Az alanyi jog a norma címzettjének tényleges jogi lehetősége a tárgyi jog alapján. Köznapi értelemben azt jelenti, hogy valakinek joga van valamihez.

A tárgyi jog a leírt jogot, a tételes jogot, a pozitív jogot , azaz a jogszabályok összességét jelenti. Köznapi értelemben, amit a jog előír.

A bírói döntésekben és a jog címzettjeinek magatartásában ténylegesen érvényesülő jog.

Magába foglalja a jogismeretet és a joggal kapcsolatos érzelmi viszonyt, a jogértékelést.

A jogra vonatkozó nézetrendszerek összessége.

A jog legáltalánosabba jogok és kötelezettségek egysége, olyan rendszer, amely az egyén magatartását befolyásolja és ezáltal lehetővé teszi a társadalmi együttműködést. A köznapi érzékelés számára először is a kényszer szinonimájaként jelenik meg. Ugyanakkor bizonyos élethelyzetekben azt is látja, hogy a jog védi, biztonságot és előnyt jelent számára. Tehát érzelmi oldalról megközelítve a jog ambivalens jelenség az egyén számára.

Jogi magatartásszabály, amely előírja a követendő magatartást és a szankciót. A jog legkisebb, még önmagában értelmes egysége, amely egy teljes, értelmezhető, követhető, alkalmazható magatartási szabályt alkot.

Jogalkotó hatáskörrel felruházott szervek és személyek a Magyar Köztársaságban a jogalkotási törvény szerint: az országgyűlés, a kormány, a miniszter, a Magyar Nemzeti Bank elnöke, és az önkormányzatok.

Jogszabálynak nem minősülő, általánosan kötelező, normatív aktusok. Az állami irányítás egyéb jogi eszközeit általában nem kihirdetik, hanem közzéteszik. A közzététel nem érvényességi kellék, nem feltétlenül kötelező.
Típusai: a határozat, az utasítás, a statisztikai közlemény és a jogi iránymutatás, amely lehet irányelv, elvi állásfoglalás és tájékoztató.

Jogi mondat, gondolati és nyelvi egység. Az a forma, ahogy a jogalkotó a normát, illetve nem normatartalmi rendelkezéseit kifejezi. Általában egy paragrafus vagy bekezdés.

Tartalmi értelemben:minden olyan társadalmi erő, amely meghatározza a jog tartalmát és megjelenési formáit. Ilyen értelemben a jog tartalmát az adott társadalom gazdasági-politikai viszonyai határozzák meg. Formai értelemben a jogalkotásra felruházott szervek és az általuk alkotható jogszabályok.

A jogforrási hierarchia jogi értékrendet fejez ki, amely a jogbiztonság egyik garanciája. A jogszabályok alá-fölérendeltségi kapcsolata biztosítja a jogi szabályozás összhangját. A jogforrások rangsora a kibocsátó szerv helyzetéhez igazodik. A rangsorban első helyen a legfelsőbb képviseleti szerv jogszabályai, majd a kormányzati és a közigazgatási szervek által kibocsátott rendeletek következnek. A hierarchia szabálya, hogy:
1.alacsonyabb rendű jogforrás nem szabályozhat olyan kérdést, amely felsőbb szerv jogforrásainak van fenntartva
2.a végrehajtásra, ill. a saját hatáskörben kiadott szabályozás tartalmilag nem lehet ellentétes a felsőbb jogszabállyal
3.alsóbb jogszabály nem módosíthatja, nem helyezheti hatályon kívül a felsőt
4.a felsőbb szervnek rögzítenie kell a hatályon kívül helyezett jogszabályi részeket .

