Karl Marx vezette be ezt a kategóriát , amely az ún. formációelméletéhez kapcsolódik. A formációelmélet szerint az emberiség történetében az ősközösségi társadalom felbomlása után az emberiség történelmében az alábbi gazdasági-társadalmi formációk különböztethetők meg egymást követően: az ún. ázsiai termelési mód, a rabszolgatartó társadalom, a feudális társadalom, a kapitalizmus és a szocialista társadalom.

A nők elszegényedése. A társadalmi nemek közötti diszkriminációból fakadóan a nőket nagyobb mértékben veszélyezteti a szegénység.

Olyan országok, amelyekben az egy főre jutó GDP alacsony. Fejletlen ország pl. Etiópia.

Az ún. új szegények kategóriája a rendszerváltás óta jelent meg. Ide sorolhatók: a munkanélküliek; a rokkantnyugdíjasok; az özvegyi nyugdíjasok; a háztartásbeliek. Az új szegények nagyobb arányban kerülnek ki a hagyományos szegények köréből.

Az ősközösségi társadalom felbomlása után kialakult gazdasági-társadalmi formációk, amelyekben a társadalmi fejlődés meghatározott fokán különböző alá-fölérendeltségi viszonyban levő osztályok vannak.

Statisztikai megközelítésben az a település, amelynek 5000-nél alacsonyabb a lélekszáma. Más megközelítésben olyan település, ahol kevésbé fejlett az infrastruktúra.

Településeken, nagyvárosokban különböző társadalmi rétegek és etnikai csoportok elkülönülése.

Olyan országok, amelyekben az egy főre jutó GDP magas. Fejlett ország pl. Japán.

Az a régió (ország), amely a centrummal gazdasági kapcsolatban áll, ugyanakkor a gazdasági fejlődésben lemaradt.

Az a régió (ország), amely gazdaságilag fejlett.

Egy jelenség az ember meghatározott életszakaszában jelentkezik jellemzően. A szegénység például a vonatkozó vizsgálatok alapján életciklus-jelenség. Az egyik ilyen "szegénységszakasz" közvetlenül a házasságkötés után a gyermekek megszületésével lép be, a szülők megöregedése után ismét megfigyelhető egy "szegénységszakasz".

A társadalom tagjai személyes szükségletkielégítésének szintje, amely különböző tényezők alapján mérhető: az anyagi javak, a szolgáltatás, a kulturális és egészségügyi tényezők és az életmód tekintetében.

Az a tendencia, hogy a városi népesség aránya növekszik.

A hagyományos szegénység a korábbi korszakban is megfigyelhető volt. Elsősorban az alacsony iskolai végzettségű, községi lakóhellyel rendelkező szakképzetlen munkások és mezőgazdasági dolgozók körében volt korábban jellemző. Az új szegények jobbára ebből a körből kerülnek ki.

A magyar társadalomban a roma etnikumon belüli szegénység az átlagosnál jóval magasabb.

Olyan személy, akinek nincs lakása, otthona, hajléka. A hajléktalanságnak lehetnek gazdasági, társadalmi, természeti (katasztrófa) és egyéni okai.

A nagyváros és vonzáskörzete.

A demográfiai szegénység egyik jellemzője, hogy a szegénység egyre inkább áttolódik az idősebb korosztályoktól a gyermekek irányába. A rendszerváltás nagy vesztesei közé tartoznak a gyermekek.

Az emberiség fejlődésének kezdeti korszaka, az ősközösségi társadalom, amelyben a társadalom még nem differenciálódott, a közösség tagjainak életére a gyűjtögető és a vadászó életmód volt a jellemző.

Olyan társadalom, amelyben a foglalkoztatottak jelentős része az iparban dolgozik és amelynek a szerkezetét, intézményeit az ipari munka követelményei határozzák meg.

A a jelenség, hogy a település városias jellege emelkedik.

Felszereltség; a gazdasági-társadalmi tevékenység zavartalanságát biztosító alapvető létesítmények rendszere, pl. lakás, kereskedelem, közművelődés, közlekedés, stb.

Formális megközelítésben az a település, amelynek városi rangja van. Statisztikai megközelítésben az a település, amelynek 5000-nél magasabb a lélekszáma. Szociológiai megközelítésben olyan település, amely saját lakossága és a környező községek számára központi funkciókat lát el.

Leromlott fizikai állapotú, szegények lakta városrész.

Azok a személyek, akik hajlandóak lennének dolgozni, de nem találnak munkát, amely lehet ciklikus (időszakos) vagy strukturális munkanélküliség. A ciklikus munkanélküliség a kereslet alacsony szintjével magyarázható, a strukturális munkanélküliség az üres állások és a munkaerő-kínálat területi vagy foglalkozási ág szerinti eltéréséből fakad.

