A Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény (Btk.) XVIII. fejezete tartalmazza a vagyon elleni bűncselekményeket. A vagyon elleni bűncselekmények közös jellemzője, hogy jogi tárgyuk elsősorban a tulajdoni, vagyoni viszonyok védelmét szolgálja. Vagyon elleni bűncselekmények: a lopás, a sikkasztás, a csalás, a hűtlen kezelés, a hanyag kezelés, a rablás, a kifosztás, a zsarolás, a rongálás, a jogtalan elsajátítás és az orgazdaság.

A büntetőjogban alkalmazott fogalmak. Gyermekkorú a 14. életévét be nem töltött személy. A gyermekkorúság a büntetőjogban büntethetőséget kizáró ok.Fiatalkorúnak minősül a büntetőjogban a 14-18 éves életkor közötti személy. A fiatalkorú büntetőjogi felelősségre vonásával kapcsolatban enyhébb szabályok érvényesülnek, mint a felnőttkorú elkövető esetén.

Történelmileg változó társadalmi tömegjelenség, amely egy meghatározott területen és időben elkövetett bűncselekményeket, elkövetőiket és sértettjeiket foglalja magába.

A gyermek szellemi, erkölcsi és testi fejlődésének biztosítására irányuló jogalkotó és gyakorlati tevékenység, amelyet az állam és a társadalom együttesen fejt ki.

Az Európai Unió Tanácsa 2001. május 28-án hozott döntése értelmében a bűnmegelőzés minden olyan intézkedés és beavatkozás, amelynek célja vagy eredménye a bűnözés mennyiségi csökkentése, az állampolgárok biztonságérzetének minőségi javítása, történjék az a bűnalkalmak csökkentésével, a bűnözést előidéző okok hatásának mérséklésével, vagy a sértetté válás megelőzésével.

A gyermekek veszélyeztetettségének több oka lehet: anyagi; környezeti és magatartási okból veszélyeztetettek.
Az ismertté vált fiatalkorú bűnelkövetők döntő többsége olyan hátrányos helyzetű, marginális családi környezetből származik, ahol a szegénység, a munkanélküliség és a napi szociális problémák meghatározó élményt jelentenek. Szüleik többsége segéd-, kisegítő vagy betanított munkás, foglalkozás vagy munkanélküli. Már kora gyermekkorukban szegregált és marginalizált környezetben élnek. A kedvezőtlen társadalmi-gazdasági adottságok miatt az ország keleti régiói olyan bűnkibocsátó területekké váltak, ahol az országos átlagnál magasabb a gyermek- és fiatalkorú bűnelkövetők gyakorisága. A fiatalkorú bűnelkövetők jelentős rétege nem dolgozik, nem is tanul.

A hátrányos, illetve többszörösen hátrányos helyzetben levő személyek esetében használt fogalom. Az a helyzet, amikor valaki a társadalom átlagos szintjétől lemarad, a társadalom alsó szélére kerül különböző okok folytán, azaz marginalizálódik.

A helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvény lehetővé teszi a települési önkormányzatok számára különböző feladatok hatékonyabb ellátása érdekében a szabad társulást.
A társadalmi bűnmegelőzés nemzeti stratégiájáról szóló 115/2003. (X. 28.) OGY határozat a városok biztonságának fokozása érdekében a közösségi bűnmegelőzés egyik fontos elemének tartja a bűnmegelőzési önkormányzati társulások létrehozását a városok és vonzáskörzetük között.
A Rendőrségről szóló 1994. évi XXXIV. törvény szintén lehetővé teszi, hogy a bűnmegelőzés elősegítése érdekében a területileg illetékes rendőri szerv és az illetékességi területen működő önkormányzatok, a közbiztonsággal összefüggő feladatok ellátásának társadalmi segítésére és ellenőrzésére - a közbiztonság fenntartásában érintett állami és társadalmi szervezetek bevonásával - bűnmegelőzési és közbiztonsági bizottságot hozzanak létre.

A közhasználatra szolgáló minden olyan magán-, állami vagy önkormányzati tulajdonban álló terület, amely mindenki számára korlátozás nélkül igénybe vehető, ideértve a közterületnek közútként szolgáló és a magánterületnek a közforgalom elől el nem zárt részét is.

A közterületi bűnözés elsősorban a városokhoz kötődő jelenség. A tipikus városi (közterületi) bűncselekmények:
a gépjármű-bűnözés, a közterületen elkövetett személy elleni támadások és rablások (az erőszakos bűnözés látható része) az ún. utcai bűnözés, a nyilvános helyen történő lopás, betöréses lopás, illetve gépkocsifeltörés.

Jogilag szabályozott olyan közállapot, a társadalmi együttélés olyan tényleges helyzete, amelyben biztosított, hogy a természetes személyek és közösségek életét, testi épségét, működését és vagyonát ne érhesse jogtalan támadás.

Az Alkotmányban és más jogszabályokban meghatározott törvényes rend, a társadalmi együttélés normáinak megfelelő állami és társadalmi viszonyok rendje.

Az áldozattanban használt terminológia; az a személy, aki bűncselekmény következtében sérelmet szenvedett, beleértve a testi vagy szellemi sérülést, érzelmi szenvedést, gazdasági veszteséget vagy alapvető jogai lényeges csorbítását volt.