A jogkeletkezésének két módja van a jogalkotás és a jogképződés. Időben a jogképződési forma jelent meg korábban, amelyet jogalkalmazói jognak is szokás nevezni. A jogalkalmazói jogkeletkezés azt a folyamatot jelöli, amikor a jogalkalmazó szervek tevékenysége során jogi normák jönnek létre. Szokásjogi jogképződésnek, a bírói jogképződésnek vagy íratlan jognak is szokás nevezni. Az angolszász jogrendszerekre a bírói jogalkotás általános megengedettsége jellemző.
A jogalkalmazói jog jellemzői:
a) az egyedi jogeset eldöntésének folyamatában alkot jogi normát;
b) a múlt eseményét utólag szabályozza;
d) az érvényesség kötelező ereje nem azonnal jön létre;
e) hajlékony, a társadalmi viszonyok alakulásához folyamatosan és gyorsan igazodik.

Előírt módon létrehozott, meghatározott formában és néven megjelenő normák összessége. Jogszabályok a jogalkotási törvény szerint: a törvény, a kormányrendelet, az MNB elnökének rendelete, a miniszteri rendelet és az önkormányzati rendelet.

Az erre kifejezetten feljogosított állami szervek tudatos tevékenysége, melynek célja a jövőre vonatkozóan jogi normák megalkotása írott formában. A jogalkotással keletkező jog elsősorban a kontinentális jogrendszerekre jellemző. A jogalkotásnak két típusát különböztetjük meg: törvényalkotás, rendeletalkotás.

A rendeletalkotás elsősorban a közigazgatási szervek jogalkotó tevékenysége, kormányzati eszköz. A törvényekhez képest alacsonyabb szintű jogszabály. Végrehajtási jogalkotásnak is nevezzük, mert főként a törvények végrehajtásának részletszabályait tartalmazzák. Két kivétel van e szabály alól: 1. a kormánynak az Alkotmányban meghatározott feladatkörében alkotott egyes rendeletei elsődleges jogalkotásnak minősülnek. 2. Az önkormányzatok szintén kiadhatnak rendeletet - magasabb jogszabályban nem rendezett - elsődleges életviszonyok szabályozására is.

Az állam legmagasabb kormányzati pozíciójában lévő szerve végzi, amelyet legfelsőbb államhatalmi szervnek nevezünk. Mindig testületi szerv, amelynek kizárólagos joga a törvényalkotás. A modern államokban általános választójog alapján hozzák létre a választópolgárok. A Magyar Köztársaságban az országgyűlés kizárólagos joga a törvényalkotás. A törvényen kívül más jogi aktusokat is hozhat.

A jogszabályok kötelező erejét jelenti és alkalmazásuk előfeltétele. A jogszabály jogszerű és jogos alkalmazhatóságát jelenti, mert az megfelel a jogszabállyal kapcsolatban előírt feltételeknek. Olyan feltétel-együttes, amelyből a kötelező erő származik, és amely feltétel-együttes jogilag beszabályozott. Érvényességi kellékek: jogalkotói hatáskör; Az eljárási szabályok megtartása; illeszkedés a jogforrási hierarchiába; kihirdetés.

A hatáskör anyagi jogi értelemben a feladatkör ellátását szolgáló jogi eszközöket, alaki jogi értelemben a közigazgatási szervek közötti minőségi munkamegosztási szabályt jelenti. A jogalkotói hatáskör jogszabály megalkotására való feljogosítottságot jelent. Általában egy állam alaptörvénye tartalmazza a jogalkotói hatáskörrel való felruházottságot.

Azt mutatja meg, hogy a jogszabályt mettől-meddig kell alkalmazni. A hatálybalépés időpontját a jogalkotó többnyire konkrétan meghatározza a jogszabályban.Ez az időpont lehet a kihirdetés napja vagy egy későbbi - naptár szerint pontosan meghatározott – nap.
A jogszabályokat általában határozatlan időre hozzák. Ha az életviszonyok szükségessé teszik a hatályon kívül helyezést, akkor ezt az a szerv teheti meg, amely a jogszabályt alkotta, vagy magasabb szintű szerv.
A hatálybalépésnél előfordulhat az is, hogy a jogszabály egyes normáira eltérő kezdő időpontot írnak elő. Az alkalmazhatóság ehhez igazodik. Általánosnak tekinthető az az eljárás (módosítás), amikor egyes normákat hatályon kívül helyeznek, míg a jogszabály egésze és a normák zöme hatályban marad.