A lakosságnak a város belsejéből az elővárosokba történő vándorlása.

A nem magyar állampolgár és a hontalan személy. Hontalan az, akit saját törvényei szerint egyetlen állam sem ismer el állampolgárának.

A nemzetközi vándorláshoz kapcsolódó fogalom, amely azt jelenti, hogy az adott országba való belépés és tartózkodás jogszabályi feltételei fennállnak.

A betegségek előfordulásának gyakorisága egy adott népességen belül.

Vándorlás, helyváltoztatás. A lakosság tömeges lakóhely-változtatása egy országon belül, illetve áttelepülése egyik országból egy másik országba.

A népességszám változását jelentő folyamat.

A a jelenség, amikor az egyén munkahelye és lakóhelye különböző településeken van, ezért a lakóhelyéről naponta, vagy hetente oda-vissza utazik (ingázik) a munkahelyére. Az ingázás megkülönböztetendő a belső migráció fogalmától.

A népesség újratermelődése.

Bevándorolt (letelepült) személy az a külföldi, aki valamely országba beköltözik letelepedés céljából. A külföldiek beutazásáról és tartózkodásáról szóló 2001. évi XXXIX. törvény (idegenrendészeti törvény) tartalmazza a letelepedési engedély megadásának feltételeit. Az a személy, aki a letelepedési engedélyt megkapja, "letelepült" státusszal rendelkezik. A korábbi idegenrendészeti törvény a letelepedés szinonimájaként a bevándorlást értette, így a bevándorolt státusz ekvivalens a letelepült státusszal.

A nemzetközi vándorláshoz kapcsolódó fogalom, amely azt jelenti, hogy az adott országba való belépés és tartózkodás jogszabályi feltételei nem állnak fenn.

A szülőképes korban levő női népességre jutó születések száma.

A a jelenség, hogy a jobb társadalmi rétegből származó személynek nagyobb esélye van jobb pozícióba kerülni, mint a hátrányos rétegből származó személynek.

Az a külföldi állampolgár vagy hontalan személy, aki faji, illetőleg vallási okok, nemzeti hovatartozás, meghatározott társadalmi csoporthoz tartozás avagy politikai meggyőződése miatti üldözése, az üldözéstől való megalapozott félelme miatt az állampolgársága - hontalan esetén szokásos tartózkodási helye - szerinti országon kívül, a Magyar Köztársaság területén tartózkodik, és nem tudja, vagy az üldözéstől való félelmében nem kívánja annak az országnak a védelmét igénybe venni, feltéve, hogy az érintettet kérelmére a menekültügyi hatóság menekültként elismerte.

A lakosság tömeges áttelepülése egyik országból egy másik országba. A nemzetközi migráció legális, ha az áttelepülés jogszabályi feltételei fennállnak, illegális, ha az országba történő belépés és tartózkodás jogszabályi feltételei nem állnak fenn.

Halálozási arány, latin kifejezéssel: mortalitás.

Valakinek a társadalmi helyzete a szüleihez képest változik meg.

"Nyitott az a társadalom, amelyben a mobilitási esélyek egyenlőtlensége kicsi, az egyik társadalmi rétegből a másikba való átlépés könnyű.
Zárt az a társadalom, amelyben a mobilitási esélyek egyenlőtlensége nagy, az egyik társadalmi rétegből a másikba való átlépés nehéz."

Valaki foglalkozási pályája során lép át másik társadalmi helyzetbe.

Az állandó vándorlás az állandó lakóhely megváltoztatását, az ideiglenes vándorlás a tartózkodási hely megváltoztatását jelenti.

Ideiglenes menedékben részesülő: a Magyar Köztársaság területére tömegesen menekülők olyan csoportjába tartozó külföldi, amelyet a Kormány vagy az Európai Unió erre felhatalmazott intézménye azért részesített ideiglenes menedékben, mert a külföldiek a hazájukból fegyveres konfliktus, polgárháború vagy etnikai összecsapás, illetőleg az emberi jogok általános, módszeres vagy durva megsértése - így különösen kínzás, embertelen vagy megalázó bánásmód - miatt elmenekülni kényszerült.

A népességszámmal és a népesedési folyamatokkal foglalkozó tudomány.

Valamely területen, vagy közösségben élő emberek összessége. Minden társadalmat egy adott népesség tagjai alkotnak.

