Kisebbségi védelem alkotmányos meghatározása
A magyar alkotmány védi a nemzeti és etnikai kisebbségeket. Biztosítja kollektív részvételüket a közéletben, saját kultúrájuk ápolását, anyanyelvük használatát, az anyanyelvű oktatást, a saját nyelven való névhasználat jogát.
Kisebbségi jogok
A kisebbségeknek joguk van a kisebbségi léthez és a kisebbségként történő fennmaradáshoz. Tilos a kisebbségek beolvasztására, a nemzeti vagy etnikai arányok megváltoztatására, a kisebbségek erőszakos ki- vagy áttelepítésére törekvés, a kisebbségi csoportok vagy személyek hovatartozása miatti üldözése vagy jogai gyakorlásának akadályozása.
A diszkrimináció általános tilalmából fakadóan az emberi és állampolgári jogok bármiféle megkülönböztetés nélkül megilletik a nemzeti vagy etnikai kisebbséghez tartozó polgárokat is, bármilyen hátrányos megkülönböztetésük szigorúan tilos. Éppen azért a nemzeti és etnikai kisebbségi csoportokat és azok tagjait speciális büntetőjogi védelem is megilleti: a Btk. büntetni rendeli ugyanis a népirtást, az apartheidet, a nemzeti, etnikai, faji vagy vallási csoport tagja elleni erőszakot, valamint a közösség elleni izgatást. Ugyanakkor azonban pozitív állami beavatkozásra van szükség annak érdekében, hogy a kisebbségek jogegyenlőségét olyan intézkedésekkel segítsék, amelyek kiküszöbölik - vagy legalábbis csökkentik - az esély-egyenlőtlenségeket.
A kisebbségi jogok védelmére, a visszásságok kivizsgálására az Országgyűlés életre hívta a nemzeti és etnikai kisebbségi jogok országgyűlési biztosának jogintézményét.
Egyéni kisebbségi jogok
A szabad identitásválasztás alapján mindenkinek joga van ahhoz, hogy szabadon vállalja valamely kisebbséghez való tartozását, és ezt szabad akaratából kinyilváníthassa.
A kisebbséghez tartozó polgárok politikai és kulturális esélyegyenlőségét az állam köteles elősegíteni. A kisebbséghez tartozók korlátozás nélkül vehetnek részt a közéletben, pártokat, más társadalmi szervezeteket hozhatnak létre.
A kisebbségi lét fontos színtere a család. Minden nemzeti és etnikai kisebbség tagjának alapvető joga, hogy a családi élettel kapcsolatos kisebbségi hagyományokat tiszteletben tarthassa és ápolja, a családi ünnepeket és az azokhoz kapcsolódó egyházi szertartásokat anyanyelvén tartsa meg. A kisebbségi polgár szabadon megválaszthatja saját és gyermeke nevét, azt anyanyelvén is anyakönyveztetheti és a hivatalos okmányokban anyanyelvén is feltüntetheti.
A kisebbséghez tartozó személyeknek joguk van anyanyelvük, történelmük, kultúrájuk, hagyományaik megismeréséhez, ápolásához, gyarapításához és továbbadásához; jogosultak részt venni az anyanyelvű oktatásban és művelődésben; kapcsolatot tarthatnak anyaországuk vagy anyanemzetük állami, közösségi intézményeivel, más országokban élő kisebbségekkel.
A nemzeti és etnikai kisebbséghez tartozás különleges személyes adatnak minősül, csak törvény előírása alapján vagy az érintett írásbeli hozzájárulása esetén kezelhető.
Kollektív kisebbségi jogok
A kisebbségi közösségeknek joguk van megőrizni, ápolni, erősíteni és átörökíteni kisebbségi önazonosságukat; ápolni és fejleszteni történelmi hagyományaikat és nyelvüket; megőrizni és gyarapítani tárgyi és szellemi kultúrájukat; kezdeményezni az anyanyelvű óvodai nevelés és az oktatás feltételeinek megteremtését; kialakítani saját nevelési, oktatási, kulturális és tudományos intézményhálózatukat.
A kisebbségeknek joguk van társadalmi szervezetek, helyi és országos kisebbségi önkormányzatok létrehozására. A kisebbségeknek joguk van az országgyűlési képviseletre is, jóllehet a kisebbségek országgyűlési képviseletére vonatkozó külön törvényi szabályozás mindezidáig nem született meg.
21. századi közoktatás - fejlesztés, koordináció (TÁMOP-3.1.1-08/1-2008-0002)
