Az erőszakos és közterületi bűnözés

Magyarországon az elmúlt két évtizedben az erőszakos bűncselekmények arányának emelkedése elmaradt ugyan a vagyon elleni bűnözés növekedésétől, de a százezer lakosra jutó erőszakos bűncselekmények száma 47 százalékkal emelkedett. 1989 és 1995 között az emberölések száma is növekedett. Az erőszakos bűncselekmények százezer lakosra számított 263-as hazai aránya a dániaival áll azonos szinten, ebből a szempontból az európai középmezőnybe tartozunk. A világ 28 nagyvárosa közül Budapest a százezer lakosra jutó emberölések száma szerint a 14-ik helyet foglalja el, azonos helyzetben van Prágával, Madriddal, Lisszabonnal és Helsinkivel. Az előre megtervezett, kegyetlen módszerekkel elkövetett és a leszámolás-jellegű gyilkosságok megjelenése azonban megrémítette a lakosságot. Egyes erőszakos bűncselekmények – különösen az önbíráskodás, a zsarolás, a garázdaság, a rablás – előfordulása manapság sokkal gyakoribb, mint a korábbi évtizedekben volt.
A rablások száma világszerte növekszik. Különösen gyors az emelkedés üteme a „fiatal demokráciákban”. 1990 és 1996 között a rablások aránya Bulgáriában 418 százalékkal, Litvániában 961 százalékkal, Romániában 119 százalékkal nőtt. Ugyanebben az időszakban az európai emelkedés átlaga 63 százalék volt. Nálunk a rendszerváltás kezdetétől az 1990-es évek végéig majdnem négyszeres volt az emelkedés. A rablások elkövetési módjai is erőszakosabbá, veszélyesebbé váltak. Magyarországon a fegyveres, valamint a pénzintézetekben vagy postán elkövetett rablások száma gyorsabban növekedett, mint az egyéb elkövetési módok esetében.9 Az évi átlag szerint előforduló 3 ezer rablás ugyan nem tekinthető nagyon soknak, az új elkövetési módok terjedése azonban aggasztja az embereket.

A közterületi bűnözés elsősorban a városokhoz kötődő jelenség. A tipikus városi (közterületi) bűncselekmények:
a gépjármű-bűnözés, a közterületen elkövetett személy elleni támadások és rablások (az erőszakos bűnözés látható része) az ún. utcai bűnözés, a nyilvános helyen történő lopás, betöréses lopás, illetve gépkocsifeltörés.

Az ismertté vált bűnözés területi jellemzői

A bűnözés területi megoszlását ábrázoló térkép rendkívül jól használható az új típusú elemző-értékelő munkában. Az ismertté vált bűncselekmények számának ábrázolásán túl, rendkívül fontos a lakosságarányos bűncselekmény számok megjelenítése. Nem csak az összbűnözés számait lehet és kell ábrázolni, hanem az egyes bűncselekményeket, ezek lakosságarányos változását, a bűnelkövetők megoszlását, egyes – meghatározott tulajdonságokkal bíró - sértetti csoportok szóródását. Ez meghatározza mind a bűnüldözési, mind a bűnmegelőzési koncepciók kidolgozását.
A bűnözés területi megoszlásának struktúrája stabil, az évek során e tekintetben lényegi átrendeződés nem volt megfigyelhető. Az összbűnözés négyötöde az ország 15 településére és ezek agglomerációs övezetére koncentrálódik. Ebből kiemelkedik egyfelől a főváros és agglomerációs övezete (gyakorlatilag Pest megye), ahol az ismertté vált bűncselekményeknek több mint egyharmadát követik el. Másfelől pedig Borsod-Abaúj-Zemplén megye, amely a lakossághoz viszonyítva a legtöbb ismertté vált bűnelkövető lakóhelye.
A bűncselekmények elkövetési helye és a bűnelkövetők lakóhelye az esetek jelentős részében tehát nem esik egybe. Ebből következően a bűnüldöző és más prevenciós intézmények egyazon személy esetében is területileg elkülönülhetnek.

A városok közbiztonsága

Az utcán parkoló gépjárművek száma a hetvenes évekhez képest hozzávetőleg másfél millióval növekedett, és ez a bűncselekmények terjedését is elősegítette, különösen a legnépesebb városokban. Nálunk a gépjárművekre vonatkozó bűnözés kifejezetten a fővárosra jellemző, a bűncselekmények 50-60 százalékát itt követik el. A kilencvenes évektől kezdve nyolcszor annyi gépkocsi tűnt el nyomtalanul, mint a hetvenes években. A cselekmények háromnegyed részében a tettes személye ismeretlen maradt. A városokban különösen szoros a kapcsolat a kábítószer-függőség és a vagyon elleni bűncselekmények elkövetése között. A közterületen elkövetett személy elleni támadások és rablások jelentik az erőszakos bűnözés látható részét, az „utcai bűnözést”. 2000-ben a lakosok 4–12 százaléka volt utcai támadás, nyilvános helyen történő lopás, betöréses lopás, illetve gépkocsi-feltörés vagy lopás áldozata. A rablás az ezredfordulóra városi jelenséggé vált, és ez az elkövetési mód erőszakosabb, durvább, veszélyesebb lett. A statisztikai adatok a városi garázdaságok folyamatos emelkedését jelzik. Az ipari-szolgáltató tevékenység növekedése miatt emelkedett a környezetre veszélyes hulladékok mennyisége. A környezetvédelem iránti érzékenység tradicionálisan alacsony, ezért jelentős mértékben növekszenek a környezet-egészségügyi kockázattal járó tevékenységek és mulasztások.