A jogszabály alkalmazhatósági kereteit jelenti. Azt mutatja, hogy mettől-meddig, kikre nézve és milyen földrajzi területen alkalmazható, vagy kell alkalmazni a jogszabályt. Megkülönböztetünk: időbeli, személyi, területi hatályt. Ezen kívül beszélhetünk a jogszabály tárgyi és szervi hatályáról.

A jogszabályt az előírásoknak megfelelően a címzettek tudomására kell hozni, azaz ki kell hirdetni. A központi állami szervek által alkotott jogszabályok hivatalos közzétételének minősül a hivatalos lapban, azaz a Magyar Közlönyben való kihirdetés. A partikuláris jogszabályok kihirdetése a helyben szokásos módon történik. A jogszabályoknak a kommunikációs eszközök igénybevételével történő közzététele az általános tájékoztatást szolgálja a hivatalos közlés szélesebb körű ismertetése céljából.

A visszaható hatály az időbeli hatály egy speciális kérdése. Azt jelenti, hogy a jogszabály rendelkezéseit a hatálybalépés időpontja előtti esetekre is vonatkoztatni kell. Ha ez parttalan lenne, alapvető jogi értékeket, mindenekelőtt a jogbiztonságot sértené. Kivételként akkor alkalmazható, ha az új normák a címzettek számára előnyöket tartalmaznak vagy legalább választási lehetőséget a korábbi és az új szabály alkalmazása között.

A törvény szervi hatály azt mutatja meg, hogy mely szervek eljárásában kell alkalmazni az adott törvényt. Szervi hatályról beszélünk például a közigazgatási hatósági eljárásban. A közigazgatási hatósági eljárás és hatósági szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény alapján a törvény szervi hatálya a hatósági ügy intézésére hatáskörrel rendelkező közigazgatási hatóságra, valamint az ún. kvázi közigazgatási hatóságra terjed ki. Ez utóbbi nem közigazgatási feladat ellátására létrehozott egyéb szerv, amely törvény vagy kormányrendelet felhatalmazása alapján gyakorol hatósági jogkört. Közigazgatási hatóság: az államigazgatási szerv; a helyi önkormányzat képviselő-testülete, illetve átruházott hatáskörben szervei; a főjegyző, jegyző, a polgármesteri hivatal ügyintézője, a megyei jogú város hivatalvezetője, a hatósági igazgatási társulás.

A törvény tárgyi hatálya azt mutatja meg, hogy milyen ügykategóriákban kell alkalmazni az adott törvényt. Tárgyi hatályról beszélünk például a közigazgatási hatósági eljárásban. A közigazgatási hatósági eljárás és hatósági szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény alapján a törvény tárgyi hatálya a közigazgatási hatósági ügyekre terjed ki. Közigazgatási hatósági ügy minden olyan ügy, amelyben a közigazgatási hatóság az ügyfelet érintő jogot vagy kötelességet állapít meg, adatot, tényt vagy jogosultságot igazol, hatósági nyilvántartást vezet, hatósági ellenőrzést végez. Ezen túlmenően a köztestületi vagy más szervezeti tagsághoz kötött tevékenység végzése vagy foglalkozás gyakorlása esetén a tevékenységhez szükséges nyilvántartásba vétel és a nyilvántartásból törlés.