A demográfiai adatok egyik forrása a népszámlálás. A népszámlálás valamely terület lakosságának meghatározott időközönként történő számbavétele a lakosság számának, összetételének és életviszonyainak meghatározása céljából. Magyarországon 1870-ben volt az első népszámlálás. Azóta tízévenként kerül rá sor.

Az állampolgárság egy természetes személy és egy szuverén állam közötti sajátos jogi kapcsolat, amely mind az állampolgár, mind az állam számára jogokkal és kötelezettségekkel jár. A legfontosabb jogokat és kötelességeket az Alkotmány rögzíti. A magyar állampolgárok korlátozhatatlan joga a hazatérés Magyarországra, valamint a kiutasítás tilalma az ország területéről. A magyar állampolgárokat külföldön megilleti a diplomáciai és a konzuli védelemhez való jog. A magyar állampolgárság mellett bejelentett magyarországi lakóhelyhez kötött a választójog, a közügyek vitelében való részvétel és közhivatal viselésének joga, a szociális biztonsághoz való jog. A magyar állampolgárok Alkotmányban meghatározott kötelezettsége a honvédelmi kötelezettség és a közteherviselés.

Valaki házasságkötéssel kerül át másik társadalmi helyzetbe.

A demográfiai adatok egyik forrása az éves népmozgalmi statisztika. Magyarországon 1876 óta közlik az évi születések, házasságkötések és elhalálozások számát.

Átrétegződés; az egyén vagy a család társadalmi helyzetének megváltozása az életpálya során.

Aki hazájába - hontalan esetén a szokásos tartózkodási helye szerinti országba - átmenetileg azért nem küldhető vissza, mert ott halálbüntetésnek, kínzásnak, embertelen vagy megalázó bánásmódnak lenne kitéve, és nincs olyan biztonságos harmadik ország, amely befogadja.

A belső migrációhoz kapcsolódóan az odavándorlás és az elvándorlás különbségét, míg a nemzetközi migrációhoz kapcsolódóan a bevándorlás(immigráció) és a kivándorlás (emigráció) közötti különbséget jelenti.

A lakosság tömeges lakóhelyváltoztatása egy országon belül. A belső vándorlás megkülönböztetendő az ingázás fogalmától.

Olyan szervezett csoport, amelynek célja nem a politikai hatalom megszerzése, hanem a politikai döntések saját érdekeiknek megfelelő befolyásolása.

A jóléti állam által biztosított támogatások rendszere. A jóléti juttatások körébe sorolhatók:az ingyenes egészségügyi alapellátás, ingyenes oktatás. Ezen kívül a pénzbeli ellátások (nyugdíj, táppénz, családi támogatások, időskorúak járadéka, rendszeres szociális segély, lakásfenntartási támogatás, ápolási díj, átmeneti segély, temetési segély), természetben nyújtott szociális ellátások (köztemetés, közgyógyellátás, egészségügyi szolgáltatásra való jogosultság, adósságkezelési szolgáltatás), valamint a szociális alapszolgáltatások és szakosított ellátási formák.

Országos népi kezdeményezést legalább 50 000 választópolgár nyújthat be. Az országos népi kezdeményezés arra irányulhat, hogy az Országgyűlés hatáskörébe tartozó kérdést az Országgyűlés tűzze a napirendjére. Az országos népi kezdeményezésben megfogalmazott kérdést az Országgyűlés köteles megtárgyalni. Országos népi kezdeményezés esetén két hónapig lehet aláírást gyűjteni.

A szociális biztonsághoz való jogot az Alkotmány az alábbiak szerint fogalmazza meg: A Magyar Köztársaság állampolgárainak joguk van a szociális biztonsághoz; öregség, betegség, rokkantság, özvegység, árvaság és önhibájukon kívül bekövetkezett munkanélküliség esetén a megélhetésükhöz szükséges ellátásra jogosultak.

Népuralom; olyan politikai rendszer, amelyben a hatalmat a nép által megválasztott képviselők gyakorolják.

A végrehajtó hatalom gyakorlása, a közigazgatás legfelsőbb szerve.

Olyan szervezett csoport, amelyeknek kifejezett célja a politikai hatalom megszerzése és megtartása.

A képviseleti demokrácia elve. A népszuverenitás elvéből következik a népképviseleti szervek demokratikus választások útján való létrehozása és az államszervezet élén való elhelyezése. Ennek alapján a népszuverenitás akkor valósul meg, ha széleskörű a választójog, ha képviseleti szervekben különböző politikai irányzatok, a csoportérdekek, a helyi közösségek érdekei, a nemzeti foglalkozási érdekek kifejeződhetnek, ütközhetnek és hathatnak egymásra. Az alkotmány kimondja: "A Magyar Köztársaságban minden hatalom a népé, amely a népszuverenitást választott képviselői útján, valamint közvetlenül gyakorolja". Az alkotmány értelmében az országgyűlés a Magyar Köztársaság legfőbb államhatalmi és népképviseleti szerve.

