Interjú
A fenomenológiai orientációjú pszichológusok csak egyetlen érvényes információforrást ismernek el, magát az egyént. Leggyakrabban használt eszközük az interjú. A korai kutatásokban terápiás ülések során készített interjúkivonatokat használtak, és megpróbálták nyomon követni, hogy a kliens szavai hogyan tükrözik az én-fogalom terápia során bekövetkező változásait. Később egy megbízható pontozási rendszert is kidolgoztak, amely a személy saját magára történő utalásait az elmélet szempontjából értelmes kategóriákba sorolja.
Q-rendezés
A Q-rendezést már tárgyaltuk a személyiségvonások vizsgálati eljárásainak szentelt részben. Itt azért említjük meg ismét, mert Carl Rogers volt az első, aki az én-fogalom fenomenológiai vizsgálatának eszközéül felhasználta. A Rogers-féle Q-készlet olyan megállapításokat tartalmaz, mint például "Elégedett vagyok magammal." "Másokkal bensőséges érzelmi kapcsolataim vannak." "Nem bízom érzelmeimben." A Rogers-féle eljárás során a személyek először annak alapján rendezik az állításokat, hogy milyenek ténylegesen - ez valódi énjük -, ezután egy olyan rendezést készítenek, amilyenek lenni szeretnének - ez pedig én-ideáljuk. A két rendezés közti korreláció jelzi az én-ideáltól való eltérést. Az alacsony vagy negatív korreláció nagy eltérést, vagyis alacsony önértékelést jelez.
Rogers ezt az eljárást a terápia előrehaladtával számos alkalommal megismételte, és ezzel meg tudta mérni a terápia hatékonyságát. Egy vizsgálatban az én és az én-ideál Q-rendezései közti korreláció a terápiát megelőzően -0,01, azt követően pedig +0,58 volt. Ugyanez a korreláció a terápiában nem részesülő kontrollcsoport esetében nem változott (Butler és Haigh, 1954). Más szóval a terápia szignifikánsan csökkentette az egyének reális énje és én-ideálja közt észlelt eltérést. Vegyük észre, hogy ez úgy is történhet, hogy az egyén nem az énképét változtatja meg, hanem én-ideáljának irreális igényeiből enged.
21. századi közoktatás - fejlesztés, koordináció (TÁMOP-3.1.1-08/1-2008-0002)
