagyságú erőnek felel meg.
Síkban ábrázolt vektor irányát a vízszintes tengely pozitív irányával bezárt szög jellemzi.
Az erő értelmét mutató nyilat szerkesztésnél általában az erővektor közepén (esetleg a végén) helyezzük el.
Az erő jellemzője a támadáspont is, támadáspontja azonban csak koncentrált erőnek van.
Az erővektor a testre ható erő nagyságát és irányát szemléltető irányított szakasz.