A fejlett piacgazdaságokban kiterjedt szociálpolitikai tevékenységet folytató állam.

Kevésbé szervezett csoport, amelynek célja a társadalom alapvető problémájának megoldása, amely érdekében mozgósít.

Olyan viszonyrendszer, amelyben a hatalom birtokosának módja van arra, hogy rábírja a hatalmának alávetett személyeket arra, hogy az ő akarata szerint cselekedjenek, függetlenül attól, hogy egyetértenek-e vele, vagy sem.

"Országos népszavazás és népi kezdeményezés tárgya az Országgyűlés hatáskörébe tartozó kérdés lehet.
Országos népszavazást döntéshozatal vagy véleménynyilvánítás céljából lehet tartani, a népszavazás elrendelésére kötelezően vagy mérlegelés alapján kerül sor. Országos népszavazást kell tartani legalább 200 000 választópolgár kezdeményezésére. Mérlegelés alapján országos népszavazást a köztársasági elnök, a Kormány, az országgyűlési képviselők egyharmada vagy 100 000 választópolgár kezdeményezésére az Országgyűlés rendelhet el.Nem lehet országos népszavazást tartani pl. a költségvetésről; személyi és szervezetalakítási kérdésekről, a Kormány programjáról; a rendkívüli jogrendhez kapcsolódókérdésekről; stb. Az ügydöntő országos népszavazás eredményes, ha az érvényesen szavazó választópolgárok több mint fele, de legalább az összes választópolgár több mint egynegyede a megfogalmazott kérdésre azonos választ adott. Országos népszavazás elrendelésére irányuló állampolgári kezdeményezés esetén négy hónapig lehet aláírást gyűjteni."

A hatalomgyakorlás közvetlen formája a népszavazás és a népi kezdeményezés.

A lakosság, elsősorban a segítségre szoruló, szegényebb életkörülmények között élő rétegek anyagi, művelődési és társadalmi helyzetének javítását célzó politika.
A szociális igazgatásról és szociális ellátásokról 1993. évi III. törvény szabályozza a nemzetközi egyezményekben ( ENSZ Gazdasági, Szociális és Kulturális Jogok Egyezségokmánya, Európai Szociális Charta), továbbá az Alkotmányban meghatározott szociális jogok érvényre juttatása érdekében a szociális ellátások biztosításának feltételrendszerét. Ennek érdekében meghatározza az állam által biztosított egyes szociális ellátások formáit, szervezetét, a szociális ellátásokra való jogosultság feltételeit, valamint érvényesítésének garanciáit.

Kölcsönös kötelesség- és felelősségvállalás, összetartás. A politikai életben elsősorban a baloldali irányzatok és pártok számára alapvető érték- és közösségszervező elv.

Államtudomány; Valamely társadalmi csoportnak az államhatalom megszerzése és megtartása érdekében folytatott tevékenysége.

Politikai intézmény, amelynek feladata, hogy meghatározott területen az ott élő közösséget érintő ügyekben ésszerű döntéseket hozzon és azokat szükség esetén adminisztratív eszközökkel érvényesítse.

Parancsuralom; erőszakra támaszkodó korlátlan hatalom.

A patriarchátus eredeti értelmében apajogú társadalmat jelent, amelyben a férfi ágon tartják számon a leszármazást. Átvitt értelemben a "férfiuralmat" jelenti. A közéleti patriarchátus tehát a közéletben a férfiak dominanciáját jelenti.

A férfi és a női nem biológiai különbségei alapján kialakult magatartási forma, működés, amely tükröződik a nemek közötti társadalmi szerepek felosztásában is.

A nők egyenjogúságáért küzdő mozgalom.

Kedvezőtlen helyzet. Olyan helyzet, állapot, körülmény, amely valaki számára elmaradást vagy lemaradást jelenthet.

Az egyenlő bánásmód követelményének érvényesülését ellenőrző országos hatáskörű közigazgatási szerv. A hatóságot az esélyegyenlőségi ügyekért felelős miniszter felügyeli. A hatóság kérelem alapján, illetve a törvényben meghatározott esetekben hivatalból vizsgálatot folytat annak megállapítására, hogy megsértették-e az egyenlő bánásmód követelményét. A vizsgálat alapján határozatot hoz.