A jogszabály meghatározza, hogy rendelkezései kikre vonatkoznak, kik lehetnek az adott jogviszonyok alanyai. Vannak jogszabályok, amelyek mindenkire vonatkoznak. Ilyenkor az "aki", kötelezett stb. kifejezéseket használja a jogalkotó. Más esetekben a címzettek többé-kevésbé szűkebb körét érinti a szabályozás, például fegyveres szerv hivatásos állományú tagja, közalkalmazott, köztisztviselő, adóalany, katona stb. A jogszabályok vagy a címükben jelzik a személyi hatály körét, vagy külön jogtételekben kerül megfogalmazásra.

A személyi hatállyal összefüggésben értelmezendő, azaz, hogy a jogszabály címzettjei tekintetében mely földrajzi területen kell alkalmazni a jogszabályt. Általában az állam központi szervei által kibocsátott jogszabályok az ország egész területén hatályosak. Az önkormányzatok rendeletei az adott közigazgatási területen alkalmazandók az ott élő vagy tartózkodó címzetteket érintve.

A tényleges jogalanyiság általános feltétele a cselekvőképesség. A cselekvőképesség csak a természetes személynél vizsgálandó tulajdonság, a többi jogalanynál értelemszerűen egybeesik a jogképességgel. Cselekvőképes mindenki, akinek cselekvőképességét a törvény nem korlátozza vagy nem zárja ki. Aki cselekvőképes, maga köthet szerződést vagy tehet más jognyilatkozatot. A cselekvőképességet korlátozó szerződés vagy egyoldalú nyilatkozat semmis. A cselekvőképességet a törvény kiskorúság miatt zárja ki vagy korlátozza. A cselekvőképesség kizárása vagy korlátozása lehetséges bírói döntés alapján gondnokság alá helyezéssel, ha az adott személynek az ügyei vételéhez szükséges beszámítási képessége korlátozott vagy kizárt.

A közigazgatási szervek hatósági jogalkalmazó tevékenysége.

Minden szervezet és annak önálló képviseleti joggal rendelkező szervezeti egysége, amelyet jogszabály jogi személyként ismer el, valamint az a szervezet, amely a polgári jogi viszonyok önálló jogalanya lehet, és a tagoktól elkülönülő vagyonnal rendelkezik, ideértve a gazdasági társaságokról szóló törvény szerinti előtársaságokat is.
A Ptk.-ban nevesített jogi személyek egyes fajtái: az állami vállalat, a tröszt, egyéb állami gazdálkodó szerv, költségvetési szerv, a szövetkezet, a jogi személyiségű gazdasági társaság (a közös vállalat, a korlátolt felelősségű társaság és a részvénytársaság), közhasznú társaság (az egyesület és a köztestület, a sportági országos szakszövetség, egyes jogi személyek vállalata, a leányvállalat, az alapítvány, az egyesülés).

Joghézagról akkor beszélhetünk, ha a jogalkalmazó a konkrét esetre nem talál alkalmazható jogszabályt. A joghézag kitöltésének a legmegfelelőbb és egyben legmegnyugtatóbb módja a jogalkotás. Azonban sokszor hosszú időbe telik, míg az adott életviszony vonatkozásában megszületik a jogi norma. Ezért a jogirodalom a joghézag kitöltésének két elméleti megoldását ismeri. Az egyik a jogi analógia (analogia iuris), a másik a törvényi analógia (analogia legis).

Jogsértés esetén a jogalkalmazó szervek érvényesítik a jogi norma szankcióját, a jogi felelősség alapján kikényszerítik a jog előírásainak megfelelő magatartást.

A jog érvényesülése azt jelenti, hogy a normákat önként követik, illetve a a normák megsértőivel szemben a joghátrányt ténylegesen és következetesen alkalmazzák. A jogérvényesülésének tehát két módja van a jogkövetés, illetve a jogsértés.

