A szabálysértés fogalma, a szabálysértést meghatározá jogszabályok

A szabálysértésekről szóló 1999. évi LXIX. törvény (Sztv.) a preambulumban adja meg a szabálysértés fogalmának tartalmi kritériumát, amelynek lényegét a bűncselekményekhez képest enyhébb fokú társadalomra veszélyességben rögzíti. E törvény az általánosan elfogadott társadalmi együttélési normák, valamint a közigazgatás zavartalan működésének védelme, továbbá egyes tevékenységek, illetve foglalkozások jogszerű gyakorlásának biztosítása érdekében kíván a jogsértő magatartásokkal szemben fellépni, méghozzá az ügyek gyors és eredményes intézését biztosító, külön – szabálysértési – eljárás keretében.
Szabálysértés az a jogellenes cselekmény – tevékenység vagy mulasztás –, melyet a „nulla poena sine lege” elve értelmében meghatározott jogforrások szabálysértésnek nyilvánítanak és elkövetőit a törvényben meghatározott joghátránnyal (szabálysértési büntetések és intézkedések, egyéb hátrányos jogkövetkezmények) fenyegetik.
Szabálysértést tehát csak jogszabály hozhat létre, ezek: törvény, kormányrendelet és önkormányzati rendelet. Az alkotmányos alapjogokat érintő (pl. személyi szabadság) és a társadalom többségének erkölcsi felfogását sértő jogsértések a törvénybe kívánkoznak, míg az államigazgatás működését zavarók számára célszerűbb a kormányszintű szabályozás. Az önkormányzati önállóság pedig megkívánja, hogy jogot kapjanak a helyi közrendre, illetve az igazgatás rendjére veszélyt jelentő és magasabb szintű jogforrásban nem szabályozott magatartásoknak – saját illetékességi területükön – jogellenessé nyilvánítására.
A szabálysértéssé nyilvánítás alapvetően kétféle módon történhet: vagy maga a szabálysértési jogszabály vagy más – a tényállást kitöltő – jogszabályok határozzák meg a büntetendő magatartást (az ún. kerettényállásoknál).
A tényállásszerűség objektív kategória, mely azt fejezi ki, hogy az adott emberi magatartás maradéktalanul kimeríti-e a szabálysértési jogszabályokban meghatározott tényállás elemeit. Nem állapítható meg azonban szabálysértés, ha a cselekmény bűncselekményt valósít meg.
A tényállásszerűség megállapítása után kerül sor a jogellenesség vizsgálatára: valójában sért vagy veszélyeztet jogvédett érdeket, ún. jogtárgyat a tényállásszerű magatartás, valamint az adott esetben nincs olyan körülmény – büntethetőséget kizáró, illetve megszüntető ok –, mely a cselekmény büntetést érdemlőségét érinti.

