A jog tényleges hatása a jogérvényesülés

A jog tényleges hatása azt jelenti, hogy az általánosan megfogalmazott magatartási szabály a konkrét, egyedi esetekben megvalósul, a címzettek a jogot figyelembe véve tanúsítják aktuális magatartásukat. Tehát követik a jogot, amely által a formailag jogszerű magatartáson keresztül az adott társadalmi cél is megvalósul.

A jog érvényesülése tehát azt jelenti, hogy
1. a normákat önként követik,
2. a normák megsértőivel szemben a joghátrányt ténylegesen és következetesen alkalmazzák.

A jog érvényesítésének szükségessége

A jogalkalmazás a jogérvényesülés és a jogszabály konkretizálásának egyik esete. Az általánosan és elvontan megfogalmazott jogi normák konkrét, egyedi esetekre való vonatkoztatását, érvényesítését jelenti.
A jogalkalmazás tehát a jogkövetés mellett a jog érvényesülésének másik módja. A jogszabályok címzettjei a jogalanyok, a magatartásuk önmagában nem eredményezi a jogi normák előírásainak megvalósulását. Ezért a kényszerítés lehetőségével rendelkező állami szervek tevékenységére van szükség. Erre általában két esetben kerül sor. Az első esetben a jogszabályok címzettjei megsértették az előírásokat és így a jogi norma érvényesülésére csak a jogsértővel szembeni hátrány alkalmazásával kerülhet sor. A második esetben a jogalanyok jogkövető magatartása önmagában nem váltja ki a kívánt joghatást, ahhoz az állami szervek közreműködésére is szükség van, vagyis a jogszabályok előírása alapján a konkrét jogviszonyok keletkezése, módosulása vagy megszüntetése az illetékes állami szerv egyedi döntése nélkül nem lehetséges. Tipikusan ebbe a körbe tartoznak az engedélyezési eljárások (például építési engedélyezés, lakáscsere jóváhagyása).

A jogkövető magatartás

A jogérvényesülés egyik módja a jogkövetés. Jogkövetésről akkor beszélünk, ha az emberi magatartás objektíve megfelel a jogi norma előírásainak, és nem sért egyetlen normát sem.

A jogsértő magatartás

A jogérvényesülés másik módja a jogsértés. Ilyenkor a jogi norma érvényesülésére csak a jogsértővel szembeni hátrány alkalmazásával kerülhet sor, azaz a jogérvényesülés a jog érvényesítésével valósul meg. A jogsértés többnyire negatív társadalmi jelenség, amely kifejezi a jogi előírások által védett érdekek és az egyéni érdekek összeütközését. Jogsértés minden olyan magatartás, amely legalább egy normával ellentétes.

A jogalkalmazás meghatározása

A jogalkalmazásra feljogosított állami szervek olyan monopolizált és formalizált tevékenysége, amely során az általánosan megfogalmazott magatartási szabályt (normát) konkrét egyedi esetre alkalmazzák, és amely tevékenységükkel egyedi jogviszonyokat hoznak létre, módosítanak vagy szüntetnek meg. Egyben az állam jogszolgáltató igényét érvényesítik és döntéseik kikényszeríthetők.

A jogalkalmazás fajtái

A jogalkalmazás fajtáit azon az alapon különböztetjük meg, hogy melyik szerv végzi a tevékenységet, ehhez kapcsolódnak sajátosságaik. Két fő jogalkalmazási fajtát különböztetünk meg: 1. a bírói jogalkalmazást (törvénykezés vagy igazságszolgáltatás) 2. a közigazgatási jogalkalmazást:a közigazgatási szervek hatósági (külső) jogalkalmazó tevékenységét.

A bírói jogalkalmazás (igazságszolgáltatás) típusai, jellemzői

Az igazságszolgáltatás – mint jogalkalmazás – a büntetőjog, a polgári jog, a családi jog és a munkajog szabályainak alkalmazását jelenti. A bíráskodás feladata a jogviták eldöntése, a jogsértések elbírálása, a jogérvényesülési zavarok elhárítása. Az igazságszolgáltatás tehát jogvédő funkciót tölt be. A bíró megállapítja az anyagi jogviszonyok fennállását vagy hiányát és ezek alapján állapítja meg a jogkövetkezményeket. Az igazságszolgáltatás esetében az anyagi jogviszonyok tehát megelőzik az eljárási jogviszonyokat. A bírói ítélet visszamenőleges hatállyal a múltat bírálja el (deklaratív jelleg). A bírói eljárás kérelemre indul, amelynek szabályait a büntető eljárásjog, illetve a polgári eljárásjog határozza meg. Az igazságszolgáltatás funkciói közé tartozik a közigazgatás működésének ellenőrzése is.