A Magyar Köztársaságban minden ember jogképes: jogai és kötelességei lehetnek. A jogképesség az életkorra, nemre, fajra, nemzetiséghez vagy felekezethez tartozásra tekintet nélkül egyenlő. A jogképesség az embert, ha élve születik, fogamzásának időpontjától kezdve illeti meg. A fogamzás időpontjának a születéstől visszafelé számított háromszázadik napot kell tekinteni; bizonyítani lehet azonban, hogy a fogamzás korábban vagy későbben történt. A születés napja a határidőbe beleszámít.
A jogképesség a halállal szűnik meg. Az eltűnt személyt bírósági határozattal holtnak lehet nyilvánítani, ha eltűnésétől számítva öt év eltelt anélkül, hogy életben létére utaló bármilyen adat ismeretes volna.

Jogkövetésről akkor beszélünk, ha az emberi magatartás objektíve megfelel a jogi norma előírásainak, és nem sért egyetlen normát sem.

A bírói jogalkalmazást más szóval törvénykezésnek vagy igazságszolgáltatásnak is szokás nevezni. Típusai:
– a büntető igazságszolgáltatás, amelyben tipikusan alá-fölérendeltségi viszonyok érvényesülnek.
– a polgári peres eljárás, amely során a felperes és az alperes jogvitájáról van szó, következésképpen mellérendeltségi jogviszony figyelhető meg. Erre tekintettel a jogszabályok sok esetben diszpozitív (engedő) jellegűek, teret biztosítanak van a felek közötti megállapodásnak.
– közigazgatási bíráskodás – rendkívüli jogorvoslatként a közigazgatási szerv határozatának bírósági felülvizsgálatát jelenti jogszabálysértés esetén, meghatározott határidőn belül. A közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálatára csak akkor kerülhet sor, ha az államigazgatási eljárásban az ügyfél a fellebbezési jogát kimerített, vagy a fellebbezés kizárt.

Az arra feljogosított állami szervek olyan monopolizált és formalizált tevékenysége, amely során az általánosan megfogalmazott magatartási szabályt (normát) konkrét egyedi esetre alkalmazzák. E tevékenységgel egyedi jogviszonyokat hoznak létre, módosítanak vagy szüntetnek meg. Egyben az állam jogszolgáltató igényét érvényesítik és döntéseik kikényszeríthetők.

A jogviszony hagyományos meghatározása: jogilag szabályozott társadalmi viszony. A lényegesnek tartott társadalmi viszonyokat a jog lefedi, meghatározza a viszonyban tanúsítandó magatartásmintát (parancsoló normák), ami által azok jogszerűek lesznek, a többi lehetséges magatartás pedig jogellenes lesz (tiltó normák megszegése esetén). Sajátos a tiltó normák hatása a konkrét jogviszonyokra. Ebben az esetben ugyanis a csak a jogsértő magatartás hoz létre jogviszonyt.
A jogviszonynak három eleme van: alanya; tárgya; tartalma.
A jogviszony alanyai a jogi norma címzettjei, vagyis akikre a norma hatálya kiterjed. Jogalanyok: a természetes személy, a jogi személy és az állam.

Hasonlóságon alapuló egyezés. A jogban megkülönböztetjük a jogi és a törvényi analógiát. A jogi analógia azt jelenti, hogy a jogalkalmazó jogi szabályozás hiányában a jog általános elveit hívja segítségül a konkrét eset megoldására. A törvényi analógia pedig azt jelenti, hogy a jogalkalmazó hasonló törvényhelyet hív fel a konkrét esetben a jogi döntés meghozatalához. A magyar jog elveti a jogi analógia intézményének létjogosultságát, és a törvényi analógiának is csak viszonylag szűk körben enged teret.

A pénzügyi jog az állam pénz - és vagyongazdálkodásának szabályrendszere.Főbb szabályozási területei: költségvetés, bank- és hitelrendszer, az adók és más állami jövedelmek, (illeték, vám, jövedék), valutagazdálkodás, a pénzrendszer és pénzforgalom, gazdálkodó szervek pénzügyei, tőzsde, értékpapír, biztosítás, pénzügyi ellenőrzés és a pénzügyi szakigazgatás szervei.