A szabálysértésért való felelősség

Szabálysértés miatt az vonható felelősségre, akinek a cselekménye szándékos vagy gondatlan, kivéve, ha a szabálysértést meghatározó jogszabály csak a szándékos elkövetést bünteti. A szabálysértést elköveti az is, aki mást a szabálysértés elkövetésére szándékosan rábír (felbujtás), és aki másnak a szabálysértés elkövetéséhez szándékosan segítséget nyújt (bűnsegély).Kísérlet miatt akkor van helye felelősségre vonásnak, ha a szabálysértést meghatározó jogszabály így rendelkezik.
A szabálysértési felelősségre vonás alapja a felróhatóság. Az alanyi felróhatóság két feltétele: az életkor és a beszámítási képesség. Beszámítási képességgel az a 14. életévét betöltött személy rendelkezik, aki magatartása következményeit előre látja (felismerési képesség), és képes akaratának kinyilvánítására, érvényesítésére (akarati képesség).
A felróhatóságnak az Sztv. szerint két alakzata van: a szándékosság és a gondatlanság. Főszabályként ezek vagylagossága az irányadó (általában hallgat róla a törvényi tényállás), tehát elegendő – hacsak fogalmilag nem kizárt – a gondatlanság a felelősség megállapításához, kivéve, ha a szabálysértést meghatározó jogszabály csak a szándékos elkövetést rendeli büntetni.
Az eljárás alá vont személyek köre: csak természetes személyek lehetnek, mivel tevésben vagy mulasztásban megnyilvánuló jogellenes emberi magatartásokról van szó. Tettével a törvényi tényállást kimerítő elkövetőn, illetve a szabálysértést együttesen megvalósító elkövetőkön kívül a cselekmény részesei lehetnek a felbujtó és a bűnsegéd. A részesi magatartás mindig szándékos és járulékos, megkövetel egy alapcselekményt. Míg a felbujtó a szabálysértés elkövetésének oka, addig a bűnsegéd az elkövető cselekményének megvalósítását mozdítja elő, de mindketten a szabálysértés elkövetésére ösztönöznek, ezért felelősségük az elkövetőével azonos.
Alapszabályként a befejezett szabálysértési cselekmény a büntetendő. Az elkövetés más stádiumai közül még a kísérlet jöhet szóba, amennyiben a szabálysértést meghatározó jogszabály büntetni rendeli.

A felelősségre vonás akadályai

Azokat a körülményeket, amelyek nem teszik lehetővé a szabálysértési felelősségre vonást, büntethetőségi akadályoknak nevezzük. Hasonlóan a büntetőjogban követett rendszerezéshez, az akadályok két nagy csoportra oszthatók:

• büntethetőséget kizáró okok- az elkövetés pillanatában kizárják a felróhatóságot
• büntethetőséget megszüntető okok - utóbb teszik lehetetlenné a felelősségre vonást.

A büntethetőséget kizáró okok

• gyermekkor: 14. életév betöltéséig kizárja a személy beszámítási képességét;
• kóros elmeállapot: kizárhatja vagy korlátozhatja az elkövető felismerési képességét, erre vonatkozóan a szakorvosi vagy a szakértői vélemény irányadó. A Btk. 24.§-a öt alakzatát sorolja fel: elmebetegség, gyengeelméjűség, tudatzavar, szellemi leépülés, személyiségzavar. A tudatzavar oka igen gyakran az önhibából ittas vagy bódult állapot, ez azonban nem írható az elkövető javára;
• kényszer, fenyegetés: hatása alatt az elkövető nem képes akaratának megfelelően cselekedni. A kényszert a bírói gyakorlat lényegében a más testére kifejtett erőszakos fizikai ráhatással azonosítja. A fenyegetés alatt komoly félelem kiváltására alkalmas súlyos hátrány kilátásba helyezését kell érteni;
• tévedés: az elkövetőnek a cselekményhez való tudati viszonyát befolyásoló tényező. Két fajtája különböztethető meg: a ténybeli tévedés (az elvárható gondosság ellenére sincs tudomása valamely releváns tényállási elemről, pl. fiatal korról) és a társadalomra veszélyességben (jogellenességben) való tévedés (alapos okkal feltételezi, pl. hivatalos szervtől kapott tájékoztatás alapján, hogy jogszerűen jár el);
• jogos védelem, végszükség: az arányos mértékű, védelmi célzatú elhárítás jogosságát a jogtalan támadás, illetve a veszélyhelyzet teszi szükségessé;
• ún. másodlagos büntethetőségi akadályok: magánindítvány, jogosult feljelentésének hiánya. A magánindítvány a sértett (pl. becsületsértésnél), míg a feljelentési jogosultság meghatározott személy, illetve szerv (pl. honvédelmi szabálysértéseknél) jogává teszi a döntést az eljárás kezdeményezéséről. A magánindítvány az elkövető kilétéről történő tudomásszerzéstől számított 30 napon belül terjeszthető elő és az érdemi határozat meghozataláig visszavonható.

