A csővezeték jelleggörbéje lényegében nem más, mint a veszteséges áramlás diagramja. A jelleggörbe statikus szakasza a szintkülönbségből és nyomáskülönbségből származó energiaigényt, a dinamikus szakasz pedig a folyadék mozgásából és az emiatt fellépő veszteségből keletkező energiaigényt ábrázolja. Ha a szállítás nyitott térből nyitott térbe, vízszintes tartályok között valósul meg, akkor csak a jelleggörbe veszteséget tartalmazó dinamikus ágát kell figyelembe venni . Egyenes szakaszokat és idomokat egyaránt tartalmazó csővezeték esetében a veszteség:
[J/N], ahol n az egyenes szakaszok száma, m az idomok száma. Újabban a veszteséget a szivattyú által kifejtett nyomásra, illetve a csőhálózat teljes nyomásveszteségére vonatkoztatva határozzák meg:
[Pa], ahol ρ a folyadék sűrűsége, [ ]

Az általános kialakítású csővezetékben V mennyiségű folyadék áramlik a nyitott tartályból (1. pont) a zárt tartály felé (2. pont). A két pont között ( ) szintkülönbség és ( ) nyomáskülönbség van, valamint a csővezeték átmérőjének változása miatt az áramlási sebesség is változik. A szállítás során a szintkülönbséget, az áramlási sebességkülönbséget, a technológiai igényekből fakadó nyomáskülönbséget, valamint az áramlási veszteséget is fedezni kell.:

A szállítás energiaigénye grafikusan ábrázolható. Ezt a diagramot csővezeték-jelleggörbének nevezik. A csővezeték jelleggörbe pontjai megmutatják az egységnyi súlyú folyadék szállításához szükséges fajlagos energia értékét. A jelleggörbe különböző szakaszokból áll. Egyes szakaszai függetlenek a folyadék mozgásától, tehát az áramló mennyiségtől. A veszteségi és mozgási energiát kifejező szakaszok pedig csak valóságos áramlás esetén alakulnak ki.

Folyadékszállításnál a mozgó folyadék súrlódása a csőben energiaveszteséggel jár. Hosszú, egyenes csővezetékkel a veszteség könnyen kimutatható. A csővezeték vízszintesen fekszik, tehát . és átmérője mindenhol azonos, tehát . A folytonossági- és a Bernoulli-törvény együttes alkalmazásából az következne, hogy a és nyomások is azonosak. Ha a vizsgálóberendezés két végéhez higannyal töltött U-csöves nyomáskülönbség-mérőket kapcsolunk, feltételezhetnénk, hogy azok a légkörhöz viszonyított nyomás esetében azonos mértékben térnek ki, vagyis a környezet légköri nyomásához viszonyított belső nyomáskülönbség azonos. A kísérletet elvégezve a műszerek kitérése között azonban különbséget tapasztalunk: a két pont között mérhető nyomáskülönbség van, ami az áramlási veszteséggel arányos.

A folyadékok szállítását biztosító csőhálózat nem csak egyenes csövekből, hanem az irányváltoztatáshoz szükséges idomokból és különböző elzáró szerelvényekből áll. Az idomok és szerelvények megváltoztatják az áramlás jellegét, irányát és csökkentik a folyadék energiáját, azaz veszteséget okoznak. Az idomok és csőszerelvények vesztesége szintén függvénye a Reynolds-számnak, valamint az idom alakjának. Az ellenállás-tényezők értékét táblázatok rögzítik. Szokásos számítási alak:
J/N, ahol: a szerelvény ellenállási együtthatója.
Érdemes megfigyelni, hogy az idomok ξ ellenállástényezője az egyenes csőre vonatkozó alakkal azonos, tehát ez utóbbit értelmezzük úgy, mint a sima cső ellenállástényezőjét, és a λ-t, mint csősurlódási együtthatót. Az idomok és szerelvények ellenállását régebben az azonos ellenállású egyenes csövekhez viszonyították, és egyenértékű csőhossz megnevezéssel illették. A korszerű csőhálózat számításoknál ez a megközelítés már elavult.

A folyadékszállítás egyik meghatározó tulajdonsága az áramlási jelleg, amelyet a Reynolds-számmal fejezünk ki. Akár egyenes csőben, akár az egyes idomokban az áramlási ellenállás, és így a szállítási energiaigény is a Reynolds-szám nagyságától függ.

---

A csőben áramló folyadék a súrlódási veszteség következtében veszít az energiájából. A súrlódási veszteség a cső ellenállásától függ, amely a cső hosszától, átmérőjétől, az áramló folyadék sebességétől és sűrűségétől, valamint a cső és folyadék egymásra hatásából keletkező csősúrlódási együtthatótól függ.

A csőhálózatban elhelyezett idomok és szerelvények az áramlás útját megtörik, az áramlást fékezik. Ez a hatás veszteséget okoz: a folyadék veszít energiájából. Az idomok energiacsökkentő ellenállása a geometriai jellemzők mellett az idomban fellépő áramlási képtől, turbulenciától, az egyes részeken fellépő visszaáramlástól is függ.

A folyadékok szállításával való vizsgálatokat általában nem egy-egy konkrét esetre, hanem a folyadékok tulajdonságait is magába foglaló áramlási formákra vezetjük vissza, illetve arra általánosítjuk. Az áramlást legjobban leíró információ a Reynolds-szám, amely tartalmazza a csővezeték geometriai adatát, az áramlás sebességét és a folyadék fizikai tulajdonságait (sűrűség, viszkozitás) is. Ha a csővezetékek, idomok, keverők és egyéb áramlástechnikai eszközök ellenállását, energia átalakító tulajdonságait a Reynolds-szám függvényében vizsgáljuk, akkor a kapott eredmények bármilyen szállítási körülményre és anyagra alkalmazhatók.

---