Az állami szuverenitást hordozó jogalanyok közötti akarat megegyezéssel létrehozott olyan magatartási szabályok, normák összessége, amelyek a közöttük lévő kapcsolatokat rendezik és amelyek betartását az államok szükség esetén egyéni, vagy kollektív úton kifejtett kényszer útján is biztosítanak.

Alaki jogág. Jogforrása az 1952. évi III. törvény a polgári perrendtartásról. Azokat az eljárási szabályokat tartalmazza, amelyek a vitás – elsősorban magánjogi – ügyek eldöntésére szolgálnak. A polgári eljárásjog nemcsak a polgári anyagi jog szabályainak a realizálását teszi lehetővé, hanem minden olyan vita eldöntésére szolgál, amely a természetes személyek, valamint a jogi személyek személyi és vagyoni viszonyaival kapcsolatos. Pl. családi viszonyok, munkaügyi viszonyok, gazdasági viták, közigazgatási viták, polgári jogi viták, esetenként alkotmányjogi viták.
A perrendtartás szerkezeti felépítése:

• általános rendelkezések: alapelvek, bíróságok, a felek és más perbeli személyek, képviselet, perköltség, stb.
• elsőfokú eljárás : keresetindítás, tárgyalás, bizonyítás, határozatok
• perorvoslatok: fellebbezés, perújítás, felülvizsgálat
• különleges eljárások: pl. házassági perek, apasági perek, gondnokság alá helyezés, közigazgatási perek, munkajogi perek, stb.

A gazdaság különnemű viszonyaira vonatkozik a kifejezés. Korábban is felmerült elhatárolása mindenekelőtt a polgári jogtól. Jogági önállósága problematikus, mert a vonatkozó élesviszonyok heterogének és más-más jogág szabályozza az egyes rézterületeket. A gazdasági jog joganyagának jelentős része a polgári jogba tartozik, mások a közigazgatási jogba és a pénzügyi jogba.

A jogrendszer alapvető jogága. Alapvető jogforrása a többször módosított 1949. évi XX. törvény a Magyar Köztársaság Alkotmányáról. Az alkotmányjog azonban tágabb fogalom, mint az alkotmány, mivel beletartozik többek között az állampolgárság és a választási eljárás szabályozása is. Az alkotmányjog a legszélesebben fogja át a társadalmi viszonyokat, tehát a szabályozandó életviszonyok itt jelennek meg a legáltalánosabb és a legalapvetőbb formában.

Az alaki (eljárási) jogágak meghatározzák az anyagi jogok érvényesítésének rendjét Eljárási jogág pl. a büntetőeljárás, a polgári eljárásjog.

"Az állami, társadalmi, gazdasági rend, az állampolgárok személyének és jogainak védelme érdekében meghatározza azokat a magatartásokat, amelyek bűncselekménynek minősülnek, valamint az ezek elkövetőivel szemben alkalmazható joghátrányokat.
A jogág legfőbb jogforrása az 1978. évi IV. törvény a Büntető Törvénykönyvről (Btk.), mely két részből áll: általános rész, különös rész. Az általános részben találhatók azok a rendelkezések, amelyek valamennyi bűncselekményre vonatkoznak, pl. elkövetők, bűnösség, stádiumok, a büntetőjogi felelősségre vonás akadályai, jogkövetkezmények stb. A különös rész tartalmazza az egyes bűncselekmények diszpozícióját."