A büntethetőséget megszüntető okok

• elévülés: az idő múlásához kötött kedvezmény, amelynek alapvető indoka a bizonyítékok és a társadalom büntető igényének elenyészése. Ideje az elkövetéstől számított 6 hónap. A szabálysértés elévülésének abszolút határideje az elkövetéstől számított 2 év.
• felelősségre vonás mellőzése: ha a szabálysértés a cselekmény súlyára, az elkövetés körülményeire, illetve az eljárás alá vont személyre tekintettel annyira csekély, hogy büntetés vagy intézkedés alkalmazása szükségtelen;
• elkövető halála: nincs felelősségre vonható személy.

A szabálysértés miatt alkalmazható jogkövetkezmények

A szabálysértés miatt alkalmazható jogkövetkezményeket a büntetési rendszer tartalmazza. A szabálysértési büntetési rendszer dualista jellegű, mivel magában foglalja a büntetéseket és az intézkedéseket.
Az általános jogkövetkezmény a büntetés. Az Sztv. azonban lehetőséget ad arra is, hogy a szabálysértés elkövetése miatt, büntetés mellett vagy helyett, intézkedést alkalmazzanak.
A szabálysértési büntetés és intézkedés célja - a társadalom védelmének és a közigazgatás eredményes működésének elmozdítása érdekében – annak megelőzése, hogy akár az elkövető, akár más személy szabálysértést kövessen el.
A szabálysértési jog büntetési rendszere a büntetőjog szankciórendszeréhez képest enyhébb és kevésbé differenciált.
A szabálysértés elkövetéséhez nemcsak az Sztv., hanem más jogszabályok is fűzhetnek hátrányos jogkövetkezményeket. Ezeket nem a szabálysértési hatóság alkalmazza. Ilyenek pl. vadászati engedély vagy vállalkozói engedély bevonása, továbbá a természetes személlyel szemben is alkalmazható ún. „felügyeleti anyagi jogi bírságforma” kiszabása. E felügyeleti bírságok az utóbbi években nagy mértékben elszaporodtak, és sok esetben feleslegessé, súlytalanná teszik a szabálysértési bírságot.

A szabálysértés miatt alkalmazható büntetések:
a) az elzárás,
b) a pénzbírság.

A szabálysértés miatt alkalmazható intézkedések:

a) a járművezetéstől eltiltás,
b) az elkobzás,
c) a kiutasítás,
d) a figyelmeztetés,
e) kitiltás.
A szabálysértési szankció lényege, hogy a jogsértéssel arányos hátrányt helyezzen kilátásba, abból a célból, hogy az elkövetőt a jövőre nézve visszatartsa az újabb jogsértéstől (speciális prevenció) és a társadalom többi tagját is jogkövetésre ösztönözze (általános prevenció).
A szabálysértési jog szankciórendszere dualisztikus, büntetéseken és intézkedéseken alapul.

A szabálysértés miatt alkalmazható büntetések

• az elzárás: kivételes büntetési nem,
• a pénzbírság: általános büntetési nem.

