Gasztronómiai hagyományok
A magyar konyha eredete a magyarság történelmével szorosan összefügg. A hús fogyasztása jellemezte őseink étkezési szokásait, azonban azok változatossága, csak a hosszú évszázadok alatt fejlődött ki mai formájára. A magyar konyhát számos nemzet hagyománya érintette, a török hódoltság idején a sertés fogyasztás lett elterjedt. Az olasz konyhából a fokhagyma, vöröshagyma felhasználásának módját vette át a magyar gasztronómia, valamint a száraz tészták elkészítési változatait. Az Amerikából származó burgonya, paradicsom, paprika ma már elválaszthatatlan kelléke a magyar konyhának, oly mértékben elterjedt használata, hogy már-már magyar eredetű alapanyagoknak tűnnek. Azonban ezen alapanyagok felhasználása országokként és nemzetekként eltérő, feldolgozásuk, tálalásuk változatos.
A lakodalommal kapcsolatos hagyományok
A magyar gasztronómia egyik kiemelkedő eseménye a lakodalom. Az ifjú házaspár megünneplését hivatott összejövetel nem képzelhető el bőséges, kimerítő étkezés nélkül. A család és barátok összesereglenek és jókedvvel, fogyasztják a tradicionális magyar ünnepi ételek garmadát. A lakodalom első fogása tradicionálisan a húsleves, amely magával ragadó illatával, zamatos ízével és aranysárga színével indítja az ünnepi együttlétet. Ezt követően a főételek bőséges választéka következik, ami sertés, marha, szárnyas vagy vad húsból is készülhet, vagy akár az előbb felsorolt összes húsfajta felvonultatása is lehet. Köretként általában többféle formában elkészített burgonyát szervíroznak, valamit a gyomrot megterhelő zsíros ételek könnyítésére szolgáló savanyúságot. A desszert általában többféle, a házi jellegű magyar túrós, meggyes, almás, pite és rétes egyaránt kedvelt Magyarországon. Az esküvői torta több féle lehet, de a magyar szokásoknak megfelelően általában Esterházy torta. Tradicionálisan éjfélkor következik még egy főfogás, a töltött káposzta, amely ízével teszi még ünnepibbé az egyébként is fennkölt alkalmat. A lakodalom nem telhet el a kiváló minőségű tájegységi magyar borok nélkül, valamint a magyar gyümölcspálinkák gyakori fogyasztásának hiányában.
A kemence, mint hagyományos eszköz
A kemence szót és építményt a magyarság a Dél-Orosz pusztákon ismerte meg, amelynek két legjellegzetesebb formáját a tűztere határozza meg, ez alapján lehet nyitott és zárt. A palóc kemence téglalap alakú, alacsony építésű, az alföldi pedig, búbos-, vagy boglyakemence. A Dunántúlon és Erdélyben kialakult szokás szerint, a nyílt tűzhely fölé cserépből, vagy kőből készített sütőharangot helyeztek. A kemence nagyságát az határozta meg, hogy hány kenyeret lehetett benne sütni. Náddal, tőzeggel, vagy rőzsével fűtötték. A kemencéhez hozzáépített szabad kémény szolgált disznóölés után a sonka, a kolbász és a szalonna füstölésére. A sütésen és főzésen kívül több funkciója volt a kemencének, ez biztosította a szoba fűtését és világítását is.
21. századi közoktatás - fejlesztés, koordináció (TÁMOP-3.1.1-08/1-2008-0002)