Más jogágak (munkajog, pénzügyi jog, közigazgatási jog) szabályozási anyagába tartozó viszonyokról van szó. Eredetileg a munkajogba tartozott, a 90-es évektől egyre inkább elkülönült jogterület. A társadalombiztosítás olyan intézmény, amelyben az állam a társadalom tagjait arra kötelezi, hogy a megtermelt javak egy részét központi pénzalapba fizessék. Ennek fejében bizonyos ellátásokra jogosultak. A társadalombiztosítás pénzügyi alapjait az államháztartási törvény határozza meg. A társadalombiztosítás a társadalom közös (biztosítási és szolidaritási elvek alapján működő) kockázatvállaláson alapuló kötelező biztosítási rendszere. A társadalombiztosítás alrendszerét a Nyugdíjbiztosítási Alap és Egészségbiztosítási Alap költségvetései alkotja.

Az anyagi jogágak meghatározzák a jogokat és a kötelezettségeket. Anyagi jogág: pl. a büntetőjog, a családi jog, a polgári jog, stb.

A közjog olyan jogi normák gyűjtőfogalma, amelyek az állam, mint szervezett politikai közösség hatalmára, szervezetére, működésére, jogaira és kötelezettségeire, valamint az egyénekkel való kapcsolataira vonatkoznak. Közjogi jogágak: pl. az alkotmányjog, a közigazgatási jog, a büntetőjog és büntető eljárásjog.

"A családjog szabályozza a természetes személyek családi és családi jellegű személyes és részben vagyoni viszonyait. E viszonyok más jogágak részéről is védelemben részesülnek (alkotmányjog, büntetőjog, közigazgatási jog). Jogforrása az 1952. évi IV. törvény a családról, a házasságról és a gyámságról (Csjt.)
A joganyag a következő részekre tagolódik:

• házasság intézménye: a házasságkötés feltételei, a házasság érvénytelensége, megszűnése, a házastársak jogai és kötelességei (személyi és vagyoni viszonyok)
• családi viszonyok: családi jogállás, (szülő-gyermek kapcsolata, az apaság és anyaság megállapítása), az örökbefogadás, a rokonok tartása, a szülői felügyelet és a kiskorúakról való gondoskodás)
• gyámság: keletkezése, megszűnése, a gyámság ellátása (gondviselés, vagyonkezelés)

"

"Azon jogelveknek és jogszabályoknak az összessége, amelyek meghatározzák a büntetőjogi felelősség eldöntésének rendjét, a büntetőeljárásban résztvevő hatóságok és magánszemélyek jogait és kötelességeit, valamint a jogok érvényesítésének és a kötelességek teljesítésének a módját. Jogforrása az 1998. évi XIX. törvény a büntetőeljárásról (Be.). A büntetőeljárás szoros kapcsolatban áll a büntetőjoggal, hiszen a büntetőjogi szabályok a büntetőeljárás során realizálódnak (alaki jogág). A Be. részletesen szabályozza a büntető ügyekben eljáró hatóságok és személyek jogait, kötelességeit, a bizonyítás kérdéskörét, a kényszerintézkedések alkalmazásának feltételeit és módját, továbbá a nyomozás és a bírósági eljárás: első-, másodfokú eljárás, perújítás, felülvizsgálat kérdéseit."

A magánjog a privát autonómia joga, amely védi és biztosítja a személyek önálló, független autonóm kapcsolatait, autonóm társadalmi-jogi szervezkedéseit, egymáshoz fűződő személyi, vagyoni, szervezeti viszonyait. Magánjogi jogágak pl. a polgári jog, a családi jog és a gazdasági jog.

"A közigazgatási jog viszonylag fiatal jogág, struktúrája a jogi normák és viszonyrendszerek sokrétűsége folytán heterogén jellegű. Nincs egy egységes, koherens jogszabályba összefoglalva, ugyanakkor egy jogágban találhatók meg az anyagi és az eljárási normák.
A közigazgatási jog azoknak a normáknak az összessége, amelyek – az alkotmányjogi szabályozás keretei között – a természetes személyek, a társadalom szervei, szervezeti és az állam közötti viszonyokat, valamit a közigazgatási szervek egymás közötti viszonyait szabályozzák, és amelyek megalkotásában vagy érvényesítésében a közigazgatási szerveknek szerepük van."