A szabálysértés miatt alkalmazható intézkedések

• járművezetéstől eltiltás
• elkobzás
• kiutasítás
• figyelmeztetés
• kitiltás

A járművezetéstől eltiltás: alkalmazására – jogszabályban meghatározott esetben – engedélyhez kötött járművezetés szabályainak megszegésével elkövetett szabálysértéseknél kerülhet sor, pénzbírság kiszabása mellett vagy önálló intézkedésként. Meghatározott járműkategóriára és járműfajtára is vonatkozhat. Akkor is alkalmazható, ha az elkövetőnek nincs járművezetői engedélye, illetve igazolványa, ilyenkor az eltiltás alatt nem is szerezheti meg. Az eltiltás időtartama egy hónaptól egy évig terjedhet. Az Sztv. is megengedi, hogy a vezetői engedély visszaadása külön jogszabályban meghatározott feltétel teljesítésétől függjön (pl. utánképzés). A szabálysértési hatóság, illetve a bíróság mérlegelési jogkörben dönt az alkalmazás szükségességéről és mértékéről. Az eltiltás – a vezetői engedély helyszínen történő bevonása kivételével – az elrendelő határozat jogerőre emelkedésével lép hatályba, függetlenül a vezetői engedély vagy igazolvány leadásának időpontjától. A végrehajtás érdekében a jogerős határozat egy példányát az elmarasztalt személy lakóhelye (tartózkodási helye) szerint illetékes közlekedési igazgatási, illetve az engedélyt kiadó hatósághoz kell megküldeni. A visszavont vezetői engedély meghatározott esetekben – legalább 6 havi eltiltásnál – az elrendelt időtartam lejárta után csak akkor adható vissza, ha a járművezető igazolta részvételét az utánképzésen. Külön feltételként sor kerülhet – a szabálysértési hatóság kezdeményezése alapján – arra is, hogy a járművezető a soron kívül orvosi vagy rendkívüli pályaalkalmassági vizsgálatra kötelezzék.
Az elkobzás: dolog ellen irányuló, rendszerint járulékos jellegű, védelmi (biztonsági) és büntető célú intézkedés. Hatása, hogy az elkobzott dolog tulajdonjoga az államra száll. Kimondható büntetés vagy más intézkedés mellett, továbbá önállóan és akár az elkövető felelősségre vonása nélkül is, ún. tárgyi eljárásban. Nincs helye azonban elkobzásnak, ha a cselekmény elkövetése óta 2 év eltelt, kivéve, ha a dolog birtoklása jogellenes.
Az elkobzás alkalmazásának vannak kötelező és lehetséges esetei. Az utóbbiak az eljáró hatóság mérlegelésétől függnek.
Kötelező elkobzás alá esik:

• a szabálysértés elkövetéséhez eszközül használt dolog, feltéve, hogy az elkövető tulajdona vagy birtoklása veszélyeztetheti. Kivételesen mellőzhető ezen intézkedés, ha az elkövető tulajdonát képező dolog elkobzása a szabálysértés súlyával aránytalan hátrányt okozna;
• a szabálysértés útján létrejött dolog;
• a szabálysértés elkövetéséért – a dolog tulajdonosától vagy hozzájárulásával mástól – kapott dolog;
• az a dolog, amelyre nézve a szabálysértést elkövették, ha a különös részi tényállás ezt kimondja (pl. pirotechnikai termék).