Az esélyegyenlőségi program alappillérének tekinti az illetékes kormányhivatal az Országos Esélyegyenlőségi Hálózat kiépítését. A hálózat elemei a nagyobb városokban működő ún. "Esélyek Háza", amelyek feladata a koordináció, a képzés,a tanácsadás, a segítségnyújtás, az esélyteremtés, a beilleszkedés folyamatának segítése azon társadalmi rétegek számára, akik különböző okokból hátrányos helyzetben vannak.

Hátrányos megkülönböztetés.

A férfi és a női nem közötti biológiai fejlődéstani különbözőség, eltérés.

Fogyatékos személy az, aki érzékszervi - így különösen látás-, hallásszervi, mozgásszervi, értelmi képességeit jelentős mértékben vagy egyáltalán nem birtokolja, illetőleg a kommunikációjában számottevően korlátozott, és ez számára tartós hátrányt jelent a társadalmi életben való aktív részvétel során. A fogyatékos személyek jogairól és esélyegyenlőségük biztosításáról szóló 1998. évi XXVI. törvény leszögezi, hogy a fogyatékos emberek a társadalom egyenlő méltóságú, egyenrangú tagjai, akik a mindenkit megillető jogokkal és lehetőségekkel csak jelentős nehézségek árán vagy egyáltalán nem képesek élni. Ezért a fogyatékos emberek hátrányainak enyhítése, esélyegyenlőségük megalapozása céljából törvényi garanciára van szükség.

A társadalom egymást kölcsönösen meghatározó alkotóelemeinek rendszert alkotó összefüggő egysége, amely a társadalom szerkezetének egészét átfogóan jellemzi.

A vonatkozó alkotmányos alapelvek: A Magyar Köztársaságban minden embernek veleszületett joga van az élethez és az emberi méltósághoz, amelyektől senkit nem lehet önkényesen megfosztani. A Magyar Köztársaság biztosítja a területén tartózkodó minden személy számára az emberi, illetve az állampolgári jogokat, bármely megkülönböztetés, nevezetesen faj, szín, nem, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni, születési vagy egyéb helyzet szerinti különbségtétel nélkül.
Az egyenlő bánásmód követelménye alapján a Magyar Köztársaság területén tartózkodó természetes személyekkel, ezek csoportjaival, valamint a jogi személyekkel és a jogi személyiséggel nem rendelkező szervezetekkel szemben az egyenlő bánásmódról és az esélyegyenlőség előmozdításáról szóló 2003. évi CXXV. törvény rendelkezései szerint azonos tisztelettel és körültekintéssel, az egyéni szempontok azonos mértékű figyelembevételével kell eljárni.

A Munka Törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény tartalmazza az ún. esélyegyenlőségi terv tartalmi elemeit. A munkáltató és a munkáltatónál képviselettel rendelkező szakszervezet (ennek hiányában az üzemi tanács) együttesen, meghatározott időre szóló esélyegyenlőségi tervet fogadhat el. Az esélyegyenlőségi terv tartalmazza a munkáltatóval munkaviszonyban álló, hátrányos helyzetű munkavállalói csoportok, így különösen

• a nők,
• a negyven évnél idősebb munkavállalók,
• a romák,
• a fogyatékos személyek,
valamint
• két vagy több, tíz éven aluli gyermeket nevelő munkavállalók vagy tíz éven aluli gyermeket nevelő egyedülálló munkavállalók

foglalkoztatási helyzetének - így különösen azok bérének, munkakörülményeinek, szakmai előmenetelének, képzésének, illetve a gyermekneveléssel és a szülői szereppel kapcsolatos kedvezményeinek - elemzését, valamint a munkáltatónak az esélyegyenlőség biztosítására vonatkozó, az adott évre megfogalmazott céljait és az azok eléréséhez szükséges eszközöket, így különösen a képzési, munkavédelmi, valamint a munkáltatónál rendszeresített, a foglalkoztatás feltételeit érintő bármely programokat.

Olyan helyzet, állapot, amelyben egynél több hátrány jelentkezik (rossz egészségi állapot, alacsony jövedelem), azaz a hátrányok halmozódnak.

Gör-lat.: Apajogú társadalom; a társadalom fejlődésének az a szakasza, amelyben a férfiaknak vezető szerepük van és a leszármazást is apai ágon vezetik.

Az esélyegyenlőtlenség szorosan kapcsolódik a társadalmi egyenlőtlenségek fogalmához. A társadalmi egyenlőtlenségek tekintetében két kategóriát különböztethetünk meg: a társadalmi pozíciók közötti egyenlőtlenségeket és a társadalmi pozíciókba való bejutás egyenlőtlenségeit. Ez utóbbit nevezzük esélyegyenlőtlenségnek.