A jogágak azonos vagy hasonló tartalmi jogi szabályozás és a hozzájuk kapcsolódó módszer alapján különíthetők el. A korai jogrendszerekre a differenciálatlanság volt a jellemző, a szabályozás módszere túlnyomórészt büntető jellegű volt. A római jogban azonban a magán viszonyokban egyéb jogkövetkezményi formák is megtalálhatók voltak. A modern jogrendszerek jellemzője a jogági kiteljesedés, de nem beszélhetünk lezárt rendszerről. Jellemző, hogy a büntetőjog a legkülönbözőbb jogtípusokban is megtalálható. A jogágak a jogrendszer szintjén egységesen jelenítik meg a jogot.

Az egyes államok jogrendszerei meghatározott időben és földrajzi területen hasonlóságot mutatnak. Ebben az értelemben beszélhetünk jogrendszer-csoportokról, vagy ún.jogcsaládokról.
Az alábbi jogcsaládok különböztethetők meg:
a) római-germán jogcsalád
b) common law
c) szocialista jogok családja
d) vallási jogok családja
e) hagyományos (tradicionális) jogok családja

"Alapvető szabályai a Munka Törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvényben (Mtv.) vannak összefoglalva, de egyéb jogszabályok is forrásai lehetnek.
A törvénykönyv a munkaviszony alanyaira nézve csak szűk körű, garanciális rendelkezéseket állapít meg, mert a munkaviszonyra vonatkozó szabályokat a munkáltató és a munkavállaló közösen határozza meg (diszpozitív, azaz eltérést engedő szabályozás). A munkajog által szabályozott viszonyok: munkaviszony létesítése, megszűnése, munkaidő, pihenőidő, a munka díjazása, munkavédelem, kártérítési felelősség, munkaügyi vita, kollektív szerződés és szakszervezeti (érdekvédelmi) jogok.
A közszolgálati szféra munkavállalóinak jogviszonyát külön törvények szabályozzák. Megemlítendő a köztisztviselők jogállásáról szóló 1992. évi XXIII. törvény, a közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvény, valamint a fegyveres szervek hivatásos állományú tagjainak szolgálati viszonyáról szóló 1996. évi XLIII. törvény (Hszt.). A Magyar Honvédség 2002. január 1-jei hatállyal kikerült a Hszt. hatálya alól, mivel az országgyűlés megalkotta A Magyar Honvédség hivatásos és szerződéses állományú katonáinak jogállásáról szóló 2001. évi XCV. törvényt."

A jogrendszer fogalma 2-féle értelemben:
Szűkebb értelemben a jogszabályok oldaláról: egy adott államban, egy adott időpontban hatályban lévő (és elvárhatóan érvényes) jogszabályok
meghatározott elvek szerint rendezett összessége. Tágabb értelemben:a jogrendszerbe tartozik a jogi döntések rendje, az érvényesülő joganyag.

A magánszemélyek, jogi személyek és más jogalanyok vagyoni (és részben személyi) viszonyait szabályozza. Kódexe az 1959. évi IV. törvény a Polgári Törvénykönyvről (Ptk.), amely azonban nem tartalmazza az alapul fekvő társadalmi viszonyok teljes körét (pl. szellemi alkotások).
A polgári jog klasszikusan magánjogi jogág, amely felöleli a vagyoni jogokat és a vagyoni kihatású személyi jogokat.
A vagyonjog főbb szabálycsoportjai:

• a tulajdonjog: birtoklás, birtokvédelem, rendelkezési jog, a tulajdon megszerzése, használati jogok, a tulajdonnal kapcsolatos terhek stb.
• kötelmi jog: (a szerződések joga) a szerződések általános szabályai és az egyes szerződések, továbbá a kártérítés szabályai
• öröklési jog: törvényes öröklés, végintézkedésen alapuló öröklés szabályai.