Nem kötelező elkobzás alá esik: az a dolog, amelyre nézve a szabálysértést elkövették és a szabálysértést meghatározó jogszabály az elkobzást lehetővé teszi (pl. csempészett vámáru).
A kiutasítás: ha a külföldi elkövető országunkban tartózkodása nem kívánatos az elkövetett szabálysértés súlyára, az elkövetés körülményeire, valamint személyére tekintettel. Az Sztv. a törvényben vagy a kormányrendeletben meghatározott egyes szabálysértések elkövetése esetén teszi lehetővé a kiutasítás alkalmazását, az eljáró hatóság, illetve a bíróság mérlegelése alapján, pénzbírság mellett vagy önállóan. A kiutasított köteles az országot elhagyni – ez szükség szerint kikényszeríthető –, és a kiutasítás tartama alatt nem térhet vissza. Az Sztv. a kiutasítás tartamát 2 évben korlátozza, minimumát azonban nem jelöli meg, de mivel tartamát hónapokban rendeli megállapítani, így elméletileg egy hónap is lehet. Az idegenrendészeti törvény alapján külföldinek minősül a nem magyar állampolgár és a hontalan személy. A magyar állampolgárság igazolásáig külföldinek kell tekinteni azt a természetes személyt, akinek Magyarországon nincs bejelentett lakóhelye, és személyazonosságának igazolására külföldi állam által kiállított érvényes úti okmányt használ fel. Az Sztv. az idegenrendészeti jogszabályok figyelembevételével határozza meg a ki nem utasítható személyek körét, tehát a menekültnek, menedékesnek, befogadottnak elismert, illetve állandó magyarországi tartózkodásra jogosító személyi igazolvánnyal rendelkező (bevándorolt külföldi) személy a magyar állampolgárral azonos elbírálás alá esik, így jogállása fennállásáig vele szemben a kiutasítás nem alkalmazható. A kiutasítást az idegenrendészeti hatóság hajtja végre. Ha a külföldit több jogosult – bíróság, szabálysértési, illetve idegenrendészeti hatóság – is kiutasította, mindig a hosszabb időtartamút veszi figyelembe a jogszabály.
A figyelmeztetés: büntetés helyett alkalmazható, a hatóság erkölcsi rosszallását kifejező, nevelő jellegű intézkedés. Az Sztv. ugyan nem ad részletes szempontokat, de utal arra, hogy mind a cselekménnyel (tárgyi körülmények), mind pedig az elkövető személyével összefüggő (alanyi körülmények) tényezőket mérlegelni kell, s a jogalkalmazónak kell megállapítani, hogy várható-e az intézkedéstől kellő visszatartó hatás. Nem kizárt mellette egyéb intézkedés alkalmazása sem.
A kitiltás: viszonylag új szabálysértési szankció, amelyet a sportról szóló 2000. évi CXLV. törvény épített be az Sztv.-be a rendzavarás szabálysértésének (Sztv.142.§) módosításával együtt. A szabálysértési hatóság büntetés mellett vagy önálló intézkedésként a sportrendezvényen részvétellel összefüggő szabálysértés miatt az elkövetőt – meghatározott időre – kitilthatja a sportrendezvényről, illetve sportlétesítményből. A kitiltás időtartama minimum hat hónap, maximum két év.
A sportrendezvényeken tapasztalható erőszak megfékezése érdekében tett intézkedés alapja, hogy egyes elkövetőknek meghatározott területen tartózkodása veszélyezteti a közrendet, mert további jogsértések valószínűségét rejti magában. Végrehajthatóságának egyik feltétele, hogy a sportrendezvény szervezője tudomást szerezzen a kitiltott személyről, másik, hogy olyan nyilvántartási és beléptetési rendszert működtessen, amely alkalmas kiszűrésére. Ennek megoldását szolgálják az adatkezeléssel kapcsolatos rendelkezések.

A büntetések

Az elzárás büntetés alkotmányos alapjogot, a személyi szabadságot korlátozza, ezért szigorú garanciák mellett alkalmazható. Kizárólag törvény állapíthatja meg az elzárással sújtható szabálysértések körét. Minden esetben a pénzbírság alternatívájaként, vagylagosan alkalmazható és elbírálása bírósági hatáskörbe tartozik. Az Sztv. jelenleg 7 tényállásnál teszi lehetővé alkalmazását.
Időtartama 1-60 napig (halmazati büntetésnél 90 napig) terjedhet. Tartamába a szabálysértés elkövetésével összefüggő személyi szabadságkorlátozás ideje – 4 órát meghaladó előállítás, szabálysértési őrizet – is beszámítandó úgy, hogy minden olyan naptári nap, amelyen az elkövető fogva tartásban volt, egynapi elzárásnak felel meg. Meghatározott esetekben, amikor a büntetés céljával ellentétes, aránytalanul súlyos hátrányt jelentene az elkövetőre, illetve hozzátartozójára, az elzárás nem alkalmazható (pl. fiatalkorú, gyermekét egyedül nevelő). Az elzárás büntetést büntetés-végrehajtási intézetben vagy a szabálysértési őrizetet foganatosító rendőrség székhelye szerinti fogdában – ha a hátralevő tartama a tíz napot nem haladja meg – kell végrehajtani.
A pénzbírság: az államnak fizetendő – az általános és a speciális keretek által meghatározott összegű – vagyoni hátrány. Megengedett mértéke kifejezi az adott cselekmény büntethetőségi fokát.
Általános minimuma 1000 forint (minden esetben), maximuma 150 ezer forint, kivéve az önkormányzati rendelet által megállapított szabálysértésnél, ahol legfeljebb 30 ezer forint lehet. A speciális maximumokat, amelyek igen változatosak, az egyes szabálysértéseket meghatározó tényállások tartalmazzák.
Önkéntes teljesítés: a határozat jogerőre emelkedésétől számított 30 napon belül a kiszabott pénzösszeg megfizetése (általában illetékbélyeggel lerovása), illetve kérelem alapján részletfizetési vagy halasztási engedély szerinti rendezése.
A pénzbírság meg nem fizetésének jogkövetkezményei: önkéntesség hiányában az Sztv. a fokozatosság elve alapján, az alkalmazás sorrendjében határozza meg azokat a végrehajtási eszközöket, amelyeket a bírságbefizetés érdekében alkalmazni lehet:

• közvetlen letiltás, melyet munkabérre és egyéb járandóságra lehet kibocsátani;
• adók módjára történő behajtás, a közvetlen letiltás lehetetlensége vagy eredménytelensége esetén az elkövető vagyonára vezetett végrehajtás;
• átváltoztatás közérdekű munkára – csak az elkövető beleegyezésével –, ha az adók módjára behajtásra nincs lehetőség, vagy aránytalanul hosszú idővel járna. Egy napi közérdekű munkának 5000 forint pénzbírság felel meg. Az átváltoztatás tilalmai egy kivétellel megegyeznek az elzárásra átváltoztatáséval, mert ez fiatalkorú esetében is alkalmazható;
• elzárásra átváltoztatásra kerül sor, ha közérdekű munka nem biztosítható, valamint, ha azt az elkövető nem vállalta, illetve vállalta, de saját hibájából nem teljesítette. Meghatározott esetekben – mint az elzárás büntetésnél – alkalmazása kizárt. Elrendeléséről a helyi bíróság határoz.

Az intézkedések

A szabálysértés miatt alkalmazható intézkedések

• járművezetéstől eltiltás
• elkobzás
• kiutasítás
• figyelmeztetés
• kitiltás

A járművezetéstől eltiltás: alkalmazására – jogszabályban meghatározott esetben – engedélyhez kötött járművezetés szabályainak megszegésével elkövetett szabálysértéseknél kerülhet sor, pénzbírság kiszabása mellett vagy önálló intézkedésként. Meghatározott járműkategóriára és járműfajtára is vonatkozhat. Az eltiltás időtartama egy hónaptól egy évig terjedhet. Az Sztv. is megengedi, hogy a vezetői engedély visszaadása külön jogszabályban meghatározott feltétel teljesítésétől függjön (pl. utánképzés). A szabálysértési hatóság, illetve a bíróság mérlegelési jogkörben dönt az alkalmazás szükségességéről és mértékéről. Az eltiltás – a vezetői engedély helyszínen történő bevonása kivételével – az elrendelő határozat jogerőre emelkedésével lép hatályba, függetlenül a vezetői engedély vagy igazolvány leadásának időpontjától. A visszavont vezetői engedély meghatározott esetekben – legalább 6 havi eltiltásnál – az elrendelt időtartam lejárta után csak akkor adható vissza, ha a járművezető igazolta részvételét az utánképzésen.