A latin eredetű "victima" kifejezés jelentése: áldozat. A viktimizáció az áldozattá válást jelenti.

A kilátástalan szociális és válságos egyéni élethelyzetben levők részére nyújtott menedék, segítség. Ilyenek pl. az átmeneti szállások, az éjjeli menedékhely, a nappali melegedő, a népkonyha, a Családok Átmeneti Otthona, a Shelter.

A 18. életévét még be nem töltött sértett.

A helyreállító (restoratív) igazságszolgáltatás egyike a XX. század elejétől megjelent igazságszolgáltatási koncepcióknak és gyakorlatoknak. A helyreállító igazságszolgáltatás középpontjában az áldozat érdekeinek képviselete, a bűncselekménnyel okozott kár és sérelem helyreállítása áll. Lényegi ismérveihez tartozik ezen túlmenően a közösség részvételének biztosítása az igazságszolgáltatásban, az elkövető rehabilitálása és összességében a közbiztonság erősítése.

Az a személy, aki áldozattá válhat. Általánosságban bárki áldozattá válhat, azonban vannak olyan rizikófaktorok, amelyek növelik az áldozattá válás esélyét. Például: meghatározott személyi kör: gyermekkorú, nő, idős ember, rokkant, stb.

A sértett: az a személy, akinek a jogát vagy jogos érdekét a bűncselekmény sértette vagy veszélyeztette; a büntetőeljárási jogban használt fogalom. El kell határolni a passzív alany fogalmától. Passzív alany: a büntető anyagi jogban ismert fogalom; az a fizikai értelemben vett dolog, akire nézve a bűncselekményt elkövették.

A Btk-ban szabályozott intézkedési nem. A pártfogó felügyelet elrendelésének akkor van helye, ha a feltételes szabadság, illetve a próbaidő eredményes elteltéhez az elkövető rendszeres figyelemmel kísérése szükséges. A próbára bocsátott vagy a felfüggesztett szabadságvesztésre ítélt visszaeső valamint az, akivel szemben a vádemelést elhalasztották, pártfogó felügyelet alatt áll.
A pártfogó felügyelet alatt álló személy köteles a jogszabályban és bírósági határozatban előírt magatartási szabályokat megtartani, a pártfogóval rendszeres kapcsolatot tartani és részére az ellenőrzéshez szükséges felvilágosítást megadni.
A pártfogó felügyelet célja, hogy az elkövető ellenőrzésével és irányításával elősegítse annak megakadályozását, hogy ismételten bűncselekményt kövessen el, és segítséget nyújtson a társadalomba való beilleszkedéséhez, az ehhez szükséges szociális feltételek megteremtéséhez.

Az a visszaeső, aki mindkét alkalommal ugyanolyan vagy hasonló jellegű bűncselekményt követ el.

A büntetések és az intézkedések végrehajtásáról szóló 1979. évi 11. törvényerejű rendelet szabályozza az elítéltek utógondozásának kérdését, amelynek célja, hogy a szabadságvesztésből szabadultnak segítséget nyújtson a társadalomba beilleszkedéshez, és az ehhez szükséges szociális feltételek megteremtéséhez. A szabadságvesztésből szabadult elítélt segítséget és támogatást kérhet, különösen a munkába állásához, a letelepedéséhez, szállásbiztosításához, a megkezdett tanulmányai folytatásához, gyógykezeléséhez és gyógyító eljáráshoz. Az utógondozást a pártfogó felügyelő végzi, a helyi önkormányzatok, a munkáltatók, a karitatív és öntevékeny szervezetek közreműködésével.
Ha a szabadult személynek nincs megfelelő munkahelye és szállása, elő kell segíteni az olyan munkáltatónál való elhelyezkedését, amely szállást is nyújt, és a büntetés-végrehajtási szervekkel, valamint a pártfogó felügyelővel együttműködve szervezetten támogatja a szabadságvesztésből szabadult személyek beilleszkedését a társadalomba.

Az a személy, akit a szándékos bűncselekmény elkövetését megelőzően visszaesőként végrehajtandó szabadságvesztésre ítéltek, és az utolsó büntetés kitöltésétől vagy végrehajthatóságának megszűnésétől a szabadságvesztéssel fenyegetett újabb bűncselekménye elkövetéséig 3 év nem telt el.

Bűnismétlőnek minősül az a személy, :
1. akinek a korábbi vagy az aktuálisan elkövetett bűncselekménye gondatlan volt.
2. akit a korábbi bűncselekménye miatt nem végrehajtandó szabadságvesztésre ítéltek.
3. akit szándékos bűncselekmény miatt harminc napot meg nem haladó végrehajtandó szabadságvesztésre ítéltek.
4. akit szándékos bűncselekmény miatt harminc napot meghaladó, végrehajtandó szabadságvesztésre ítélték, de a büntetés kitöltésétől, vagy a végrehajthatósága megszűnésétől az újabb bűncselekmény elkövetéséig már három év eltelt.

A szándékos bűncselekmény elkövetője, ha korábban szándékos bűncselekmény miatt végrehajtandó szabadságvesztésre ítélték, és a büntetés kitöltésétől vagy végrehajthatósága megszűnésétől az újabb bűncselekmény elkövetéséig 3 év még nem telt el.

A társadalomba való beilleszkedés, amely elősegítése érdekében az állam különböző programokat hirdet meg.