A társadalmi viszonyok

A társadalom egyénekből, emberek csoportjából, intézményekből, értékekből álló rendszer. A legfontosabb azonban, hogy a társadalom egy viszonyrendszer, mely a benne élő egyéneket, csoportokat a társadalomban elfoglalt pozícióik alapján egymáshoz fűzi.

Az emberek közötti viszonyok összessége, amelyeket az anyagi javak termelésének meghatározott módja és meghatározott közösségi viszonyok jellemeznek a történelmi fejlődés meghatározott szakaszában.

A társadalom törvényszerűségeit kutató tudomány.

A társadalmi struktúra értelmezése

A struktúra fogalmát Marx vezette be a szociológiába. A társadalmi struktúrán a legáltalánosabb értelemben az egyének és a társadalmi csoportok közötti viszonylag tartós viszonyokat, például alá- és fölérendeltséget értjük. Amikor a szociológusok a társadalmi struktúra vagy szerkezet fogalmát használják, akkor arra gondolnak, hogy a társadalmon belül több nagyobb tömb létezik, ezek helyzete eltérő (kedvezőbb vagy kedvezőtlenebb), és ez a helyzet meghatározza e tömbök tagjainak életkörülményeit, gondolkodását.

A társadalomtudományok kialakulása

A társadalomról való gondolkodás egyidős az emberiség kezdeteivel, de leginkább filozófiai elmélkedésekben jelent meg. A társadalomtudományok közül a történetírás az írásbeliség kezdetei óta különálló tudomány volt, és figyelmét nem annyira az általános törvényszerűségek feltárására, mint inkább a konkrét történeti események lefolyásának pontos leírására összpontosította. Elsőként a XVII. század közepén a demográfia önállósult, amikor John Graunt a londoni halálozási adatokat kezdte tanulmányozni. A demográfiának így nagyon pontos és szorosan körülhatárolt tárgya alakult ki: a népesség számának és összetételének alakulására ható folyamatok vizsgálata. A XVII. század második felében jelentek meg John Locke politikatudományi munkái, így indokolt az ő munkásságához kapcsolni a politikatudomány végleges elkülönülését a filozófiától. A politikatudományban azóta is előtérben áll a jogi gondolkodás. Majdnem egy évszázaddal később függetlenült Adam Smith alapmunkáival a közgazdaságtan. A közgazdaságtan elsődleges célja annak bizonyítása volt, hogy ha az állam (feudális állam) nem avatkozik be a gazdasági életbe, akkor a piacon az egyes emberek önérdeket követő viselkedése optimális gazdasági eredményhez vezet. Legjobb tehát e „láthatatlan kézre” hagyni a gazdasági élet szabályozását. A XIX. Század elejére azonban világossá vált, hogy a „láthatatlan kéz” ugyan viharos iparosodást idéz elő, de a társadalom nagy tömegei elvesztik korábbi megélhetési alapjukat (föld), s szélsőséges nyomor fenyegeti őket. Az elégedetlenség forradalmakhoz vezetett. A szociológia három nagy klasszikusa, Marx, Durkheim és Weber a XIX. század első évtizedeitől az első világháborúig ezeket a folyamatokat próbálták megérteni. Szociológiai munkáikat az jellemzi, hogy koruk társadalmát vizsgálva sok tényt, adatot gyűjtöttek össze, és ezek alapján próbáltak elméleti következtetéseket megfogalmazni. A szociálpszichológia a századforduló körül a pszichológiából alakult ki. A szociálpszichológia kialakulásához az a felismerés vezetett, hogy az egyén a nagyobb társadalmi csoportokban másképpen viselkedik, mint elszigetelt egyénként. Ezt a jelenséget próbálta Le Bon Tömeglélektan című könyvében értelmezni. A társadalomnéprajz két forrásból táplálkozott. Európában a néprajz azzal a céllal indult, hogy összegyűjtse a népi kultúrát (pl. népmeséket) és a tárgyakat (pl. népviseletek), mert ezt a nemzeti kultúra megőrzése és továbbfejlődése szempontjából fontosnak tartották. A gyarmatokkal bíró nyugat-európai országokban és az Egyesült Államokban viszont a gyarmatokon élő nem európai kultúrájú népek gondolkodásának és viselkedésének megértése volt a kutatás elsődleges célja.

A klasszikus közgazdaságtan emberképe

A klasszikus közgadságtan emberképe a homo oeconomicus. Eszerint az ember mindig racionálisan dönt, cselekszik, továbbá a haszna maximalizálására törekszik, más szóval összehasonlítja az adott cél eléréséhez szükséges ráfordításokat és az általa elérhető hasznokat, és úgy dönt, hogy adott ráfordítással maximális hasznot érjen el, vagy - megfordítva - az adott hasznot a lehető legkisebb ráfordítással érje el.

A politikatudomány emberképe

A politikatudomány többnyire abból indul ki, hogy az embert alapvetően a hatalomvágy, a hatalom megszerzése és megtartása mozgatja. Ezt az emberképet homo politicusnak nevezhetjük.

A társadalomnéprajz emberképe

A pszichológiában több emberképpel is találkozhatunk, de valamennyi irányzat súlyt helyez az egyéni lelki tényezők szerepére, például a pszichoanalízis szerint az egyént jelentős mértékben tudat alatti motívumok irányítják, és ezek erősebbek, mint akár a haszonmaximalizálás, akár a normakövetés motívuma. Ennek alapján beszélhetünk homo psychologicusról.

A szociológia, mint tudomány fogalma, tárgya

A szociológia az ember társas életével, a csoportokkal és a társadalmakkal foglalkozó tudomány. Legegyszerűbben úgy fogalmazható meg, hogy a szociológia olyan tudomány, amely a társadalmi élet törvényszerűségeit kutatja.

Szociológiai irányzat, mely szerint az emberi társadalmak legfőbb jellemzője a társadalom tagjai közötti konfliktus.

Szociológiai irányzat, mely szerint az emberi társadalmak legfőbb jellemzője a társadalom tagjai közötti együttműködés.

A szociológia emberképe

A szociológia a homo sociologicus emberképéből indul ki. Eszerint az ember tevékenységében a társadalmi normákhoz igyekszik alkalmazkodni. E normák hátterében értékek állnak. A társadalom tagjainak többsége egyetért ezekkel a normákkal és értékekkel. A normákat és értékeket a társadalom tagjai gyermekkori szocializációjuk során sajátítják el. A normák és az értékek a társadalom kultúrájának alapvető alkotóelemei.

Neves szociológusok, társadalomtudósok