Hátrányos helyzetben levő személy javára alkalmazott különbségtétel.

Az esélyegyenlőséghez közvetlenül kapcsolódik az Alkotmányban meghatározott emberi méltósághoz kapcsolódó és a diszkrimináció tilalmát megfogalmazó alapvető jog. Az egyenlő bánásmódról és az esélyegyenlőség előmozdításáról szóló 2003. évi CXXV. törvény kifejezésre juttatja, hogy az esélyegyenlőség előmozdítása elsősorban állami kötelezettség, amely azt jelenti, hogy az egyenlő bánásmód követelménye alapján a Magyar Köztársaság területén tartózkodó természetes személyekkel, ezek csoportjaival, valamint a jogi személyekkel és a jogi személyiséggel nem rendelkező szervezetekkel szemben a törvény rendelkezései szerint azonos tisztelettel és körültekintéssel, az egyéni szempontok azonos mértékű figyelembevételével kell eljárni.
A pozíciókba való bejutás esélyeinek egyenlősége azt jelenti, hogy a társadalom minden tagjának egyenlő esélye van arra, hogy a magasabb pozícióba bekerüljön.

A fiatalkor és a felnőttkor közötti életszakasz, kb. a 18. életévtől a húszas évekig, amelyben az egyén jogi értelemben nagykorú, de még nincs saját rendszeres munkahelye és jövedelme.

Az egyenlő bánásmódról és az esélyegyenlőség előmozdításáról szóló 2003. évi CXXV. törvény meghatározza a hátrányos megkülönböztetés közvetlen és közvetett megnyilvánulási formáit.
Közvetlen hátrányos megkülönböztetésnek minősül az olyan rendelkezés, amelynek eredményeként egy személy vagy csoport valós vagy vélt
neme, faji hovatartozása, bőrszíne, nemzetisége, nemzeti vagy etnikai kisebbséghez való tartozása, anyanyelve, fogyatékossága, egészségi állapota, vallási vagy világnézeti meggyőződése, politikai vagy más véleménye, családi állapota, anyasága (terhessége) vagy apasága, szexuális irányultsága, nemi identitása, életkora, társadalmi származása, vagyoni helyzete, foglalkoztatási jogviszonyának vagy munkavégzésre irányuló egyéb jogviszonyának részmunkaidős jellege, illetve határozott időtartama, érdekképviselethez való tartozása, egyéb helyzete, tulajdonsága vagy jellemzője miatt részesül más, összehasonlítható helyzetben levő személyhez vagy csoporthoz képest kedvezőtlenebb bánásmódban.
Közvetett hátrányos megkülönböztetésnek minősül az a közvetlen hátrányos megkülönböztetésnek nem minősülő, látszólag az egyenlő bánásmód követelményének megfelelő rendelkezés, amely a fent meghatározott tulajdonságokkal rendelkező egyes személyeket vagy csoportokat más, összehasonlítható helyzetben lévő személyhez vagy csoporthoz képest lényegesen nagyobb arányban hátrányosabb helyzetbe hoz.

A büntetések és az intézkedések végrehajtásáról szóló 1979. évi 11. törvényerejű rendelet szabályozza az elítéltek utógondozásának kérdését, amelynek célja, hogy a szabadságvesztésből szabadultnak segítséget nyújtson a társadalomba beilleszkedéshez, és az ehhez szükséges szociális feltételek megteremtéséhez. A szabadságvesztésből szabadult elítélt segítséget és támogatást kérhet, különösen a munkába állásához, a letelepedéséhez, szállásbiztosításához, a megkezdett tanulmányai folytatásához, gyógykezeléséhez és gyógyító eljáráshoz. Az utógondozást a pártfogó felügyelő végzi, a helyi önkormányzatok, a munkáltatók, a karitatív és öntevékeny szervezetek közreműködésével.
Ha a szabadult személynek nincs megfelelő munkahelye és szállása, elő kell segíteni az olyan munkáltatónál való elhelyezkedését, amely szállást is nyújt, és a büntetés-végrehajtási szervekkel, valamint a pártfogó felügyelővel együttműködve szervezetten támogatja a szabadságvesztésből szabadult személyek beilleszkedését a társadalomba.