A bírói jogalkalmazás (törvénykezés vagy igazságszolgáltatás) típusai:

– Büntető igazságszolgáltatás – Tipikusan alá-fölérendeltségi viszonyok érvényesülnek a büntető igazságszolgáltatásban. Az állam büntetőjogi igényérvényesítését megtestesítő vádló (ügyész) és a vádlott „vitájáról” van szó, amelyben a független bíróság (állami szerv) az írott jogszabályok (kogens) keretében mérlegelve meghozza a döntést. A jogviszony jellegéből adódóan nincs helye a „felek” közötti megegyezésnek.
– Polgári peres eljárás – a felperes és az alperes jogvitájáról van szó, következésképpen mellérendeltségi jogviszony figyelhető meg. Erre tekintettel a jogszabályok sok esetben diszpozitív (engedő) jellegűek, teret biztosítanak van a felek közötti megállapodásnak. Vannak olyan jogviták, amelyek közös megegyezéssel zárulnak, a bíró pedig jóváhagyja a felek közötti egyezséget.
– Közigazgatási bíráskodás – az 1991. évi XXV. törvény iktatta be rendkívüli jogorvoslatként a közigazgatási szerv határozatának bírósági felülvizsgálatát. A közigazgatási hatóság határozatának bírói felülvizsgálatára csak akkor kerülhet sor, ha a közigazgatási hatósági eljárásban az ügyfél a fellebbezési jogát kimerített, vagy a fellebbezés kizárt. További feltétele, hogy az ügyfél, illetőleg a törvényes érdekeiben sérelmet szenvedett fél egyrészről, - ha törvény ettől eltérően nem rendelkezik - jogszabálysértésre hivatkozva, másrészről a határozat közlésétől számított harminc napon belül kérheti keresettel a bíróságtól a közigazghatási ügy érdemében hozott határozat felülvizsgálatát. Tehát csak a közigazgatási (hatósági) jogalkalmazást követően, jogszabálysértésre hivatkozva és meghatározott határidőn belül előterjesztett kereset alapján kerülhet sor a közigazgatási bírói jogalkalmazásra.
– alkotmánybíráskodás (speciális jogalkalmazás, amellyel külön foglalkozunk.)

A közigazgatási jogalkalmazás sajátosságai, kapcsolata a bírói jogalkalmazással

A közigazgatási jogalkalmazás a közigazgatási szervek hatósági (külső) jogalkalmazó tevékenysége, melynek során az eljárási jogviszony egyik oldalán áll a közigazgatási szerv, a másik oldalán az ügyfél. A közigazgatási hatósági jogalkalmazás a közcélok elérésének jogi eszköze. Lényegi sajátosságai a közigazgatási jogból és a pénzügyi jogból következnek. E két jogág szabályoz minden olyan társadalmi tevékenységi területet, ahol nélkülözhetetlen az állam közhatalmi szerepe. A jogi szabályozás két fő módszere érvényesül. Az egyik szabályozási módszer, hogy az állam közvetlenül beavatkozik a társadalmi viszonyokba azáltal, hogy meghatározott tevékenységeket, magatartásokat engedélyhez köt, illetve a közigazgatási hatóságok – jogszabályi felhatalmazással – kötelezettségeket állapíthatnak meg, s ezáltal közigazgatási jogviszony jön létre. A másik szabályozási módszer, hogy a jog meghatározza az adott tevékenység jogi kereteit, a jogalanyok magatartását. A közigazgatás felügyeli a jogszabályok betartását, ellenőrzi a jogalanyok magatartását. A jogalanyok a jogi normát külön, egyedi aktus nélkül is kötelesek betartani. Ilyen esetben akkor jön létre konkrét hatósági jogalkalmazói jogviszony, amikor a jogszabályt megsértették és a közigazgatási szerv egyedi aktusában szankciót alkalmaz a megsértett jogrend helyreállítása érdekében. A közigazgatási jogalkalmazás során előbb jön létre közigazgatási eljárási jogviszony és annak nyomán keletkezik az anyagi jogviszony. A közigazgatási jogalkalmazói aktus a jövőre vonatkozóan állapít meg jogkövetkezményeket (konstitutív jelleg). Az eljárás hivatalból és kérelemre is indulhat. A jogsértések orvoslásának – a jogorvoslat mellett – meghatározó eleme a felettes szerv felügyeleti joga. Elkülönült eljárásjogi szabályozás biztosítja a jogalkalmazás rendjét, garanciáit, beleértve a határozatok bírósági felülvizsgálatát is. A közigazgatási szervek a hatósági jogalkalmazás során nemcsak jogokat és kötelezettségeket állapítanak meg, hanem meghatározott nyilvántartásokat és információs rendszereket is működtetnek az állam és a társadalom részére.