Az elkobzás: dolog ellen irányuló, rendszerint járulékos jellegű, védelmi (biztonsági) és büntető célú intézkedés. Hatása, hogy az elkobzott dolog tulajdonjoga az államra száll. Kimondható büntetés vagy más intézkedés mellett, továbbá önállóan és akár az elkövető felelősségre vonása nélkül is. Nincs helye azonban elkobzásnak, ha a cselekmény elkövetése óta 2 év eltelt, kivéve, ha a dolog birtoklása jogellenes.
Az elkobzás alkalmazásának vannak kötelező és lehetséges esetei.

A kiutasítás: ha a külföldi elkövető országunkban tartózkodása nem kívánatos az elkövetett szabálysértés súlyára, az elkövetés körülményeire, valamint személyére tekintettel. Az Sztv. a törvényben vagy a kormányrendeletben meghatározott egyes szabálysértések elkövetése esetén teszi lehetővé a kiutasítás alkalmazását, az eljáró hatóság, illetve a bíróság mérlegelése alapján, pénzbírság mellett vagy önállóan. A kiutasított köteles az országot elhagyni – ez szükség szerint kikényszeríthető –, és a kiutasítás tartama alatt nem térhet vissza. Az Sztv. a kiutasítás tartamát 2 évben korlátozza, tartamát hónapokban rendeli megállapítani. Az idegenrendészeti törvény alapján külföldinek minősül a nem magyar állampolgár és a hontalan személy. A magyar állampolgárság igazolásáig külföldinek kell tekinteni azt a természetes személyt, akinek Magyarországon nincs bejelentett lakóhelye, és személyazonosságának igazolására külföldi állam által kiállított érvényes úti okmányt használ fel. Az Sztv. az idegenrendészeti jogszabályok figyelembevételével határozza meg a ki nem utasítható személyek körét, tehát a menekültnek, menedékesnek, befogadottnak elismert, illetve állandó magyarországi tartózkodásra jogosító személyi igazolvánnyal rendelkező (bevándorolt külföldi) személy a magyar állampolgárral azonos elbírálás alá esik, így jogállása fennállásáig vele szemben a kiutasítás nem alkalmazható. A kiutasítást az idegenrendészeti hatóság hajtja végre. Ha a külföldit több jogosult – bíróság, szabálysértési, illetve idegenrendészeti hatóság – is kiutasította, mindig a hosszabb időtartamút veszi figyelembe a jogszabály.

A figyelmeztetés: büntetés helyett alkalmazható, a hatóság erkölcsi rosszallását kifejező, nevelő jellegű intézkedés. Az Sztv. ugyan nem ad részletes szempontokat, de utal arra, hogy mind a cselekménnyel (tárgyi körülmények), mind pedig az elkövető személyével összefüggő (alanyi körülmények) tényezőket mérlegelni kell, s a jogalkalmazónak kell megállapítani, hogy várható-e az intézkedéstől kellő visszatartó hatás. Nem kizárt mellette egyéb intézkedés alkalmazása sem.
A kitiltás: viszonylag új szabálysértési szankció, amelyet a sportról szóló 2000. évi CXLV. törvény épített be az Sztv.-be a rendzavarás szabálysértésének (Sztv.142.§) módosításával együtt. A szabálysértési hatóság büntetés mellett vagy önálló intézkedésként a sportrendezvényen részvétellel összefüggő szabálysértés miatt az elkövetőt – meghatározott időre – kitilthatja a sportrendezvényről, illetve sportlétesítményből. A kitiltás időtartama minimum hat hónap, maximum két év.
A sportrendezvényeken tapasztalható erőszak megfékezése érdekében tett intézkedés alapja, hogy egyes elkövetőknek meghatározott területen tartózkodása veszélyezteti a közrendet, mert további jogsértések valószínűségét rejti magában. Végrehajthatóságának egyik feltétele, hogy a sportrendezvény szervezője tudomást szerezzen a kitiltott személyről, másik, hogy olyan nyilvántartási és beléptetési rendszert működtessen, amely alkalmas kiszűrésére. Ennek megoldását szolgálják az adatkezeléssel kapcsolatos rendelkezések.