A Btk-ban szabályozott intézkedési nem. A pártfogó felügyelet elrendelésének akkor van helye, ha a feltételes szabadság, illetve a próbaidő eredményes elteltéhez az elkövető rendszeres figyelemmel kísérése szükséges. A próbára bocsátott vagy a felfüggesztett szabadságvesztésre ítélt visszaeső valamint az, akivel szemben a vádemelést elhalasztották, pártfogó felügyelet alatt áll.
A pártfogó felügyelet alatt álló személy köteles a jogszabályban és bírósági határozatban előírt magatartási szabályokat megtartani, a pártfogóval rendszeres kapcsolatot tartani és részére az ellenőrzéshez szükséges felvilágosítást megadni.
A pártfogó felügyelet célja, hogy az elkövető ellenőrzésével és irányításával elősegítse annak megakadályozását, hogy ismételten bűncselekményt kövessen el, és segítséget nyújtson a társadalomba való beilleszkedéséhez, az ehhez szükséges szociális feltételek megteremtéséhez.

A sértett: az a személy, akinek a jogát vagy jogos érdekét a bűncselekmény sértette vagy veszélyeztette; a büntetőeljárási jogban használt fogalom. El kell határolni a passzív alany fogalmától. Passzív alany: a büntető anyagi jogban ismert fogalom; az a fizikai értelemben vett dolog, akire nézve a bűncselekményt elkövették.

A hátrányos, illetve többszörösen hátrányos helyzetben levő személyek esetében használt fogalom. Az a helyzet, amikor valaki a társadalom átlagos szintjétől lemarad, a társadalom alsó szélére kerül különböző okok folytán, azaz marginalizálódik.

A társadalomba való beilleszkedés, amely elősegítése érdekében az állam különböző programokat hirdet meg.

Az Alkotmányban és más jogszabályokban meghatározott törvényes rend, a társadalmi együttélés normáinak megfelelő állami és társadalmi viszonyok rendje.

Az a személy, aki áldozattá válhat. Általánosságban bárki áldozattá válhat, azonban vannak olyan rizikófaktorok, amelyek növelik az áldozattá válás esélyét. Például: meghatározott személyi kör: gyermekkorú, nő, idős ember, rokkant, stb.

Jogilag szabályozott olyan közállapot, a társadalmi együttélés olyan tényleges helyzete, amelyben biztosított, hogy a természetes személyek és közösségek életét, testi épségét, működését és vagyonát ne érhesse jogtalan támadás.

Történelmileg változó társadalmi tömegjelenség, amely egy meghatározott területen és időben elkövetett bűncselekményeket, elkövetőiket és sértettjeiket foglalja magába.

A közhasználatra szolgáló minden olyan magán-, állami vagy önkormányzati tulajdonban álló terület, amely mindenki számára korlátozás nélkül igénybe vehető, ideértve a közterületnek közútként szolgáló és a magánterületnek a közforgalom elől el nem zárt részét is.

A 18. életévét még be nem töltött sértett.

Bűnismétlőnek minősül az a személy, :
1. akinek a korábbi vagy az aktuálisan elkövetett bűncselekménye gondatlan volt.
2. akit a korábbi bűncselekménye miatt nem végrehajtandó szabadságvesztésre ítéltek.
3. akit szándékos bűncselekmény miatt harminc napot meg nem haladó végrehajtandó szabadságvesztésre ítéltek.
4. akit szándékos bűncselekmény miatt harminc napot meghaladó, végrehajtandó szabadságvesztésre ítélték, de a büntetés kitöltésétől, vagy a végrehajthatósága megszűnésétől az újabb bűncselekmény elkövetéséig már három év eltelt.

Az a személy, akit a szándékos bűncselekmény elkövetését megelőzően visszaesőként végrehajtandó szabadságvesztésre ítéltek, és az utolsó büntetés kitöltésétől vagy végrehajthatóságának megszűnésétől a szabadságvesztéssel fenyegetett újabb bűncselekménye elkövetéséig 3 év nem telt el.

A kilátástalan szociális és válságos egyéni élethelyzetben levők részére nyújtott menedék, segítség. Ilyenek pl. az átmeneti szállások, az éjjeli menedékhely, a nappali melegedő, a népkonyha, a Családok Átmeneti Otthona, a Shelter.

A helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvény lehetővé teszi a települési önkormányzatok számára különböző feladatok hatékonyabb ellátása érdekében a szabad társulást.
A társadalmi bűnmegelőzés nemzeti stratégiájáról szóló 115/2003. (X. 28.) OGY határozat a városok biztonságának fokozása érdekében a közösségi bűnmegelőzés egyik fontos elemének tartja a bűnmegelőzési önkormányzati társulások létrehozását a városok és vonzáskörzetük között.
A Rendőrségről szóló 1994. évi XXXIV. törvény szintén lehetővé teszi, hogy a bűnmegelőzés elősegítése érdekében a területileg illetékes rendőri szerv és az illetékességi területen működő önkormányzatok, a közbiztonsággal összefüggő feladatok ellátásának társadalmi segítésére és ellenőrzésére - a közbiztonság fenntartásában érintett állami és társadalmi szervezetek bevonásával - bűnmegelőzési és közbiztonsági bizottságot hozzanak létre.

Az a visszaeső, aki mindkét alkalommal ugyanolyan vagy hasonló jellegű bűncselekményt követ el.

A közterületi bűnözés elsősorban a városokhoz kötődő jelenség. A tipikus városi (közterületi) bűncselekmények:
a gépjármű-bűnözés, a közterületen elkövetett személy elleni támadások és rablások (az erőszakos bűnözés látható része) az ún. utcai bűnözés, a nyilvános helyen történő lopás, betöréses lopás, illetve gépkocsifeltörés.

A gyermekek veszélyeztetettségének több oka lehet: anyagi; környezeti és magatartási okból veszélyeztetettek.
Az ismertté vált fiatalkorú bűnelkövetők döntő többsége olyan hátrányos helyzetű, marginális családi környezetből származik, ahol a szegénység, a munkanélküliség és a napi szociális problémák meghatározó élményt jelentenek. Szüleik többsége segéd-, kisegítő vagy betanított munkás, foglalkozás vagy munkanélküli. Már kora gyermekkorukban szegregált és marginalizált környezetben élnek. A kedvezőtlen társadalmi-gazdasági adottságok miatt az ország keleti régiói olyan bűnkibocsátó területekké váltak, ahol az országos átlagnál magasabb a gyermek- és fiatalkorú bűnelkövetők gyakorisága. A fiatalkorú bűnelkövetők jelentős rétege nem dolgozik, nem is tanul.

A helyreállító (restoratív) igazságszolgáltatás egyike a XX. század elejétől megjelent igazságszolgáltatási koncepcióknak és gyakorlatoknak. A helyreállító igazságszolgáltatás középpontjában az áldozat érdekeinek képviselete, a bűncselekménnyel okozott kár és sérelem helyreállítása áll. Lényegi ismérveihez tartozik ezen túlmenően a közösség részvételének biztosítása az igazságszolgáltatásban, az elkövető rehabilitálása és összességében a közbiztonság erősítése.

A gyermek szellemi, erkölcsi és testi fejlődésének biztosítására irányuló jogalkotó és gyakorlati tevékenység, amelyet az állam és a társadalom együttesen fejt ki.

Az áldozattanban használt terminológia; az a személy, aki bűncselekmény következtében sérelmet szenvedett, beleértve a testi vagy szellemi sérülést, érzelmi szenvedést, gazdasági veszteséget vagy alapvető jogai lényeges csorbítását volt.

A büntetőjogban alkalmazott fogalmak. Gyermekkorú a 14. életévét be nem töltött személy. A gyermekkorúság a büntetőjogban büntethetőséget kizáró ok.Fiatalkorúnak minősül a büntetőjogban a 14-18 éves életkor közötti személy. A fiatalkorú büntetőjogi felelősségre vonásával kapcsolatban enyhébb szabályok érvényesülnek, mint a felnőttkorú elkövető esetén.

A latin eredetű "victima" kifejezés jelentése: áldozat. A viktimizáció az áldozattá válást jelenti.

A Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény (Btk.) XVIII. fejezete tartalmazza a vagyon elleni bűncselekményeket. A vagyon elleni bűncselekmények közös jellemzője, hogy jogi tárgyuk elsősorban a tulajdoni, vagyoni viszonyok védelmét szolgálja. Vagyon elleni bűncselekmények: a lopás, a sikkasztás, a csalás, a hűtlen kezelés, a hanyag kezelés, a rablás, a kifosztás, a zsarolás, a rongálás, a jogtalan elsajátítás és az orgazdaság.

A szándékos bűncselekmény elkövetője, ha korábban szándékos bűncselekmény miatt végrehajtandó szabadságvesztésre ítélték, és a büntetés kitöltésétől vagy végrehajthatósága megszűnésétől az újabb bűncselekmény elkövetéséig 3 év még nem telt el.

Az Európai Unió Tanácsa 2001. május 28-án hozott döntése értelmében a bűnmegelőzés minden olyan intézkedés és beavatkozás, amelynek célja vagy eredménye a bűnözés mennyiségi csökkentése, az állampolgárok biztonságérzetének minőségi javítása, történjék az a bűnalkalmak csökkentésével, a bűnözést előidéző okok hatásának mérséklésével, vagy a sértetté válás megelőzésével.